A magyar feliratú kegykép, amely előtt Ferenc pápa imádkozott – A Klokocsói Istenszülő-ikon

Az Ung vármegyei Klokocsó (másnéven Klátóc, 1899-től Hajagos) faluban a 17. században Istenszülő elszenderedése tiszteletére szentelt fatemplom állt. A később csodásan kitűnt ikon a templom ikonosztázionjának Mária-ikonja volt.

A későbbi másolatok minden bizonnyal az ikon típusát és részleteit is pontosan követik. Ezek alapján az eredeti Útmutató, Hodigitria típusú Istenszülő-ikon volt, bal karján a gyermek Jézussal. A korabeli hagyományőrző festésmód szerint Mária viselete vörös mafórion, amelyet általában három csillag díszít, egy-egy a vállakon, egy a homlokon. A klokocsói kegykép mindegyik másolatán sajátosan keresztet festettek a homlokrészre. Eredetileg korona nem volt sem Mária, sem a gyermek fején. A gyermek Jézus ábrázolásában is több elem utal a ma ismeretlen első ikonra. Kezében írástekercs látható, amit a későbbi ikonokon inkább evangéliumoskönyv helyettesít. Fehér ingecskéje a nyaknál kis gallérral ellátott, a deréknál – eredetileg bíbor színű – övszalaggal van átkötve. Mindkét apró részlet a 17. században lett jellemző a Kárpátok vidékének ikonfestészetében.

A kegyképhez kapcsolódó hagyomány szerint 1670-ben a közeledő kuruc hadsereg elől a klokocsóiak a fatemplomban kerestek védelmet, ahol a képen Mária arca elsötétült, majd könnyezni kezdett. A templomot másnap a protestáns katonák megrohanták és a könnyező képet késsel többször átszúrták. A kép emiatt sűrű könnyhullatással sírni kezdett. A templomot felgyújtották, de a kép sértetlen maradt. A képet ezt követően Eperjesre vitték a városi kincstárba. Egy másik változat szerint a templomba betérő katonák kivették a képet az ikonosztázból és rátapostak. Amikor a hívek visszatették a helyére, Mária szeméből szinte patakzott a könny. Erre egyes katonák térdre estek bocsánatért esedezve. Azon az éjszakán a templomot felgyújtották, de egy istenfélő ember elrejtette a képet és később elvitte Eperjesre, a városházára.

Később a kegyképet Báthory Zsófia munkácsi várának kápolnájába vitette. A későbbi leírások arról számolnak be, hogy a munkácsi várkápolnából elvitt klokocsói kép már díszes koronákkal és ötvösborítókkal ékesített volt, ezeket Báthory Zsófia készíttethette. A kegyképet és ötvösmű díszeit később Zrínyi Ilona vitte magával hosszú útjára, először 1688-ban Bécsbe, majd 1692-ben Törökországba. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc révén visszakerült Munkácsra, majd néhány évvel később, a vár elfoglalása után hadizsákmányként Bécsbe szállították, és először feltehetően a császári kápolnában helyezték el. A kép minden bizonnyal itt volt még 1769-ben, amikor Eperjes város tanácsa kérvényezte visszaadását. A legáltalánosabb vélemény szerint az eredeti kegyképet a bécsi Szent István-dóm alatti kápolnában őrizték. Később nyoma veszett, nem ez a kép került vissza Eperjesre, hanem egy másolat.

Ezen a másolaton, a második klokocsói kegyképen magyar nyelvű felirat ismertette a nevezetes előkép történetét: „Boldog Asszony valóságos képe, mely 1670 Felső Magyarországon Vinna várához tartozó Klokocsó nevü orosz falu templomában sokak láttára elsőben könyezni, s azután némely eretnekek késsel szurások után orczáján legörgő könyhullatással sirni láttatott.” A kép hátoldalára ragasztott papíron magyarul és latinul az állt, hogy a kép másolatként készült a régiről (ex alia antiqua) és 1769. március 12-én gróf Sztáray János Fülöp császári és királyi kamarás és a királyi helytartótanács tanácsosa és Neuhold János udvari kamarai tanácsos Eperjes városába vitették „az előbbi helyett”.

A másolat Majernik városi levéltárnok tanúsítványa szerint 1878. március 14-én Eperjesen a városházán volt különösebb tiszteletadás nélkül. Vályi János eperjesi püspök (1882–1911) felismerte és elkérte kápolnájába az eredeti oltárkép helyére. A 20. század első évtizedében már az eperjesi püspökség házi kápolnájában fényképezték le.

A klokocsói fatemplom sem a 17. században, sem a 18. században nem vált zarándokhellyé. Mivel az első kegykép a könnyezés után szinte azonnal elkerült Klokocsóról és így nem válhatott szélesebb körű zarándoklatok céljává, az ábrázolásnak valószínűleg nem alakulhattak ki olyan kisgrafikai változatai – metszetek, szentképek –, melyek tipikusan a nagy tömegeket vonzó búcsújáróhelyekhez kapcsolódtak. Esterházy Pál Mennyei korona című, 1696-ban Nagyszombatban kiadott művében sem szerepel metszetábrázolása, Jordánszky Elek 1836-ban, Pozsonyban kiadott művében pedig mint a „már nem ismeretesek között” került említésre.

Az eperjesi Klokocsói kegykép tisztelete is csak viszonylag későn éledt fel. 1907. augusztus 12-én arany keretbe helyezték, beüvegezték, megszentelték és Mária-ünnepeken tették ki tiszteletadásra. A püspöki kápolna oltárán 1950-ig őrizték, amikor a görögkatolikus egyházat erőszakkal likvidálták. Nem tudni, mi történt ezzel a másolattal. Amikor a görögkatolikus egyház visszakapta az ortodox egyháztól a püspöki rezidenciát 1990-ben, a szemtanúk szerint már nem volt a kápolnában.

Az első klokocsói kegykép 1769-ben készült másolatáról két további másolat készült.

A klokocsói hívek a 20. század elején ráébredtek egykori kegyképük jelentőségére. Szerették volna elkérni azt a Klokocsói képet, melyet Eperjesen őriztek. Azonban Vályi püspök nem járult hozzá. Ezért 1903-ban a klokocsói hívek kérésére Roskovics Ignác készítette el az eperjesi Klokocsói kép másolatát. Az akkori klokocsói parókus, Király Gyula – Papp Antal munkácsi püspök közbenjárására – Rómában kijárta a megfelelő indulgenciákat és privilégiumokat, így 1913-ban az Istenszülő oltalmának ünnepével Klokocsó Mária-búcsújáró hellyé vált. 1948. június 6-án a Roskovics-másolatot koronázta meg Vasil’ Hopko eperjesi segédpüspök. Ez volt a legünnepélyesebb búcsú Klokocsó történetében és egyúttal az utolsó az eperjesi görögkatolikus egyházmegye erőszakos likvidációja előtt, a következő évben a kommunista hatalom betiltott minden búcsújárást. Csak az eperjesi püspökség működésének újraengedélyezése után, 1970-ben – a Klokocsói első kegykép könnyezésének 300. évfordulójára – indultak újra a klokocsói zarándoklatok.

Az eperjesi képről Ungvárra is készült másolat. 1904-ben egy ungvári gimnáziumi hittanár felkérésére Maximilian Kurz (vagy Kurtz) eperjesi gimnáziumi tanár festett egy másolatot. Ez a másolat aztán az ungvári görögkatolikus székesegyházba került. A Kurz-féle másolat naivabban festett, emiatt valószínűleg pontosabban is követi a lappangó barokk kori eperjesi Mária-kép jegyeit a Roskovics-féle másolatnál, s így talán az első, 17. századi kegyképből is megőrzött vonásokat. Az autentikus jegyek közé sorolható az alakok beállítása, a kéztartás, a drapériák párhuzamosan futó redővetése, a ruházat apró részletei.

Az összeállítás Puskás Bernadett A Klokocsói kegykép másolatai (Athanasiana 30, 2009, 181–189.) című tanulmánya alapján készült, mely ITT olvasható teljes terjedelmében.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír
(bh)