Szent Mihály főangyal-szobrot adományoztak a máriagyűdi kegyhelynek

Ocsovai Grácián ferences szerzetes, zalaegerszegi plébános a kegytemplom plébánosa, Keresztes Andor meghívására érkezett Márigyűdre. A szónok személyes hangvételű szentbeszédében a Szűzanyáról, a kegyhely templomának védőszentjéről, valamint a szent őrzőangyalok szerepéről, közbenjárásáról szólt.

A szerzetes elmondta, hogy már gyermekkorában, a családjában megtapasztalta, mennyire fontos a Szűzanya segítsége és közbenjárása az életünkben. Édesanyja családi tragédiákat követően hosszú éveken át imádkozott gyermekáldásáért a Szűzanyához. A Gábor nevet pedig az üdvözletet Máriának vivő Gábriel angyal után választották számára. Szent Mihály segítőkészségét is volt alkalma megtapasztalni, a főangyal nevét viselő templom plébánosaként.

Ocsovai Grácián úgy fogalmazott, a Szűzanya-tiszteletnek kiemelt helye van mindnyájunk életében. Nagyboldogasszonykor azt ünnepeljük, hogy a Szűzanya földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ez azt üzeni számunkra, hogy halálunk után testestül-lelkestül mi is a Jóistenhez kerülünk. Ezért fontos a lelkünk állapotára figyelni, hogy rendben legyen, mert amilyen lelkülettel élünk, olyan lelkülettel megyünk a túlvilágra – figyelmeztetett a szónok.

Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából idézve kiemelte: a halál elől élő ember el nem futhat – majd hozzátette: az, hogy lelkiekben hogyan következik be a halálunk pillanata, rajtunk múlik, de abban biztosak lehetünk, hogy a Szűzanya velünk lesz.

A szentmise után Ocsovai Grácián megáldotta a kegyhely temploma számára ajándékozott Szent Mihály-szobrot, majd Keresztes Andor plébános és a hívek kíséretében helyezte el a bazilika kápolnájában. Az olaszországi Gargano-félszigetről származó szobor adomány a máriagyűdi kegyhely számára.

Szent Mihály mind a zsidó, mind pedig a keresztény hagyományban a legnagyobb az angyalok közül. 492-ben megjelent Dél-Itáliában, Apuliában, ahol Gargano hegyén kegytemplomot építettek a tiszteletére. A hagyomány szerint 493-ban, a frissen felépült kápolna szentelésére készülő Lőrinc püspöknek megjelent Mihály angyal, és jelentette neki: ő már fölszentelte a barlangot.

Az Itália déli részén fekvő barlang számos szentet vonzott magához: imádkozott benne Svéd Szent Brigitta, Clairvaux-i Szent Bernát, Pio atya és legalább hét pápa. Assisi Szent Ferenc annyira szentnek tartotta a Gargano-hegyi barlangot, hogy önmagát nem érezte elég méltónak hozzá, hogy beléphessen.

A főangyalt jellemzően fiatal férfiként ábrázolják, általában szárnyakkal, fején diadém vagy sisak, ruházata tunika, páncél, köpeny, kezében kardot, mérleget tart, lábával eltapossa a gonoszt. A hagyomány szerint Szent Mihály a világ végén harcolni fog minden hívő lélekért, hogy kiragadja őket a sátán hatalmából. A haldoklókat is az ő oltalmára bízzák. Mihály teszi mérlegre az ember jó cselekedeteit és gonoszságait, és eszerint ítél majd az Úr üdvösségre vagy örök kárhozatra.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Hegyi László

Magyar Kurír