55 éve tette közzé Pacem in terris kezdetű enciklikáját XXIII. János

1963. április 11-én, nagycsütörtökön jelent meg Roncalli pápa nyolcadik enciklikája, a Pacem in terris. A kortárs világ törekvéseit vette számba a pápa az idők jeleit értelmezve. Az akkor már súlyos beteg XXIII. János utolsó enciklikája volt ez.

Sokan spirituális végrendeletének tekintik a dokumentumot, amelyet az Egyháznak és minden jószándékú embernek szánt. Ez volt az első enciklika, amely hívőkhöz és nem hívőkhöz egyaránt szólt. Ezt azzal indokolta a pápa, hogy az Egyháznak egy korlátok nélküli világra kell tekintenie, amelyet nem osztanak meg falak vagy kerítések, és amely nem tartozik se a Nyugathoz, se a Kelethez.

A hadviselés ellen írt és a béke útjainak építésére összpontosító enciklika világosságot jelentett a hidegháború és a feszültségek sötét időszakában. XXIII. János egy megosztott világhoz szólt, amelyet háború sújtott Vietnámban, Afrikában, Latin-Amerikában, és amelyet a nukleáris fegyverkezés veszélye fenyegetett. Az üzenete erős: „A béke csak csengő szó marad, ha nem arra a rendre alapszik, amelyet ez a dokumentum bizalmas reménnyel megfogalmaz: ennek a rendnek alapja az igazság, és az igazságosságra épül, a szeretet teszi élővé és hatja át, valamint a szabadságban valósul meg.”

Az enciklika négy meghatározó pontot jelöl meg az emberiség béke felé tartó útjának egyengetésére: az emberi személy legyen a középpontban sérthetetlen jogaival, ugyanakkor kötelességeivel; mindenütt a köz javát kell keresni, szolgálni; a politikai közösség erkölcsi alapon nyugodjon; az értelem ereje és a hit világítótornya legyen a vezetőnk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír