A szentmisén koncelebrált Kiss László kerületi esperes, hévízi plébános; Tódor Szabolcs helyettes esperes, búcsúszentlászlói plébános, valamint Szalontai István Balázs, Pókaszepetk plébániai kormányzója.
A főpásztor a szentmise elején megáldotta a vizet. „Bűnbánatunk jeléül és keresztségünk emlékezetére ezzel hint meg minket az Egyház, és a meghintés által tisztulnak meg a falak. Az Úr Jézus segítsen minket kegyelmével, hogy a Szentlélekre hallgassunk és hűségesek maradjunk Egyházához” – hangzott el a vízszenteléskor.
Ezt követően került sor a templombelső megáldására.
Szeretnénk a templomban olyanok lenni, akiknek az Isten megteremtett bennünket, elfeledve minden köznapi szerepet, játékot, bármi fontoskodást, mert az egyetlen hely, ahol azok lehetünk, akik vagyunk, mindenféle álarc és játszma nélkül – fogalmazott szentbeszédében Udvardy György érsek. – Ez éppen Isten szent hajléka, ahol ő jelen van, ahol az ő jelenlétében megtisztulhatunk. Jövünk azért is, mert szeretnénk részesedni az áldozatból, a lakomából, szeretnénk találkozni a testvéri közösséggel, és ez vonz bennünket. Hetünk csúcspontja és erőforrása a vasárnap megünneplése.
A kereszténységben minden kor, kultúra arra törekszik, hogy a hely, ahol Istennel találkozik, mindig a legszebb legyen, mindig lelket felemelő légkört tudjon biztosítani – fogalmazott a főpásztor.
A felolvasóállványtól, az ambótól első alkalommal hangzik el Isten igéje, ezért szükséges megáldani; ahol nem egy egyszerű könyvet helyeznek el, hanem Isten igéjét, a kinyilatkoztatott igazságot, az Egyház kincsét.
Isten beszélni akar az emberrel, szólni akar hozzánk, ezért szükséges, hogy az a hely, ahol szava elhangzik, méltó legyen. Megajándékozottak vagyunk, hogy vasárnapról vasárnapra hallhatjuk közösségben az Isten igéjét – hangsúlyozta a veszprémi érsek.
Az áldást követően az új oltáron elhelyezték a liturgikus tárgyakat, szimbólumokat.
Jézus Krisztus lakomára, testvéri közösségre hív, önmagát akarja adni, ez történik minden szentmisében – mondta Udvardy György. – Fontos, hogy az Eucharisztiát őrizzük, hogy mindazoknak, akiknek szükségük van rá, a betegeknek, a haldoklóknak, az úton lévőknek oda tudjuk adni, el tudjuk vinni.
Számunkra a tabernákulum, az Eucharisztia őrzési helye az imádás helye. Szükséges, hogy oly mértékben legyen ékes és díszes, hogy az imádásra irányítsa a figyelmünket.
A templom nemcsak őseink hitét őrzi, hanem a mi hitünkről is beszél – mondta a főpásztor. Hozzátette: templomfelújításkor nemcsak a falak újulnak meg, a hitünk és az életünk is megújul.
Udvardy György érsek és Kiss László esperes-plébános a szentmise végén megköszönte mindazok áldozatos, odaadó munkáját, akik hozzájárultak a templom felújításához.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Szöveg és fotó: Halász Gábor
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria