Segítőtársak a szolgálatban – Akolitusok rekollekcióját és diakónusok családi napját tartották Vácon

Az akolitusok idei éves találkozójának újdonsága volt, hogy nagy számban voltak jelen a feleségek is. A nap elején három házaspár tanúságtétele hangzott el Akolitus feleség: háttér- vagy frontember címmel.

Az akolitusok megfogalmazták, igénylik a rendszeres továbbképzést, amire válaszként Farkas László akolitusokért felelős pap munkatársaival négy évfolyamonként elkezdte összehívni az elmúlt másfél évtizedben felavatott akolitusokat. Egyelőre ezek a találkozások a személyes kapcsolatfelvételről szólnak, de az akolitusok számára fontos lenne például, hogy felfrissítsék a liturgikus funkciókkal kapcsolatos tudásukat, ezért ilyen jellegű továbbképzést is terveznek.

Farkas László elmondta, hogy a Váci Egyházmegyében 2005-ben indult az akolitusképzés, amelyen eddig négyszáz fő végzett. Egy részük valóban aktívan szolgál, de néhányan diakónussá váltak, vagy más egyházmegyébe költöztek, esetleg már nem aktívak az Egyházban.

Az újonnan felvételizők tavaly óta már egy megújított akolitusképzési rendszerbe érkeznek. Fontos hangsúlyozni – tette hozzá Farkas László –, hogy az akolitusok szolgálatukat a megkereszteltségük kegyelméből kiindulva gyakorolják: imádságra gyűjthetik össze a híveket, igeliturgiát tarthatnak nekik, megáldoztathatják őket. De a közösségépítés is fontos feladatuk, és a képzés során erre is felhívják a figyelmüket. Emellett készül egy olyan egyházmegyei szintű szertartáskönyv is, amely az akolitusok és a diakónusok szolgálatát fogja segíteni.

Délután Szabó József, az egri Érseki Papnevelő Intézet korábbi spirituálisa, miskolc-diósgyőri plébános tartott előadást Az imádság teher vagy forrás? címmel. Elmondta, hogy istenképünk alapvetően határozza meg azt, hogyan tekintünk saját imánkra, annak céljára. Isten azt szeretné, ha vele mély, személyes szeretetkapcsolatba kerülnénk, és ha ezt megértjük, akkor vágyni fogunk az imádságra és arra, hogy benső életünket is az Istennel való egyesülés vezesse. Ahogy a házasságban is figyelni kell arra, hogy a házastársak ne csak a praktikus dolgokat beszéljék meg egymással, hanem maradjon idő kettejük intim kapcsolatát is ápolni, úgy az istenkapcsolatunk sem nélkülözheti ezt az intimitást, amit az imádságban tudunk legjobban megélni. A kérő imák sorában ne felejtsünk el magunkért is imádkozni – tette hozzá Szabó József, és legfontosabb kérésként az alábbit tanácsolta: „Add Uram, hogy megismerjem minden értelmet felülmúló szeretetedet és szent legyek!”

A diakónusok családi napjára az egyházmegye felszentelt és még képzésben részt vevő diakónusait is meghívták feleségükkel és gyermekeikkel együtt. Délelőtt minden család röviden bemutatkozott Marton Zsolt püspöknek. A gyerekek szabadon jöttek-mentek, a családok kölcsönösen besegítettek egymásnak a gyermekfelügyeletben, de néhány fiatal vezetésével játékos feladatok is várták a nagyobb gyerekeket, a kisebbeket pedig a megunhatatlan ugrálóvár.

11 órakor a piarista templomban Marton Zsolt püspök szentmisét mutatott be, amelyen az akolitusok és diakónusok családjukkal együtt vettek részt. A gyermekek jelenléte miatt a püspök megemlékezett a Ferenc pápa által május utolsó hétvégéjére meghirdetett gyermekek világnapjáról és annak egyik fontos üzenetéről, amely mindannyiunknak szól: tanuljuk el a gyermekektől a nyitottságot és a bizalmat, amivel atyjukhoz fordulnak, de merjünk mi is olyan függőségben élni a mennyei Atyával, amilyen függőségi viszonyban a gyerekek élnek szüleikkel.

Az előző és az aznapi ünnepre – Jézus, illetve Mária Szent Szíve ünnepe – utalva a főpásztor emlékeztetett: „Azért figyelünk különösen is Jézus és a Szűzanya szívére, mert szeretnénk, ha a mi szívünk is az övékéhez lenne hasonló.”

A szentmisében felajánlották az egyházmegyei akolitusok és diakónusok családjait a Szűzanyának.

A szentmisét fórum követte, amelyen Marton Zsolt püspök, Paszternák Tamás pasztorális helynök, Laczkó Mihály diakónusokért felelős pap és Farkas László válaszolt az akolitusok és diakónusok kérdéseire.

A szolgálathoz kapcsolódó gyakorlati kérdésekre válaszolva a főpásztor azt is elmondta, hogy az evangélium hirdetése attól függ, hogy lesznek-e élő közösségeink. Ezekben a közösségekben mindenki megtalálhatja a helyét. Nem az a fontos, hogy hierarchiát állítsunk fel az egyes szolgálati típusok között, hanem az, hogy mindenki a maga karizmája szerint tudjon szolgálni akolitusként, diakónusként, vagy akár plébániai animátorként, azaz közösségszervezőként vagy más formában. „Az Egyház nyáját a pásztor tereli, de ebben sok segítőtársra van szüksége. És ez igaz helyben a plébánosra ugyanúgy, ahogy a püspökre is. Fontosak vagytok nekem, nekünk, fontosak vagytok a Váci Egyházmegyének és az egész Egyháznak!” – mondta a megyéspüspök.

A délután folyamán a diakónusok családjai kvízjáték formájában ismerkedtek tovább a püspökkel, majd megható pillanat következett: a családok ároni áldást énekelve áldották meg az egyházmegye főpásztorát és biztosították őt hűségükről és imáikról.

A kiscsoportos beszélgetésben a férjek arról osztották meg gondolataikat, hogy mit tudnak tenni a jó pap-diakónus kapcsolatért, míg a feleségek speciális élethelyzetükből adódó saját tapasztalataikról beszélgettek.

A diakónusok számára több éve rendszeresek a rekollekciók, lelkigyakorlatok, valamint családtagokkal együtt is vendégül látta már őket kötetlen együttlétre egy-egy plébánia, ahol egyikük szolgált; közös családi napra azonban most először jöttek Vácra. A diakónusok esetében a szolgálatra történő jelentkezésükhöz feleségük hozzájárulása is szükséges, hiszen hivatásukat felszentelésüket követően egész további életükre vállalják, amely nem lehetséges a feleség támogatása nélkül.

A nap végén az akolitusok a diakónusok ellen léptek focipályára. A diakónusok csapatát, a VÁDLI-t (Váci Egyházmegyei Diakónusok Labdarúgói) erősítették a diakónusok fiai is. A családtagoknak ezúttal a szurkolói szerepkör jutott. A barátságos, jó hangulatú mérkőzést az akolitus csapat nyerte meg. A diakónusok máris jelezték, hogy készülnek a visszavágóra.

A programról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Váci Egyházmegye; Huszár Attila

Magyar Kurír