Ferenc pápa a hétköznapok ifjúságpasztorációjáról beszélt

A Szentatya beszéde bevezető részében kitért a tavalyi lisszaboni ifjúsági világtalálkozóra, ahol a fiatalok a pandémia után egy nagy adag reménységinjekciót kaptak. A pápa reméli, hogy ez a lelkesedés folytatódik, jövőre a fiatalok római jubileumával, majd három év múlva a szöuli ifjúsági világtalálkozóval; Ferenc pápa álma,  hogy sok-sok fiatal találkozhat majd Jézussal, köztük olyanok is, akik nem járnak rendszeresen templomba, de szükségük van a remény üzenetére.

Ázsia fiatal és eleven kontinens, mégis sok fiatal, főként a nagyvárosokban, reményvesztetten és önmagába zárkózva él. Éppen ezért a római, majd a szöuli találkozó olyan esemény lesz, ahol el lehet majd mondani nekik, hogy Jézus a reménységünk, aki reménység mindenkinek. Ugyanakkor e nagy találkozókra készülés közben sem feledkezhetünk meg a mindennapi élet hétköznapi útjairól, melyek többnyire kicsi számok, apró lépések, egyszerű szavak és tettek, hétköznapi döntések a mindennapok sodrában. Ezek látszólag kevésbé látványosak, mégis megérintik a szíveket, és tartós gyümölcsöket hoznak – mutatott rá a pápa.

Ferenc pápa kiemelt néhány tényezőt, melyek a hétköznapokban sem hiányozhatnak az ifjúság lelkipásztori gondozásából. Segítsék a fiatalokat abban – kérte a pápa –, hogy néhány alapvető bizonyosságot a szívükben hordozzanak, például: „Az Isten szeretet”, „Jézus üdvözít téged”, „Ő él”, „A Szentlélek életet ad neked”, és a pápa rögtönözve hozzátett meg egyet: „Mária szeret téged, mert ő anya”. Sohasem fáradhatunk bele ennek a négy-öt igazságnak a hirdetésébe! A fiatalok ugyanis sok negatív, köztük háborús hírrel találkoznak, ezért is fontos, hogy hallják: Krisztus él, minden az ő kezében van, egyedül csak ő ismeri a sorsunkat. Fontos, hogy a fiatalok megtapasztalják az élő Krisztust az imádságban, az eucharisztia és a kiengesztelődés ünneplésében, a közösségi találkozók során és a szegények szolgálatában.

A másik lényegi szempont a lelki megkülönböztetés, amely olyan művészet, amelyet először a lelkipásztori munkatársaknak kell megtanulniuk, papoknak és szerzeteseknek, hitoktatóknak és persze maguknak a fiataloknak, akik el tudják érni a többi fiatalt. Ezt a művészetet azonban nem lehet rögtönözni, hanem el kell mélyíteni és meg kell tapasztalni. Egy fiatalnak óriási kincs, ha rátalál egy olyan emberre, aki képes helyesen megkülönböztetni, mert így sok hibás döntést elkerülhet. A Szentatya maga is tartott katekézissorozatot erről a témáról, és most csak három vonást emelt ki:

a megkülönböztetés legyen szinodális, személyes és igazságra irányuló.

A megkülönböztetés szinodális jellegére a mai individualizmus túlsúlya miatt van szükség: mindenki megy a maga útján, mindenki maga ad értelmet saját életének, és maga határozza meg az értékeket. Ez a „tetszik/nem tetszik” magatartás azonban rossz; míg a megkülönböztetéssel az ember a többiekhez társul a hitben, hogy így együtt járjanak, ne egyedül, mert együtt haladva a belső növekedés elmélyül.

A megkülönböztetés egyúttal öltsön személyes jelleget is – hangoztatta a Szentatya. – A mi világunkban minden tömegszerű és szabványosított, a fiatalokat azonban egyenként kell kísérni, hiszen mindegyikük egyedi és megismételhetetlen. Mindenkit megillet a meghallgatás, a megértés és hogy korának, emberi és szellemi érettségének megfelelő tanácsokat kapjon. A megkülönböztetés ezért csak személyes lehet.

És végül a megkülönböztetés irányuljon az igazságra. Ma olyan társadalomban élünk, amelyet álhírek szennyeznek be, ahol a személyes arculatot gyakran megváltoztatják vagy meghamisítják, ahol alternatív identitások jönnek létre. Éppen ezért a megkülönböztetés célja, hogy a fiatalok számára a hitelesség útját kínálja, hogy a mesterséges identitásból kimenekülve felfedezze saját valódi identitását. Arról van szó, hogy a fiatal „igazzá” váljon önmaga előtt, mások előtt és Isten színe előtt – hangsúlyozta a pápa. Végezetül arra figyelmeztetett, hogy a fiatalokat meg kell hallgatni, de nem csak úgy félig-meddig, vagy éppen felszínesen. Ellenben fel kell ébreszteni a felelősségérzetüket, be kell vonni őket a tervezésbe és a döntésekbe. Éreztetni kell velük, hogy ők az Egyház életének aktív és teljes részei, és mindenekelőtt ők maguk az evangélium első hirdetői a társaik felé – zárta beszédét Ferenc pápa.

A Szentatya beszédét angol nyelven ITT olvashatják.

Forrás: Vatican News

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír