1956 ősze egy nagymama történetén keresztül – A szegedi karolinás diákok filmforgatással emlékeztek

Kultúra – 2016. október 24., hétfő | 14:00

A szegedi Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium tizedikes diákjai által készített 1956-os témájú filmet október 21-én mutatták be.

A Boldogasszony Iskolanővérek szegedi általános iskolájában és gimnáziumban szokás, hogy a tanév különböző megemlékezéseiért más-más évfolyamok felelnek. A megemlékezésre készített műsorokat kivétel nélkül sok munka előzi meg, ami komoly elmélyülést kíván a diákok részéről.

Az idei október 23-i ünnepséget a 10. osztályosok rendezték. Néhányan közülük már tavaly elkezdtek tervezgetni, és végül egy film elkészítése mellett döntöttek, melynek alapötletét egy nagymama és egy nagypapa visszaemlékezései adták.

„Elmeséltem a padtársamnak nagymamám lánykori történetét, hogy a forradalom bukása után el kellett válnia az udvarlójától. Elhatároztuk, hogy filmet forgatunk a történetből. Megírtam a forgatókönyvet, és hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába mindketten. Élvezni akartuk minden percét, ami, így visszatekintve elmondhatjuk, sikerült is, bár rengeteg nehézséggel kellett szembenéznünk közben. Azt különösen nagy dolognak tartom, hogy a nagymamám a nevét és az arcát is adta ehhez a filmhez” – elevenítette fel a kezdeteket és a filmkészítést Vilmos Etelka 10. a osztályos tanuló, a film írója és rendezője.

A film másik cselekményszálát a rendezőtárs és osztálytárs, Váraljai Zsombor nagyapjának története, az ő 1956-os naplóbejegyzései adták. A dokumentarista törekvéssel készített mélyinterjút – nagymama és lányunokája beszélgetését – olykor játékfilmes jellegű jelenetek tarkítják: a két tehetséges gimnazista alkotó bevonta a munkába az osztálytársakat, a különböző szerepeket diákok játsszák el, a jeleneteket egyszerű kosztümökkel, érdekes helyszíneken oldották meg.

Így kerülhetett mozivászonra a nagymama – a film történetének idején még fiatal Borika – románca, a fájdalmas elszakadásjelenet, a szegedi tüntetések vagy éppen a szegedi mártír, Scwarcz Lajos hősi halálának pillanatai.

Az operatőri és utómunkálatokat Zsibók Márk 10. b osztályos tanuló, a hangmérnöki feladatokat Noé Benedek 10. a osztályos diák végezte.

„A forgatások jó hangulatúak voltak, szívesen jött mindenki, és igazi csapatként dolgoztunk. Színészeink megdöbbentően élethű alakítást nyújtottak, törekedtek a tökéletes ráhangolódásra és játékra, ami maximálisan sikerült is nekik. A legemlékezetesebb annak a résznek a forgatása volt számomra, amikor a lelkileg összetört Borika a párnája alól előhúzott kép fölött sír. Ültem a kamera mögött, néztem Lilit (Magos-Dóra Lili 10. a, a filmbeli fiatal lány megformálója), hogy az arcával és a mozdulataival mennyi fájdalmat képes megjeleníteni, és hirtelen nekem is elszorult a szívem. Nem is ugrottunk rögtön tovább a következő jelenetre, ahogy máskor mindig tettük időhiány miatt, csak ültünk tovább úgy, ahogyan addig, és lassan dolgoztuk föl az elmúlt perceket” – idézte fel a film írója és rendezője.

Az október 21-i rendhagyó iskolai ünnepség megható momentuma volt, hogy a bemutatóra eljött az egykori fiatal lány is, akinek történetét filmre vitték. Borika néni és a fiatal Borikát alakító gimnazista lány találkozása, valamint a gesztus, ahogyan a filmbéli udvarlót megszemélyesítő gimnazista fiú virágcsokorral köszönti osztálytársnője nagymamáját, sok karolinás diák szemébe könnyeket csalt ezen a rendhagyó megemlékezésen.

„Rendkívül sokat jelentett az osztályok lelkes hozzáállása, ötletgazdagsága és hatalmas bizalma felénk. A titokban beszerzett virágcsokor és az osztályteremben rendezett gyertyás, éneklős süteményezés, amellyel az előadás után megleptek, kiemelkedő példája az összetartásnak és szeretetnek” – tette hozzá Vilmos Etelka.

Forrás és fotó: Szegedma.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria