A laudációban felidézték, hogy Márfi Gyula az általános iskola befejezése után a pannonhalmi bencés gimnáziumba került a Szombathelyi Egyházmegye kispapjelöltjeként, érettségi után pedig a budapesti Hittudományi Akadémián, a Központi Szeminárium növendékeként készült a papságra. A szombathelyi székesegyházban szentelték pappá 1967-ben. Újmisésként szülőföldjén egy évet a lelkipásztori munkában töltött, majd a budapesti Hittudományi Akadémián doktorátust szerzett. Ezután hét év kápláni szolgálat következett számára, majd francia állami ösztöndíjjal Párizsban tanulhatott tovább, ahol a katolikus egyetem ökumenikus intézetében szerzett diplomát. Ebben az időszakban erősödött hazaszeretete, növekedett népe iránt érzett felelősségtudata. Az egri bazilikában szentelték püspökké 1995-ben, 1997-ben pedig veszprémi érsekké nevezték ki. Azóta is szentelési jelmondata vezeti: „A szeretet nem múlik el soha.”
Jogosan sorolhatjuk Márfi érseket már most az eredményekben gazdag, építő és megtartó főpásztorok közé – folytatódik az aranymisés főpásztor méltatása. – Régi épületek újulnak meg, új létesítmények és intézmények jönnek létre, eddig ritkán használt módszerek kerülnek az Egyház alkalmazásába az ő irányításával. Megalapította a Szaléziánum intézményét, újjászervezte az egyházmegyei gyűjteményt, a Karitász szeretetszolgálatát és több egyházi intézmény működését. A különböző vallási és társadalmi közösségekkel harmonikus kapcsolatot ápol.
Veszprém város polgári vezetőivel és céljaival való együttműködése is említésre méltó, a város társadalmi és művelődési rendezvényeit egyaránt támogatja. 2017-ben Veszprém Megyei Jogú Város Közgyűlése Veszprém város, valamint a Pannon Egyetem céljainak megvalósításában végzett önzetlen segítségéért és kimagasló munkájának elismeréseként Márfi Gyulának Volkra Ottó-díjat adományoz – zárul a laudáció.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria