A Szentatya a Pápai Történettudományi Bizottság tagjait fogadta a Vatikánban

Ferenc pápa bevezetőjében köszöntötte a  jubiláló intézmény képviselőit, akik három kontinens országaiból érkeztek, „mindegyikük a saját, megbecsült szakterületéről”. Ez a színesség garantálja a bizottság nemzetközi dimenzióját és multidiszciplináris jellegét, így  tevékenysége egy gyümölcsöző és proaktív multikulturális dinamika része.

Idén hetven éves a Pápai Történettudományi Bizottság titkára által irányított Események és dokumentumok című sorozat is, melynek eddig hetven kötete jelent meg. „Ez a történelmi igazság globális szintű keresése iránti elkötelezettségről tanúskodik, a különböző történetírási felfogással és a sokrétű tanulmányi hagyományokkal folytatott párbeszéd szellemében.” 

A pápa buzdította a bizottság tagjait, hogy működjenek együtt másokkal, bővítsék tudományos és emberi kapcsolataikat, kerülve a szellemi és az intézményi bezárkózást Tartsák fenn a gazdagító megközelítést, amely „az állandó és figyelmes meghallgatáson alapul, mentes minden ideológiától – mert az ideológiák ölnek – és tiszteletben tartja az igazságot”. A pápa megismételte, amit a 60. évforduló alkalmával is mondott: „Az összes kultúra és vallás kutatóival való találkozás és együttműködés révén konkrétan hozzájárulhatnak az Egyház és a kortárs világ közötti párbeszédhez.”

Ez a stílus egyúttal hozzájárul a pápa által „kulturális diplomáciának” nevezett folyamat kialakulásához, ami nagyon időszerű, és „ma még inkább szükséges a jelenlegi veszélyes globális konfliktusok összefüggésében, amelyet nem nézhetünk tétlenül”. Ezért arra kérte a bizottságot, hogy folytassák a történelmi kutatómunkájukat a párbeszéd távlatában, így felmutathatják az evangéliumi remény világosságát, vagyis „azt a reményt, amely nem csal meg minket” – ahogyan Pál apostol fogalmaz a rómaiaknak írt levelében (vö. Róm 5,5).

Ferenc pápa úgy fogalmazott, létfontosságú kapcsolat áll fenn az Egyház és a történelem között. Szent VI. Pál mély tanítást adott erről, felismerve, hogy az Egyház és a történészek kiváltságos találkozási pontja az igazság közös keresése és szolgálata. A pápa idézte elődjének a történészekhez intézett szavait 1967-ből: „Itt lehet a fő találkozási pont az Egyház és a történészek közt, az Egyház képviselte vallási igazság és a kutatók által érintett történelmi igazság közt, melynek a történészek jó és odaadó szolgái, hiszen a kereszténység tanításának, erkölcsének és kultuszának az építménye végső soron a tanúságtételen nyugszik. Krisztus apostolai tanúságot tettek arról, amit láttak és hallottak. […] Ez lehetővé teszi számunkra annak megértését, hogy egy spirituális és vallási természetű szervezet, mint amilyen a Katolikus Egyház, mennyire érdekelt a történelmi igazság keresésében és annak megállapításában. Ennek is van története, és eredetének történeti jellege különösen döntő fontosságú számára.”

„Az Egyház a történelemben jár, minden idők minden embere mellett, de nem tartozik egyetlen kultúrához sem, hanem az evangélium szelíd és bátor tanúságtételével kívánja minden kultúra szívét élővé tenni, hogy együtt építsék fel a találkozás civilizációját. Ezzel szemben az individualista önreferencia kísértései és az egyén nézőpontjának ideológiai megerősítése táplálja a konfliktusok gátlástalanságát. A találkozás kultúrája és a konfliktus kulturálatlansága” – foglalta össze a pápa, kiemelve, hogy szép dolog, hogy hetven évvel alapítása után a bizottság tanúságot tud tenni arról, hogy ellenáll az ilyen kísértéseknek, hogy szenvedéllyel végzi tanulmányait azon egység szolgálata elevenítő tapasztalata által, amelyet a Szentlélek mutat nekünk pünkösdkor.

Hatvan évvel ezelőtt, a II. Vatikáni Zsinat Lélek áldotta eseményekor Szent VI. Pál figyelmeztető szavakat mondott az Egyház önelégült önreferenciájáról, melytől pedig óvakodnia kell: „Senki nem gondolhatja, hogy az Egyház önmagára összpontosítson, hogy önelégült legyen, és így megfeledkezzen Krisztusról, akitől mindent megkap, akinek mindent köszönhet, így az emberi nem egészét is, amelynek szolgálatára született!” Az Egyház Krisztus és az emberi közösség között áll, nem zárkózhat önmagába, hanem éppen ellenkezőleg: folyamatosan arra kell törekednie, hogy teljesen Krisztusé legyen, Krisztusban, Krisztus által, hogy az embereké legyen, az emberek között, az emberekért, valóban alázatos és jeles közvetítő az isteni Megváltó és az emberiség között.

Ferenc pápa végül azt ajánlotta a Pápai Történettudományi Bizottságnak, hogy tetteiben a hetven évnyi tapasztalata jegyében igazodjék ezekhez a szavakhoz: „a történelmi tanulmányok tegyék őket emberségben tudós mesterekké és az emberiség szolgáivá”, majd apostoli áldását adta a jelenlévőkre.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír