Új szentekkel gazdagodott az Egyház (II. rész)

Szent Lázár Devasahayam Pillai indiai világi hívő, családapa és vértanú

Nilam Pillai az indiai Tamil Nadu állam Kanjakumari kerületében született 1712-ben gazdag család fiaként. Magas rangú tisztségviselőként lépett Travancore maharadzsája szolgálatába. Miután megismerkedett a holland Eustachius de Lannoy kapitánnyal, az uralkodó katonai tanácsadójával, elkezdett közeledni a katolicizmushoz. 1745-ben megkeresztelkedett, és felvette a Lázár nevet (tamilul Devasahayam, ami azt jelenti, „Isten segítsége”). Intenzív evangelizációs tevékenységbe kezdett, feleségét is a katolikus hitre térítve. A királyi udvar elöljáróinak ellenségeskedése következtében hazaárulás miatt, mivel bűnösnek találták a hinduizmus megsértésében, letartóztatták. Három évig kínozták, bántalmazásoknak vetették alá, de továbbra is hirdette az evangéliumot. Végül 1752. január 14-én megölték.

XVI. Benedek 2012-ben avatta boldoggá. Ő az első indiai világi hívő, akit kanonizáltak. „A kasztok közötti különbségtől függetlenül keresztény lett, mindenkit szeretett testvérként ölelt át” – mondta róla Angelo Amato bíboros. „Elsősorban a hit szilárdságának és a tanúságtételben való kitartásnak a példája. Laikusként és családapaként is rendkívüli modellje a világiak részvételének az evangelizálásban és a keresztényi szeretetszolgálatban. Pillai egyben a kultúra, a kaszt és a minden más megkülönböztetés korlátja nélküli emberi testvériség mintaképe” – jellemezte a Szentek Ügyeinek Kongregációja korábbi prefektusa.

*

Szent César de Bus rendalapító, Isten igéjének hirdetője, hitoktató

César de Bus 1544. február 3-án született Cavaillonban, Provence-ban. Gazdag családból származott, élete első harminc évét gondtalanul töltötte. Az 1575-ös szentévben úgy döntött, hogy az Úrnak szenteli magát. Ebben a folyamatban két világi hívő, Antoinette Réveillade, a de Bus család társalkodónője és Luigi Guyot, a székesegyház szabója és sekrestyése segítette, valamint Pierre Pèquet jezsuita atya.

1582-ben szentelték pappá, Borromeo Szent Károlyt választotta példaképéül az életvezetés és az apostolkodás terén. 1586 és 1588 között visszavonult a Szent Jakab-remeteségbe, a szülővárosához, Cavaillonhoz közeli dombra. Itt az apostolkodás mellett az imádságnak és a trienti zsinat „ad parochos” katekizmusa tanulmányozásának szentelte magát.

1592. szeptember 29-én L’Isle-sur-la-Sorgue-ban megalapította a Keresztény Tanítás Atyáinak Kongregációját (más néven: doktrináriusok). Szolgálatuk célja: Isten igéjének hirdetése és a hitoktatás, a Szentírás gyakori olvasása alapján.

A következő évben az avignoni érsek, Francesco Maria Tarugi hitszónok városa Szent Praxedes-templomát a doktrináriusokra bízta.

Szent César a keresztény doktrína tanítását két részre osztotta:
– „kis tanítás”, amely a gyermekeknek és az írástudatlanoknak szól;
– „nagy tanítás”, amelyet a szószékről, vasárnaponként és ünnepségeken végeznek; a Miatyánkot, a parancsolatokat, az Egyház előírásait és a szentségeket széleskörűen magyarázva.

A doktrináriusok kongregációját VIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1597. december 27-én; César atyát megválasztották rendi főelöljárónak.

Miután megvakult, továbbra is folytatta Isten igéjének hirdetését és a gyóntatást. 1607. április 15-én, húsvétkor halt meg Avignonban. Szent VI. Pál pápa avatta boldoggá 1975. április 27-én.

*

Szent Luigi Maria Palazzolo, a lelkigondozás apostola

Luigi Maria Palazzolo 1827. december 10-én született Bergamóban. Édesapját kiskorában elveszítette, anyja és szent életű papok nevelték. Egyik szolgálójukkal együtt rendszeresen járt látogatni a szegény betegeket, gyerekkorától kezdve. 1844-ben belépett a szemináriumba, majd 1850. június 23-án pappá szentelték.

A Foppa Oratóriumban, plébániája legnépesebb és legszegényebb központjában a fiataloknak szentelte magát, esti iskolát indított szegény és írástudatlan munkások és földművesek számára.

Lelkivezetője tanácsára a fiatal nők lelkigondozásával is törődött, üdvözölve és követve a világi hívekből álló Szent Dorottya egyházi társulat munkáját. Teresa Gabrieliben, a Szent Dorottya társulat egyik tanárnőjében megtalálta társát a szolgálatban. 1869. május 22-én éjjel, hosszan tartó ima és az Eucharisztia magához vétele után, Teresa letette esküjét a szegénységre, a tisztaságra és az engedelmességre, a Szentszékhez és a szent főpásztorokhoz való sérthetetlen ragaszkodásra, valamint a szegények, különösen a fiatalok iránti elkötelezettségére. Hamarosan más fiatal nők is csatlakoztak hozzá, és a társulat elterjedt Vicenza és Brescia határain túl is. Jelenleg Kongóban, Elefántcsontparton, Malawiban, Burkina Fasóban, Kenyában, Brazíliában és Peruban működik.

Luigi atya árvákat is befogadott, a Szent Család Testvéreire bízva őket, akiknek regulát is adott. Ez az intézmény azonban 1926-ban megszűnt.

Luigi Maria Palazzolo 1886. június 15-én éjjel halt meg. Szent XXIII. János pápa avatta boldoggá 1963. március 19-én. Ferenc pápa 2019. november 28-án engedélyezte a közbenjárásának tulajdonított csodáról szóló dekrétum kihirdetését.

*

Szent Giustino Maria Russolillo rendalapító a hivatások szolgálatában

Giustino Maria Russolillo 1891. január 18-án született Pianura di Napoliban egy tízgyermekes család harmadik fiaként, Luigi Russolillo építési vállalkozó és Giuseppina Simpatia háziasszony gyermekeként. Szeretett imádkozni; a vallási nevelést főleg apai nagynénjei révén kapta, már ötéves korában elsőáldozó volt. Tízévesen belépett a pozzuoli szemináriumba, ahol nagyra értékelte a kiváló lelkiatyák jelenlétét. Teológiai tanulmányait sikeresen végezte a posillipo-nápolyi regionális szemináriumban, ahol aranyéremmel jutalmazták.

1913. szeptember 20-án, pappá szentelése során fogadalmat tett, hogy rendet alapít a hivatások szolgálatára. Hat hónappal később az apja házában kezdte meg tevékenységét a fiatalok szolgálatában. Megnyitotta hivatásgondozó intézményét az egyházmegyék és szerzetesrendek javára.

Az I. világháború idején besorozták, és háborús övezetbe küldték, ahol, látva az apácáknak a sebesült katonák ellátásában tanúsított buzgalmát, megérlelődött benne a gondolat, hogy női szerzetesrendet alapít. 1920–21-ben Pianura plébánosaként megalapította a Hivatásgondozó Szerzetesek és az Isteni Hivatások Nővérei Kongregációkat, továbbá támogatta az Egyetemes Megszentelődés Világi Hivatásgondozó Apostolai intézetének kezdeti tevékenységét.

Számos tanításának visszatérő karizmatikus témája volt az életszentség és a Szentháromsággal való egység, a „szentségek és papok” fontossága az ember legfőbb céljának elérése érdekében. A hivatásgondozó kongregációk alapításának kemény megpróbáltatásai között is erős és optimista maradt, bízva az „Isteni Hivatások Szűzanyja” oltalmában, akinek felajánlotta életét.

1955. augusztus 2-án hunyt el szülővárosában. 1980-ban indították el szenttéavatási ügyét. 2011. május 7-én avatták boldoggá.

*

Szent Charles de Foucauld: életszentség a tuaregek között

Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. Mindössze hatéves volt, amikor elveszítette mindkét szülőjét. Serdülőként elvesztette a hitét is, és zavaros életbe csöppent, ami azonban nem tette elégedetté.

1876-ban Charles belépett a Saint-Cyr katonai akadémiára. Húszévesen, már tisztként Algériába küldték. Három évvel később felhagyott katonai szolgálatával, és felfedezőútra indult Marokkóba. A muszlimok mély vallásosságának megtapasztalása és az igazság keresése arra vezette, hogy 1886. október végén felkeresse Huvelin abbét a párizsi Szent Ágoston-templomban. Meggyónt és megáldozott. Megtérése teljes és végleges volt.

Charles de Foucauld ekkor megértette, hogy „nem tehet mást, mint hogy Istennek él”. A Szentföldre tett zarándoklata (1888–1889) után belépett a Havas Boldogasszony trappista monostorba (Ardèche, Franciaország). Nemsokára a szíriai monostorba küldték, ahol hét évig élt. 1897-ben, további evangéliumi radikalizmust keresve, elhagyta a trappistákat, és Názáretbe költözött, szolgálóként végezte tevékenységét egy klarissza kolostorban.

Abban a bizonyosságban, hogy „semmi sem dicsőíti Istent annyira, mint az Eucharisztia jelenléte és felajánlása”, elindult a papság felé vezető úton, 1901. június 9-én szentelték pappá Viviers-ben (Franciaország). Ezt követően úgy döntött, hogy a tamanrasset-i tuaregek között fog élni, barátságban velük. Megtanulta nyelvüket, szokásaikat. 1916. december 1-jén egy szélsőséges tuareg csapat gyilkolta meg. Ily módon beteljesült vágya: Jézust követni fájdalmas halálában, felajánlani neki a legnagyobb szeretet jelét és ezzel teljessé tenni a Vele való szerető egységet.

XVI. Benedek avatta boldoggá 2005. november 13-án. Ferenc pápa 2020. május 26-án engedélyezte a közbenjárásának tulajdonított csodáról szóló dekrétum kihirdetését.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír