Szíriába látogatott Orosz Atanáz püspök

Az aleppói székesegyház újjáépítéséhez magyar adományozók is hozzájárultak. Látogatása során Orosz Atanáz püspök átadta a metropólia legutóbbi felhívása eredményeként összegyűlt 15 ezer dollárnyi adományt a melkita görögkatolikus patriarkátusnak, valamint a Miskolci Egyházmegye felajánlását az aleppói melkita érsekségnek.

Jusszef Abszi (I. József) pátriárka április 22-én, hétfőn áldotta meg az aleppói érseki székház felújított épületét, másnap délben, Szent György napján pedig a felújított székesegyházat. A főtemplom megáldásán jelen voltak az aleppói egyházmegyék püspökei, a helyi ortodox egyházak helynökei (püspökeiket hat éve nyomtalanul elrabolták), valamint a helyi vezetők, köztük több muszlim is.

Külföldről a magyarországi metropólia képviseletében Orosz Atanáz püspök és Buka Gábor atya vettek részt a szertartáson. A most helyreállított és megáldott székesegyház egyike a legszebb ősi templomoknak Szíriában. Az első liturgiát az épületet ért bombatámadásban megsérült pap végezte.

Az ünnepségek egybeestek az aleppói katolikus püspökök szinódusával. Az Aleppóban működő hat különböző, egymástól független rítusú püspökség most tárgyalt először hivatalosan Mario Zenari érsek, damaszkuszi apostoli nuncius elnökletével.

A Szent György-napi ünnepségek este a Szent Matild-templomban folytatódtak, ahol Jusszef Abszi pátriárka vezetésével végeztek ünnepi Szent Liturgiát. Ezt követően helyi fiatalok adtak műsort a vendégeknek. Ezek a fiatalok más-más keresztény rítushoz tartoznak, és egyetértésben élnek, együtt dicsőítik Istent. Ugyanez jellemzi például a hitoktatást is: az intézmény fenntartója az örmény katolikus egyház, oktatójuk pedig ferences szerzetes.

Az aleppói melkita görögkatolikus egyházmegye kis területű, mintegy tizenkét parókiával, amelyek egy-egy lakótelep köré szerveződtek, és mindössze húsz papja van. Az egyházmegye szolgálatát körülbelül huszonöt-harminc szerzetesnő segíti, tizenegy oktatási intézményt és több szociális intézményt tartanak fenn.

Orosz Atanáz a pátriárka kíséretében látogatást tett egy-két, a helyi egyház által már helyreállított, többszintes épületben. Az egyik felújított házban van orvosi rendelő, és szociális boltot is működtetnek, ahol a rászorulók kuponnal juthatnak hozzá a szükséges termékekhez. Itt van a hitoktatók és a családok központja is, egy másik közeli egyházi épületben pedig az egyházi nőegylet székhelye. A társasházi lakások mellett különböző szakmák képzőközpontjai is itt kaptak helyet, például a felsőfokú ápolónőképzés. Bármilyen meglepő, a képzésben részt vevő hallgatók mintegy háromnegyede muszlim vallású. Ez kisebb arányban minden képzési formában jellemző, az általános és középiskolában, valamint más szakképzésben is. A tanítás és képzés ilyen módon egyfajta „békéltető” szolgálat is.

A magyar főpásztor látogatása során egy újabb többemeletes lakóépület alapkövét is megáldották, amely lakhelyet kereső és külföldről hazatérő családoknak fog otthont adni.

Miután a kormányerők két éve visszaszerezték az uralmat Szíriában, a biztonság és béke csak lassan áll helyre, a konfliktusoknak sajnos még nincs vége. Az utóbbi hetekben minden szombaton voltak még bombázások Aleppó peremterületén, még vannak tűzfészkek, különösen a város nyugati részén, Idlib térségében, sőt a látogatás idején is hallottak fegyverropogást. A keleti városrészben és a városközpontban szinte semmi nem maradt épen, kivéve a Szent György-templomot, amely sértetlen maradt.

A háború előtt összesen csaknem ötmillió lakosa volt Aleppónak és környékének, ez Szíria lakosságának mintegy egynegyedét tette ki. Jelenleg körülbelül egymillióan élhetnek itt, akik várják, hogy valami újrakezdődjön, amire volna is igény, de remény már kevesebb, mert mostanra már gazdasági háború kezdődött. 2016-ban még úgy gondolták, hogy a háború végeztével mindenki újra talál majd munkát, kiveszi a részét az újjáépítésben. Azonban az embargó és egyéb szankciók hatásai még erősebben sújtják az ott élőket. Ilyen például áramszolgáltatás hiánya; mindössze napi nyolc órában van áram a térségben, a gazdaság gyakorlatilag nem működik, „szárnyal” az infláció. Mindezeken túl rekordmértékű a korrupció. Ezek gyakorlatilag lehetetlenné teszik az eredményes munkavégzést. Mostanra az emberek már kiábrándultak, anyagi forrásaik kimerültek, és nagyon sok szakképzett munkaerőt elvesztettek.

Az emigráció szintén óriási probléma; még akik otthon is maradtak, azok közül is sokan szívükben máshová vágyódnak. Akik pedig a nyugati „paradicsomba” indultak, messze nem azt találták, amit reméltek, ők csalódottak a távolban, csakúgy, mint az otthon maradtak. Két évvel ezelőtt még nagy reményeik voltak, ma már inkább kiábrándultak. Ezért jelent sokat a hazaérkezők letelepítése, még ha az összlakossághoz képest kevesen is vannak.

A fiatalok külföldre vándorlása miatt a keresztény közösségek mintegy negyven százalékát az idősebb korosztály teszi ki, de mindössze két vagy három idősek otthona van Aleppó tartományban. Az egyház igyekszik szociálisan és lelkipásztorilag is támogatni a közösségeket, biztosítani a gyógyszerellátást, segítséget nyújtani az élelmezésben, a háztartásban, az iskoláztatásban és természetesen lelkileg is. Igyekeznek megerősíteni az emberek hitét, megpróbálják az országban maradásra biztatni, bátorítani őket abban, hogy tegyenek tanúságot Krisztus mellett, hogy a Föld sója és a világ világossága legyenek. Nem engedheti meg magának az egyház, hogy eljelentéktelenedjen. Reménykeltő azonban, hogy például a pátriárka első liturgiáján több mint száz kisgyermekes család vett részt. Úgy tűnik, hogy az itt maradtak buzgó hitvallók.

Egy különösen fájdalmas korszakát élik meg most történelmüknek, rendkívül nehéz körülmények között. Így az Egyháznak  is  gondoskodnia kell tagjairól, a mindennapi problémák megoldásáról. Például a katonák erőszakossága nyomán nők, asszonyok ezrei váltak áldozattá, megszületett gyermekeik még inkább rászorulnak a gyámolításra, hiszen helyzetük jogilag sem tisztázott. A Katolikus Egyház arra készül, hogy vállalja ezt a sokak szemében hálátlannak tűnő feladatot.

Ferenc pápa húsvéti üzenete is reményt keltő a szíriai keresztény közösségek számára. A Szentatya Urbi et Orbi áldását megelőzően olyan nemzetközi szerződések rögzítését szorgalmazta a térségben, amelyek biztosítják a békét és a visszatérést a szomszédos országokból, illetve a végleges hazatelepedést.

Orosz Atanáz püspök a szervező bíboros és metropolita nevében meghívta Jusszef Abszit, a Melkita Görögkatolikus Egyház pátriárkáját a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikus liturgiájára, hogy vezesse a koncelebrációt.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Buka Gábor

Magyar Kurír