Rómeó és Júlia a szegedi Karolina-iskola egyik osztálytermében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ferencz Nándor, Tolnai Hella, Borsos Beáta, Rédei Roland és Barnák László a Rómeó és Júlia című tragédia 14 szerepét vették vállukra azon az osztálytermi előadássorozaton, mellyel a klasszikus művet kortárs hangnemben, közvetlen módon szeretnék közvetíteni a fiataloknak.

Barnák László színész-rendező ötféle fordításból rakta össze a romeo.es.julia címre keresztelt előadást; az erősen meghúzott szöveg egyaránt tartalmaz részleteket Szász Károly 1871-es, és Varró Dániel 2006-os fordításaiból. „Sokat dolgoztunk a próbákon, hogy túl a fordítási különbségeken, hogyan mutathatnánk meg a stílusbeli eltéréseket kizárólag színészi játékkal. Nem a teljes darabot játsszuk el, hanem egy keresztmetszetet, amivel többek között azt szeretnénk megmutatni, milyen konfliktusban állnak a fiatalok például a szüleikkel, és hogy a világ leggyorsabb szerelmi történetének nevezett darab hogyan hat a mai fiatalokra, milyen párhuzamokat lehet találni a szerelmek között.”

A gimnazisták már-már úgy érezhették, vígjátékba csöppentek, a vicces álarcok és a mobiltelefonok között a színészek igyekeztek hűek maradni a drámai jelenetekhez, konfliktusokhoz. Egymást és szerepüket váltva bújtak újabb és újabb karakterekbe, rendkívül intenzív játékot varázsolva ezzel az osztályterembe. Rédei Roland például öt karaktert is bevállalt: Mercutio, Tybalt, Capulet, Rómeó, Lőrinc barát bőrében állt a képzeletbeli színpadra.

A rendező már nem először visz klasszikusokat osztálytermi előadásokra, korábban az Antigoné és a Nyugatponthú is népszerűnek bizonyult a középiskolások körében. „A darabválasztás során az volt a kiindulópontom, hogy a Rómeó és Júlia a kötelező tananyag része, illetve ebben közrejátszott még, hogy idén van Shakespeare halálának 400. évfordulója is. Másrészt ez egy olyan mű, ami tartalmi szempontból színészként és rendezőként mindig is izgatott. A művekkel történő ilyen tapasztalat segíthet abban, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a művek elolvasásához, és nem titkolt szándékunk, hogy a színház felé csábítsuk őket. Ha látják a színészeket saját közegükben, vagyis az iskolában, akkor remélhetőleg ők is eljönnek a színészek közegébe, a színházba. A célunk az, hogy ne tartsanak a színháztól, ne egy sötét helyként gondoljanak rá, ahol kötelezően kell ücsörögni, hanem egy mindig játékos, humorral átszőtt helyet lássanak benne.”

Forrás és fotó: SzegedMa.hu

Magyar Kurír