A pápa a médiamunkatársakért imádkozott a szerdai szentmisén, hogy mindig az igazságot szolgálják

A szentmise elején a tömegkommunikációban dolgozó emberekért ajánlotta föl imáit a pápa: „Ma imádkozzunk azokért a férfiakért és nőkért, akik a médiában dolgoznak. A járvány idején sokat kockáztatnak, és rengeteget dolgoznak. Az Úr segítse őket, hogy mindig az igazságot közvetítsék!”

Szentbeszédében Ferenc pápa az evangéliumról (Jn 12,44–50) elmélkedett, melyben Jézus ezt mondja: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.”

A János-evangélium e szakasza feltárja előttünk Jézus és az Atya kapcsolatának intimitását – szögezte le a Szentatya. – Jézus azt tette, amit az Atya kért tőle. Küldetését így jelöli meg: „Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.” Világosságként mutatkozik be. Az a küldetése, hogy fényt hozzon. Jézus maga mondta: „Én vagyok a világ világossága” (vö. Jn 5,12). Izajás próféta megjövendölte e világosságot: „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát” (vö. Iz 9,1). Ez az ígéret világosítja meg a népet. Az apostolok küldetése is ez. Miként Pál apostol mondta: azért választották, hogy elvigye ezt a fényt, ami nem az övé, hanem másé. Jézus és az apostolok küldetése,

hogy világítsanak, mert a világ sötétségben van.

Jézus világosságának drámája, hogy visszautasították – emelte ki a pápa. – Ahogy János az evangélium elején mondja: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (vö. Jn 1,11). Jobban szeretik a sötétséget a világosságnál. Hozzászoktak a sötéthez, benne élnek. Nem tudják elfogadni a fényt, mert a sötétség rabjai. Jézus e küzdelme folytatódik: hogy fényt hozzon, hogy a maguk valóságában lássuk a dolgokat; hogy megmutassa nekünk a szabadságot, az igazságot.

Szent Pál akkor tapasztalta meg a sötétségből a fénybe való átmenetet, amikor találkozott az Úrral a damaszkuszi úton. Megvakult a fénytől. A keresztséggel újra megkapta a fényt. Ez a mi utunk is a világossághoz, amit a keresztség szentségében megkaptunk. Azért is hívták az első évszázadokban a keresztséget megvilágosodásnak, mert fényt ad. Azért adnak égő gyertyát a szülők kezébe, mert gyermekük a világosságban részesül: Jézus elhozza a fényt. Népe azonban elutasította, mert annyira hozzászokott a sötétséghez, hogy elvakította a fény.

Ez a mi bűnünk drámája:

elvakít minket a bűn, és nem szenvedhetjük a fényt, beteg a szemünk.

Jézus világosan beszél Máté evangéliumában: „Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” (Mt 6,23). A megtérés átmenet a sötétségből a világosságba.

Melyek azok a dolgok, amelyek megbetegítik szemünket, a hit szemét, amelyek megvakítanak? – tette fel kérdést a pápa. – A rossz szokások, a világias szellem és a gőg. Ez a három dolog arra ösztökél, hogy csatlakozz a többiekhez, s maradj a sötétség biztonságában. Gyakran beszélünk a maffiákról: erről is szó van itt. De léteznek lelki maffiák, otthoni maffiák is: amikor fedezékül keresünk magunknak valakit, és a sötétségben maradunk.

Nem könnyű a fényben élni. A világosság sok csúf dolgunkra fényt derít, amit nem akarunk észrevenni: rossz szokásaink, bűneink…

Vegyük számba rossz szokásainkat, gőgösségünket, világias szemléletünket: ezek a dolgok vakká tesznek, és eltávolítanak minket Jézus világosságától.

De ha ezekre a dolgokra gondolunk, nem ütközünk falba, hanem megleljük a kiutat. Jézus maga mondja, hogy ő a fény: „mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot”. „Ne félj: hagyd magad megvilágosítani, lásd meg a benned lévő dolgokat, mert én azért vagyok, hogy előre vigyelek, hogy megváltsalak. És nem ítéllek el. Megváltalak.” Ő az Úr, aki megvált minket a bennünk lévő sötétségből, a hétköznapi élet, a társadalom, a politika, az ország és a nemzetközi élet sötétségeiből. Azt kéri, hogy előbb bátran nézzünk szembe a bennünk lévő sötétséggel, hogy aztán belépjen az Úr világossága, és megváltson minket.

Ne féljünk az Úrtól! Ő nagyon jó, szelíd. Mellettünk áll. Azért jött, hogy megváltson. Ne féljünk Jézus világosságától!

– buzdított a szerda reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír