Sebeinken is átragyog Krisztus – Fiatalok imádkoztak együtt a tiszta szerelemért

A templomban már jóval a szentmisét megelőzően gyülekezni kezdenek a fiatalok. A szervezési feladatokban és az előkészítési munkákban a káposztásmegyeri és az újpesti Szent József-plébánia, valamint a TestTeo közösség tagjai működtek közre.

Megérkeznek a zenészek is – a zenekart a helyi közösség tagjai alkotják –, helyükre kerülnek a kottaállványok, behangolják a hangszereket, kikészítik a kottákat, ellenőrzik a hangosítást.

Az oltár körül szorgos kezek igazítják el a díszítést, a lépcsőre mécsesek kerülnek, és két kosárka is, amelyekbe az este során felírt imaszándékokat lehet elhelyezni. Az egyik mögött Szent József – utalva a Ferenc pápa által meghirdetett Szent József-évre, mely idén december 8-ig tart –, a másik mögött a Mária kicsinyke szobra – hiszen október van, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Kettejük különleges közbenjárása is a tisztaságért imádkozókat támogatja. Vig Rita SSS testvér a szervezésben segítőkkel egyeztet még utoljára a kezdés előtti percekben, hogy tényleg minden a helyére kerüljön. A kápolnában a tanúságtevő pár imádkozik, készülnek a kitárulkozásra, és arra, hogy Jézus segítségével életpéldájukat mások segítésére, megerősítésére ajánlják fel.

Már bőven az őszben járunk, de ezen az estén nincs különösebben hűvös. Az érkezők arcán mosoly, nyílt és csillogó tekintetek találkoznak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik egymást bizalommal, minden természetes. Hiszen mindannyian ugyanazért jöttek: hogy testük-lelkük tisztaságáért, a tiszta szerelemért, meglévő vagy leendő párkapcsolatukért, házastársukért, esetleg önmagukért imádkozzanak – közösen. A templomtér tágas, mégis otthonos; benne a meghittség légköre.

Mindenki, aki ma elhozta élete kérdéseit, sebeit, fájdalmait, jövője bizonytalanságait, hogy Krisztus elé helyezze és az ő kegyelmébe ajánlja, jól tudja: itt biztonságban van. Itt megbocsátásra lehet találni, ki lehet engesztelődni, el lehet indulni, újra lehet kezdeni.

A szentmisét Roska Péter pápai káplán, az újpesti Szent József-templom plébánosa mutatta be. „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja” – kezdte szentbeszédét, felidézve az evangéliumban (Mk 10,35–45) is elhangzott szavakat.

Jézus a legintimebb titkát – gyötrődését, félelmét, fájdalmát – osztja meg a tanítványokkal, akik emiatt pontosan tudják, mi vár majd mesterükre. Nem könnyű ilyen súlyos titkokról beszélni, bárkivel megosztani ezeket, még Jézusnak sem. Nekünk sem könnyű – emlékeztetett Roska Péter, hozzátéve, éppen ezért az este folyamán egy olyan téma – a sebzett szexualitás – kerül a fókuszba, amiről talán a legnehezebb beszélnünk, nemhogy egymással, de gyakran még önmagunkban, Istennel is. Mégis, ahogyan Jézus is kitárulkozott tanítványai előtt, úgy mi is bátran kitárulkozhatunk Őelőtte.

Ferenc pápa a mai világot egy tábori kórházhoz hasonlítja, amely arra hivatott, hogy Jézus mint gyógyító találkozhasson velünk, akik oly sok sebet hordozunk. És megsebződni bizony a legérzékenyebb pontokon tudunk a legkönnyebben, ott, ahol a legvédtelenebbek vagyunk: például a szexuális intimitásunkban. A legnehezebb az, amikor a megsebződés olyan közegben történik, ahol a legnagyobb biztonságban kellene lennünk: családunkban, szeretteink, barátaink körében, kedvesünk, házastársunk ölelésében, vagy tanáraink, esetleg az Egyház közelségében. Ilyenkor elvesztjük méltóságunkat, önbecsülésünket, életreszóló sebeket szerzünk, amelyek idővel talán hegesedni fognak ugyan, de el már nem tűnhetnek, mindig hordozni fogjuk őket. Amikor azonban Jézusra tekintünk, és arra, hogy Ő mit élt át értünk, micsoda testét és lelkét összetörő sebeket kapott, s hogy még a legközelebbi társak, a tanítványok is – miután tanúi voltak a Megváltó legintimebb kitárulkozásának, bizonytalanságának, félelmeinek – a jobbról vagy balról eső hely miatt aggódnak, elalszanak a szenvedés óráiban, vagy egyenesen elárulják Őt, akkor megérthetjük, hogy mi éppen e krisztusi sebek árán nyerhetünk gyógyulást.

Jézus sebzetten és összetörten, szegecsekkel a testében is a mi gyógyítónkká válik.

Az apostolok előtt kitárja a mennyek kapuját, Pétert földi örökösévé teszi. A kapcsolódó olvasmányban Izajás próféta is a Szenvedő Szolgáról beszélt, aki éppúgy mindenben kísértést szenvedett, akárcsak mi emberek, és akit éppúgy nem kerülhetett el az emberi gyötrelem, mint ahogyan bennünket sem kerülhet el a kétségek idején.

A tisztaságra való meghívás valójában a teljes személy testi-lelki épségére irányul – fűzte tovább a gondolatmenetet Roska Péter. – Olyan világban élünk, ahol már a legkisebbet is összetörik, összetörhetik. Közegüktől függően akár óvodásként is olyan, például pornográf vagy erőszakos tartalmakkal találkozhatnak a gyermekek, amelyek révén egészen bizonyosan már zsenge korban megsebződnek. Sebeiket pedig tovább hordozzák fiatal, felnőtt éveikben is. De éppen így veszélybe kerülhet a korábban nem sérült felnőttek testi-lelki épsége, tisztasága is, hiszen egyes élethelyzetekben felnőttként is érhet bennünket olyan élmény, trauma, amely meggyógyításához kevés az emberi erő. Hogyan lehet ilyenkor Istenhez közelebb kerülni, és nem egyre távolodni tőle? Hogyan lehet gyógyulni? – tette fel a kérdést a szentmise szónoka.

Fontos, hogy mi is kivegyük a részünket a küzdelemből, hogy akarjunk meggyógyulni. Ebben az is segít, ha egymásért is tenni próbálunk, akár imádsággal, akár konkrét cselekedetekkel.

Egy paptestvér például a pornó káros hatásaira ráeszmélve hozott létre segítő weboldalt Tiszta sor címmel, ahová mindazok gyakorlati segítségért fordulhatnak, akiknek bármilyen kérdésük vagy nehézségük adódott/adódik a témával kapcsolatban, akár fiatalként, akár idősebb korban, egyedülállóként vagy családos emberként.

A szakemberek segítsége sokszor elkerülhetetlen, de valójában Jézus az, aki megkerülhetetlen: csak Ő adhat igazi felszabadítást, gyógyírt a sebeinkre.

Egy konferencián volt téma, hogy hogyan lehet segíteni a fiatalságot, akár a növendék papságot abban, hogy elfertőződött sebeik miatt ne váljanak maguk is veszélyforrássá mások, illetve közösségeik számára – idézte fel Roska Péter.

Az ember sebei Krisztus sebei által gyógyulnak. Így, ha sebzetten is – mert sebeinket, hegeinket mindig hordozni fogjuk –, általa és vele mi is gyógyítókká válhatunk

– mutatott rá. – Szép példa erre a New York-i zsidó családba született Dawn Eden, aki gyerekkorában szexuális abúzus áldozata lett. Még csak tizenéves volt, amikor elveszítette a hitét. Fiatal felnőtt éveiben az agnoszticizmus felé fordult, amit harmincas éveiben drámai megtérés követett: mélyen megérintette Jézus és a kereszténység; megkeresztelkedett, s a Katolikus Egyház tagjává vált. 2010-ben szerzett mesterfokozatot teológiából a domonkosok tanulmányi házában. Több ezer egyetemistának és fiatal felnőttnek beszélt és írt a tisztaságról és a megtérésről Észak-Amerikában és külföldön egyaránt, Az én békémet adom nektek című munkája itthon is elérhető. Ebben ugyancsak tanúságot tett Isten szeretetéről, a reményről, és arról, hogy

Isten mindig megadja a kegyelmet az újrakezdéshez.

Két út nyílik a sebzett ember előtt – mondta Roska Péter gondolatai összefoglalásaként. – Az egyik út az, amikor a sebeinkből fegyvert kovácsolunk, s mi magunk is tovább ártunk. A másik út a kegyelem útja: hagyjuk, hogy sebeink összeérjenek Krisztus sebeivel, hogy az ő áldozata által gyógyulást nyerhessünk, hogy mi magunk is olajjá válhassunk, mások sebeit gyógyítandó.

Most itt vagyunk, hogy együtt imádkozzunk, mert mindennél jobban vágyunk az Isten szándéka szerinti tiszta életre. Hagyjuk hát, hogy Krisztus fényessége átragyogjon a mi sebeinken is.

* * *

A szentmisét egy fiatal pár, Szántó Mercédesz Ágnes és Duverney-Guichard Nathanaël tanúságtétele követte, akik megkapó őszinteséggel beszéltek arról az útról, amelyen járva megtalálták egymást. Több szempontból sem volt könnyű dolguk – még nyelvi akadályokkal is meg kellett küzdeniük, lévén a fiú francia –, de nyíltságuk és a kézzelfogható elköteleződés, amellyel a tisztaságot és egymást választották, a hallgatóságban is megerősítette, hogy Istennel semmi sem lehetetlen (Lk 1,37).

Mercédesz a közös tanúságtételt saját tisztaságdefiníciójával kezdte. A tisztaság a szív őszintesége, ami sokkal több a házasság előtti szexuális önmegtartóztatásnál, amit kevesen értenek, akár keresztény körökben is – mondta. – Általa tudjuk ugyanis tisztelni a másikat és önmagunkat, egyben rácsodálkozhatunk egymásra és a szexuális élet mélységes szépségére, valamint Istenre, aki megteremtette, hogy azáltal is megajándékozzon vele bennünket. „A tisztaság a legszebb kincsem, amelyet Istentől kaptam, és amire lépésről lépésre Ő tanított meg engem” – fogalmazott.

A fiatalok egy francia közösségben, a Jeunesse-Lumière (Ifjúság-Világosság) Nemzetközi Katolikus Evangelizációs Iskolában ismerkedtek meg egymással, ahol kilenc hónapon keresztül a „szerelem cölibátusában”, testvéri kapcsolatban éltek együtt. Ez lehetőséget teremtett számukra, hogy jobban megismerhessék egymást.

Mercédesz a közös évük végén a múltban kapott fájdalmas sebei miatt nem állt még készen egy párkapcsolatra. A közvetlen kapcsolataiban megélt tisztátalan tekintetek, az őt körülvevő férfiak pornóhoz való viszonya mélyen megsebezték a lányt nőiségében, szexualitásában. Sebei megtisztításra, gyógyulásra vártak. Mercédesznek ehhez időre és Istennel együttműködő szakember segítségére volt szüksége. Nathanaël azonban kitartó és türelmes volt: további egy teljes évet várt rá. A fiú szavai szerint „ez az igaz szeretet útja volt”, melynek során barátságuk elmélyült.

Nathanaël, arról tett tanúságot, hogy Isten a szentgyónásokon keresztül tette őt szabaddá. A fiú korábban a másik nem képviselőiben elsőként általában a szexualitás tárgyát látta meg. Úgy érezte, hogy ez, és az ilyenkor benne zakatoló képzetek börtönbe zárják a szívét. A bűnbánat szentsége, valamint az, hogy elfogadta, az ember bűnös, és bizony sokszor gyenge – újra és újra elesik –, segített megtisztítani a tekintetét, és képessé tette arra, hogy tiszta szeretettel tekintsen a lányokra, hiszen Isten mindig felemel, ha hozzá fordulunk.

A pár elmondta: nagyon fontos számukra, hogy együtt, közösen választották a tisztaságot. Nathanaël tört magyarsággal úgy fogalmazott: „ez új módot nyit meg egymás olyan gyönyörű szeretetére”. Ahogyan életükben, úgy az egymásra való várakozásukban is Isten kapta a legfontosabb szerepet. Így a gyümölcs, amit ez az idő megtermett, olyan kapcsolatra tette őket késszé, ami már valóban különbözik minden korábbitól: tiszta és kegyelmekben gazdag, középpontjában Istennel.

* * *

Az imaestet szentségimádás zárta, amely alatt a jelenlévők közbenjáró imát is kérhettek, szentgyónás elvégzésére is lehetőségük nyílt, illetve a szentmise elején az oltár előtti lépcsőre elhelyezett kosárkákba tehették lapra írt imaszándékaikat. A résztvevők kötetlen beszélgetéssel és agapéval búcsúztak egymástól.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír