Ferenc pápa beszéde Rabatban: Marokkó híd Afrika és Európa között

Szálem álejkum! (Béke Önökkel)! – köszöntötte Ferenc pápa VI. Mohamed királyt, a királyi család tagjait, a Marokkói Királyság hatóságait, a diplomáciai testület tagjait, a marokkói népet. A rabati Hasszán-toronynál elhangzott beszédében a Szentatya örömét és háláját fejezte ki, hogy ezen a természeti szépségekben gazdag földön járhat, amely ősi civilizációk maradványainak őrzője és egy varázslatos történelem tanúja.

Első marokkói beszéde elején a pápa megköszönte VI. Mohamed királynak a meghívást és a fogadtatást, amelyben részesült, amelyet az egész marokkói néptől kapott.

„Ez a hála fontos alkalommá válik, hogy előmozdítsuk a vallásközi párbeszédet és egymás kölcsönös megismerését vallásaink hívei között, miközben 800 év elmúltával emlékezünk Assisi Szent Ferenc és Malik al-Kámil szultán történelmi találkozására. Az a prófétai esemény mutatja, hogy a találkozás és a kinyújtott kéz bátorsága a béke és az összhang útja az emberiség számára ott, ahol a szélsőségesség és a gyűlölet a megosztás és a pusztítás tényezői – mondta a Szentatya. – Azt kívánom, hogy a közöttünk lévő megbecsülés, tisztelet és együttműködés járuljon hozzá az őszinte barátság szálainak elmélyítéséhez, lehetővé téve közösségeinknek egy jobb jövő előkészítését az új nemzedékek számára”.

Ferenc pápa hangsúlyozta: ezen a földön, amely természetes híd Afrika és Európa között, „szükség van erőink egyesítésére, hogy új lendületet adjunk egy szolidárisabb világ építéséhez”; becsületes, őszinte és nélkülözhetetlen erőfeszítéssel olyan párbeszédre kell törekedni, amely tiszteletben tartja minden nép és minden személy sajátosságát.

Erre a kihívásra mindnyájunknak válaszolnunk kell, főleg napjainkban, amikor fennáll annak a kockázata, hogy versengés és bomlasztás céljából kölcsönösen nem ismerjük el egymás értékeit. Lényeges tehát, hogy nyitott, plurális és szolidáris társadalom építésében vegyünk részt, fejlesszük és állandóan, meghátrálás nélkül alkalmazzuk a párbeszéd kultúráját mint utat, az együttműködést mint magatartást, egymás kölcsönös megismerését mint módszert és szempontot – idézett Ferenc pápa az emberi testvériségről szóló dokumentumából, amelyet idén február 4-én írt alá Abu-Dzabiban.

Arra kaptunk meghívást, hogy ezt az utat kövessük fáradhatatlanul, hogy együtt leküzdjük a feszültségeket és értetlenségeket, az álarcokat és a sztereotípiákat, amelyek mindig félelemhez és szembenálláshoz vezetnek. Így megnyitjuk az utat a termékeny és tiszteletteljes együttműködés lelkületének. Nélkülözhetetlen, hogy a fanatizmussal és a fundamentalizmussal szembeállítsuk minden hívő szolidaritását; cselekedetünk felbecsülhetetlen vonatkozási pontjai legyenek azok az értékek, amelyek közösek számunkra – szögezte le a pápa. Örömét fejezte ki, hogy e gondolatok távlatában keresi fel hamarosan az imámokat, férfi és női prédikátorokat képző VI. Mohamed Intézetet, amelyet a király hozott létre, hogy megfelelő és egészséges képzést nyújtsanak a szélsőséges nézetek minden formájával szemben, melyek gyakran erőszakhoz, terrorizmushoz vezetnek, és minden esetben sértést jelentenek a vallással és Istennel szemben.

Tudjuk, mennyire fontos a jövő vallási vezetőinek megfelelő képzése, ha az új nemzedékek szívében fel akarjuk frissíteni a valódi vallási érzületet – fejtette ki a Szentatya. – A hiteles párbeszéd arra szólít minket, hogy ne becsüljük alá a vallási tényező jelentőségét annak érdekében, hogy hidat építsünk az emberek között és hogy sikeresen szembenézzünk az említett kihívásokkal. Különbözőségeink tiszteletben tartásával az Istenbe vetett hit elvezet oda, hogy elismerjük minden ember legfőbb méltóságát, valamint elidegeníthetetlen jogait. Hisszük, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett – jogait, kötelességeit és méltóságát illetően –, és arra hívta meg őket, hogy testvérként éljenek, terjesztve a jó, a szeretet és a béke értékeit. Így a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság – amely nem korlátozódik csupán az istentiszteleti szabadságra, hanem lehetővé kell tennie, hogy minden ember saját vallási meggyőződése szerint éljen – elválaszthatatlanul hozzákapcsolódnak az emberi méltósághoz. Ennek értelmében mindig szükség van arra, hogy az egyszerű toleranciától továbblépjünk a mások tiszteletben tartása és megbecsülése felé. Fel kell fedeznünk a másikat hite sajátosságában, és kölcsönösen gazdagodnunk kell a különbözőségekben, olyan kapcsolatban, amelyet a jóindulat jellemez, és annak a keresése, hogy mit tehetünk közösen. Az emberek közötti híd építését a vallásközi párbeszéd szempontjából a barátság, sőt a testvériség jegyében kell megélnünk.

A 2016 januárjában Marrákesben rendezett, a vallási kisebbségeknek a muszlim világban való jogairól szóló nemzetközi konferencia foglalkozott e kérdéssel. A pápa örömmel állapította meg, hogy a konferencia lehetőséget adott arra, hogy ellen mondjanak annak, hogy egy vallást eszközként használjanak fel a többi vallás diszkriminálására vagy megtámadására, hangsúlyozva annak a szükségességét, hogy túl kell lépni a vallási kisebbség fogalmán az állampolgárság és a személy értéke elismerésének javára, amely minden jogrendben központi helyet kell hogy elfoglaljon.

Ferenc pápa kifejetette: prófétai jelnek tekinti, hogy marokkói katolikusok és protestánsok kezdeményezésére 2012-ben Rabatban létrehozták az Al Mowafaqa Ökumenikus Intézetet, mely hozzá kíván járulni az ökumenizmus, valamint a kultúrával és az iszlámmal való párbeszéd előmozdításához. E dicséretre méltó kezdeményezés kifejezi a Marokkóban élő keresztények aggodalmát és azon szándékát, hogy hidakat építsenek, kinyilvánítsák és szolgálják az emberi testvériséget. 

A klímaváltozásról Marokkóban tartott nemzetközi konferencia igazolta, hogy sok nemzet tudatára ébredt annak, hogy szükség van bolygónk védelmére, amelybe Isten helyezett minket, és hozzá kell járulnunk a valódi ökológiai megtéréshez az átfogó emberi fejlődés érdekében – szögezte le a pápa. Elismerését fejezte ki a megtett lépésekért, továbbá örömét, hogy nemzetek és népek között valódi szolidaritás jött létre, hogy igazságos és tartós megoldásokat találjanak azon csapásokra, amelyek a közös otthont és az emberi család túlélését fenyegetik. „Együtt, türelmes és óvatos, nyílt és őszinte párbeszédet folytatva reménykedhetünk abban, hogy megfelelő válaszokat találunk a globális felmelegedés tendenciájának megfordítására” (vö. Laudato si’  kezdetű enciklika, 175).

A migrációs válsággal kapcsolatban a Szentatya kiemelte: mindenki számára sürgető felhívás, hogy konkrét eszközöket keressünk azon okok gyökeres felszámolására, amelyek oly sok személyt hazája, családja elhagyására kényszerítenek. Ferenc pápa utalt a marokkóban 2018 decemberében tartott állam- és kormányfői konferenciára a biztonságos, rendezett migrációra vonatkozó globális megállapodásról; kiemelte annak szükségességét, hogy a menekülteket személyeknek, s ne számoknak tekintsék; ismerjék el jogaikat és méltóságukat. „Tudjátok, hogy mennyire a szívemen viselem e személyek gyakran rettenetes sorsát. Nagy részük soha nem hagyná el hazáját, ha nem lenne rákényszerítve. Remélem, hogy Marokkó, amely készségesen és kiváló vendégszeretettel fogadta ezt a konferenciát, a nemzetközi közösségben továbbra is a humanizmus példája lesz a migránsok és menekültek számára, hogy őket itt és máshol emberséggel fogadják és védelmezzék, segítsék helyzetüket, méltósággal integrálják őket.”

Ha a körülmények lehetővé teszik, ha úgy döntenek, visszatérhessenek otthonukba biztonságos, méltóságukat és jogaikat tiszteletben tartó feltételek mellett. Olyan jelenségről van szó, amelyet nem lehet megoldani korlátok építésével, a félelem terjesztésével. A valódi béke megszilárdításának útja a társadalmi igazságosság, amely nélkülözhetetlen a gazdasági egyenlőtlenségek és politikai zavargások enyhítésére, amelyek mindig feszültségek forrásai, és fenyegetést jelentenek az egész emberiség számára – mondta Feren pápa.

A keresztényeket örömmel tölti el, hogy helyet kaptak a marokkói társadalomban. Ki akarják venni részüket egy szilárd és virágzó nemzet építésében, a nép közjavát kívánva. A marokkói katolikus egyház elkötelezte magát a szociális munkában, az oktatás terén. Iskolái nyitva állnak mindenki előtt, felekezetre, vallásra, származásra való tekintet nélkül. A Szentatya hálát adott ezért Istennek, és arra buzdította a Marokkóban élő katolikusokat és minden keresztényt, hogy legyenek az emberi testvériség szolgái, előmozdítói és védelmezői.

Ferenc pápa beszéde végén arabul köszönte meg a hallgatóság figyelmét, majd a könyörületes és irgalmas Mindenható áldását kérte Marokkóra.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír