Dávid király az imádságnak egy fontos formáját állítja elénk, ami őt és az üdvtörténet nagy imádkozóit sorra jellemezte. Gondoljunk csak Mária Magnificatjára vagy éppen Zakariás Benedictusára. Imádsága során Dávid az Úr ígéretének beteljesedését ünnepli a saját jelenében, és ez ébreszti rá arra, hogy felismerje helyét a teremtés és kora társadalmi rendjében. Ez vezeti el őt annak szemlélésére, milyen mélyre hajolt az Úr, amikor kegyelemében részesítette, ahogy majd a Szűzanya is énekli személyes imájában: „tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát”. Ennek az imagyakorlatnak az újrafelfedezése az örömteli alázat forrása lehetne számunkra.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria