Ferenc pápa: Erős hittel éljétek meg a járványnak ezt az időszakát!

A pápa magyarra fordított teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai Angelus ima egy kissé furcsa, mert a pápa „be van zárva” a könyvtárba, de én látlak benneteket, és közel vagyok hozzátok. És rögtön azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok annak a [Szent Péter téren lévő] csoportnak, amely „Idleb [szíriai város] elfeledett lakosaiért” tüntet és harcol. Köszönjük! Köszönjük, amit tesztek! Ma azért így imádkozzuk el az Úrangyalát, hogy eleget tegyünk a megelőző intézkedéseknek, hogy elkerüljük kisebb tömegek kialakulását, melyek elősegíthetik a vírus terjedését.

A mai evangéliumban, nagyböjt második vasárnapjának evangéliumában (vö. Mt 17,1–9), Jézus színeváltozásának elbeszélését halljuk. Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, és felmegy egy magas hegyre, mely az Istennel való közelség jelképe, hogy feltárja előttük személye titkának teljesebb értelmét, azt, hogy szenvednie kell, meg kell halnia, fel kell támadnia. Jézus elkezdett beszélni nekik a szenvedésekről, a halálról és a feltámadásról, amelyek vártak rá, ám ők nem tudták elfogadni ezt a kilátást. Ezért, amikor a hegycsúcsra értek, Jézus imába merül, és színében átváltozik a három tanítvány előtt: „Arca ragyogni kezdett, mint a nap – mondja az evangélium –, ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény” (Mt 17,2).

A színeváltozás csodálatos eseményén keresztül a három tanítványnak fel kell ismernie Jézusban Isten dicsőséggel ragyogó Fiát. Így egyre jobban megismerik Mesterüket, rájönnek, hogy emberi kinézete nem fejezi ki teljes valóságát; feltárul szemük előtt Jézus földön túli, isteni dimenziója. És felülről egy hang szól: „Ez az én szeretett Fiam, […] őt hallgassátok!” (Mt 17,5). A mennyei Atya megerősíti Jézus „hivatalba lépését” – nevezzük így –, mely már megtörtént a Jordán folyóban való megkeresztelkedésének napján, és felkéri a tanítványokat, hogy hallgassák és kövessék őt.

Hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus úgy dönt, hogy a tizenkettő csoportjából Pétert, Jakabot és Jánost viszi magával a hegyre. Őket ruházza fel azzal a kiváltsággal, hogy szemtanúi lehetnek átváltozásának. De miért ezt a három apostolt választja ki? Talán mert ők a legszentebbek? Nem! Péter, a próbatétel óráján, meg fogja tagadni; a két testvér, Jakab és János pedig azt kéri majd, hogy ők kapják az első helyeket országában (vö. Mt 20,20–23). De Jézus nem a mi kritériumaink szerint dönt, hanem saját szeretetterve szerint. Jézus szeretetének nincs mértéke: egyszerűen szeretet, és ő saját szeretetterve szerint választ. Ez egy ingyenes, feltétel nélküli döntés, szabad kezdeményezés, olyan isteni barátság, mely semmit sem kér cserébe. És ahogy azt a három tanítványt hívta, úgy ma is meghív némelyeket arra, hogy közel legyenek hozzá, hogy tanúságot tudjanak tenni [róla]. Jézus tanújának lenni ajándék, melyet nem érdemeltünk meg: elégtelennek érezzük magunkat, de nem visszakozhatunk alkalmatlanságunkra hivatkozva.

Mi nem voltunk ott a Tábor-hegyen, nem láttuk saját szemünkkel Jézus napként ragyogó arcát. Isten üdvözítő szava azonban felénk is elhangzott, a hitet mi is megkaptuk, és – különböző formában – mi is megtapasztaltuk a Jézussal való találkozás örömét. Jézus nekünk is azt mondja: „Keljetek fel, és ne féljetek!” (Mt 17,7). Ebben a világban, mely az önzés és kapzsiság jegyét viseli magán, a mindennapi gondok elhomályosítják Isten fényét. Gyakran mondjuk: nincs időm imádkozni, nem tudok szolgálatot vállalni az egyházközségben, nem tudok mások szükségleteivel foglalkozni… De nem szabad elfelejtenünk, hogy a keresztség, melyben részesültünk, tanúvá tett bennünket, nem alkalmasságunknak, hanem a Lélek ajándékának köszönhetően!

A negyvennapos készületi időben Szűz Mária nyerje el számunkra a Lélek iránti nyitottságot, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy eltökélten járhassunk a megtérés útján!

*

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Köszöntelek mindnyájatokat, akik követitek ezt az imádságos programot. Külön is köszöntöm az „Új kommunikálási mód animátorai” című képzés résztvevőit; a spanyolországi Torrent híveit; a coratói kitüntetett katonák csoportját; a covercianói fiatalokat és a monteodorisiói elsőáldozó gyermekeket.

Köszöntöm azokat az egyesületeket és csoportokat, amelyek szolidaritást vállalnak a szír néppel, különösen az Idleb városában és a Szíria északnyugati részén lakókkal – látlak itt benneteket –, akik kénytelenek menekülni a közelmúltbeli háborús fejlemények miatt. Kedves testvérek, szeretném ismételten kifejezni aggodalmamat, fájdalmamat ezeknek a védtelen, életveszélyben lévő embereknek, köztük sok gyermeknek embertelen helyzete miatt. Nem szabad becsukni szemünket ez előtt a humanitárius válság előtt, hanem elsőbbséget kell adnunk neki minden más érdekünkkel szemben! Imádkozzunk ezekért az emberekért, testvéreinkért és nővéreinkért, akik sokat szenvednek Szíria északnyugati részén, Idleb városában!

Imáimban közel vagyok azokhoz, akik a mostani koronavírus-fertőzésben szenvednek, és mindazokhoz, akik ápolják őket. Csatlakozom püspöktestvéreimhez, és én is biztatom a hívőket arra, hogy erős hittel, biztos reménnyel és buzgó szeretettel éljék meg ezt a nehéz időszakot. A nagyböjti idő segítsen mindnyájunkat, hogy evangéliumi értelmet tudjunk adni ennek a megpróbáló és fájdalmas időszaknak!

Szép vasárnapot kívánok nektek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Most ki fogok nézni az ablakon, hogy valós időben lássalak benneteket. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Insider; Vatican News

Magyar Kurír