Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozásakor: Kérjük az Úrtól, hogy tegyen szentté bennünket!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és boldog ünnepet kívánok!

Ma, mindenszentek főünnepén, Jézus a keresztény ember személyazonosító igazolványát mondja el az evangéliumban (vö. Mt 5,1–12).

És mivel lehet megfogalmazni a keresztény ember személyazonosító igazolványát? A boldogmondásokkal.

Ez a mi személyazonosító igazolványunk, és egyben az életszentséghez vezető út (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 63). Jézus megmutatja nekünk az utat, a szeretet útját, amelyet ő maga járt végig először azáltal, hogy emberré lett, és hogy számunkra ő egyszerre Isten ajándéka és a mi Istennek adott válaszunk. Ajándék és válasz.

Isten ajándéka, mert – ahogy Szent Pál mondja –, ő az, aki megszentel (vö. 1Kor 6,11). És ezért elsősorban azt kérjük az Úrtól, hogy tegyen szentté bennünket, hogy tegye szívünket az övéhez hasonlóvá (vö. Dilexit nos enciklika, 168). Kegyelmével meggyógyít bennünket, és megszabadít mindattól, ami megakadályoz abban, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő szeret bennünket (vö. Jn 13,34), hogy bennünk – ahogy Boldog Carlo Acutis mondta –, egyre „kevesebb én legyen, hogy helyet adjunk Istennek”.

És ezzel elérkeztünk a második ponthoz: a válaszunkhoz.

A mennyei Atya ugyanis felajánlja nekünk az ő szentségét, de nem kényszeríti ránk. Belénk ülteti, megízlelteti velünk és felcsillantja előttünk szépségét, aztán pedig a válaszunkat várja.

Meghagyja szabadságunkat arra, hogy kövessük jó sugallatait, hogy engedjük magunkat bevonni terveibe, hogy magunkévá tegyük érzelmeit (vö. Dilexit nos, 179), hogy – amint ő tanította – mások szolgálatára álljunk, egy mind egyetemesebb, mindenki felé nyitott és mindenkihez, az egész világhoz odaforduló szeretettel.

Ezt látjuk a szentek életében, a mi korunkban is. Gondoljunk például Szent Maximilian Kolbe atyára, aki azt kérte Auschwitzban, hogy elfoglalhassa egy halálra ítélt családapa helyét; vagy Kalkuttai Szent Terézre, aki a szegények legszegényebbjeinek szolgálatában töltötte egész életét; vagy Szent Óscar Romero püspökre, akit az oltárnál gyilkoltak meg, mert védte az utolsók jogait a hatalmaskodók visszaéléseivel szemben.

És felsorolhatnánk még sok-sok szentet: azokat, akiket az oltárokon tisztelünk, és azokat, akiket én a „szomszédban lakó” szenteknek szeretek nevezni, a mindennapi szenteket, akik rejtetten élik mindennapi keresztény életüket.

Testvéreim, mennyi rejtett életszentség van az Egyházban! Olyan sok testvérünket ismerjük fel, akiket a boldogmondások formáltak: szegények, szelídek, irgalmasak, igazságosságra éhesek és szomjazók, béketeremtők. „Istennel teli” emberek, akik nem tudnak közömbösek maradni felebarátaik szükségleteit látva; ragyogó, számunkra is lehetséges utak tanúi ők.

Most kérdezzük meg magunktól:

én kérem-e Istentől imában a szent élet ajándékát? Engedem-e, hogy az ő bennem élő Lelkének jó indításai vezessenek? Elkötelezem-e magam, hogy megélem az evangéliumi boldogmondásokat abban a környezetben, amelyben élek?

Mária, mindenszentek királynője, segítsen bennünket, hogy életünket az életszentség útjává tegyük!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném közelségemet kifejezni a csádi néphez, különösen is gondolok a néhány nappal ezelőtti súlyos terrortámadás áldozatainak családjaira, valamint azokra, akiket árvizek sújtottak. És e környezeti katasztrófák kapcsán imádkozzunk az Ibériai-félszigeten élőkért, különösen a valenciai közösségért, amelyet a tomboló DANA vihar által kiváltott villámárvíz sújtott, imádkozzunk az elhunytakért és szeretteikért, valamint minden károsult családért! Az Úr támogassa a szenvedőket és azokat, akik segítséget nyújtanak! Együttérzünk a valenciaiakkal!

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, különféle országokból érkezett zarándokok, családok, plébániai csoportok, egyesületek és iskolai csoportok. Külön is köszöntöm a franciaországi Rignacból érkezett híveket.

Üdvözlöm a Don Bosco Missziók Alapítvány által szervezett „Szentek futása” résztvevőit. Kedves barátaim, idén is emlékeztettek bennünket arra, hogy a keresztény élet futás, de nem úgy, ahogy a világ fut, nem! Ez a szerető szív futása! És köszönöm, hogy támogatjátok egy sportközpont építését Ukrajnában.

Imádkozunk a meggyötört Ukrajnáért, imádkozunk Palesztináért, Izraelért, Libanonért, Mianmarért, Szudánért és az összes háborútól szenvedő népért. Testvéreim, a háború mindig vereség, mindig! A háború alávaló dolog, mert a hazugságnak, a hamisságnak a győzelme: az ember a legnagyobb hasznot keresi magának és a legnagyobb kárt az ellenfélnek, eltiporva emberi életeket, elpusztítva a természeti környezetet, az infrastruktúrát, mindent; és mindezt hazugsággal leplezve. És az ártatlanok azok, akik szenvednek! Gondolok az elmúlt napokban Gázában lemészárolt százötvenhárom nőre és gyermekre.

Holnap lesz az évente visszatérő megemlékezés az összes elhunyt hívőről. Akik megtehetik, ezekben a napokban elmennek imádkozni szeretteik sírjához. Én is elmegyek misézni holnap délelőtt a római Laurentino temetőbe. Ne feledjük: az eucharisztia a legnagyobb és leghatékonyabb ima az elhunytak lelkéért!

Mindenkinek szép ünnepet kívánok a szentek társaságában! Üdvözöllek mindannyiatokat, üdvözlöm a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó derék fiatalokat! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Szép ünnepeket kívánok! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír