Ferenc pápa fogadta a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége római találkozójának résztvevőit

A szervezetet 1924-ben a Szent Szív Katolikus Egyetem (Milánó) és a Nijmegeni Katolikus Egyetem (Hollandia) kezdeményezésére Párizsban hozta létre a kor tizennégy meghatározó katolikus egyeteme. Az akkor még latin nyelven Fœderatio Universitatum Catholicarumnak nevezett társulás működése hivatalosan csak a második világháború után indult el. 1948-ban a Szentszék dekrétuma, 1949-ben pedig XII. Piusz pápa ismerte el. 1965-ben született meg a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége (IFCU) elnevezés. Az IFCU a kezdetektől fogva együttműködik a vatikáni Államtitkársággal, a Katolikus Nevelés (ma már dikasztériumként működő) Kongregációjával és különböző más hivatalos szentszéki szervezetekkel.

A szövetség ma valamennyi földrész mintegy kétszáz felsőoktatási intézményét egyesíti, melyek között hazánkat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola képviseli. A főiskola részéről Gloviczki Zoltán rektor és Palkóné Tabi Katalin interkulturális ügyekért felelős oktató vett részt az ünnepi konferencián. 

A kétnapos esemény házigazdája a vatikáni székhelyű Libera Università Maria Santissima Assunta volt, de a program fényét emelte, hogy annak egy része a Jézus Társasága központi házában zajlott (a jezsuita rend generálisának vendégeként); fő előadójaként és celebránsaként köszönthették José Tolentino de Mendonça bíborost, a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának elöljáróját; Ferenc pápa pedig magánkihallgatáson fogadta a találkozó résztvevőit.

A Szentatya az alkalomra megfogalmazott gondolataival köszöntötte a szövetség tagjait. Felidézte, hogy Szent II. János Pál Ex corde Ecclesiae kezdetű enciklikáját, a katolikus egyetemek Magna Chartáját azzal a meglehetősen meglepő kijelentéssel kezdi, hogy

a katolikus egyetem „az Egyház szívéből” születik.

A szent pápa a szívnek adott elsőbbséget, nem a gondolatnak: „ex corde Ecclesiae”. Valójában a katolikus egyetem – mint „az egyik legjobb eszköz, amelyet az Egyház kínál korunknak” (uo. 10) – nem mulaszthatja el, hogy kifejezze azt a szeretetet, amely az Egyház minden tevékenységét inspirálja, nevezetesen Isten szeretetét az Egyház iránt, az emberi személy iránt.

Amikor sajnos maga az oktatás is üzletté válik, és nagy, személytelen gazdasági rendszerek fektetnek be az iskolákba és az egyetemekbe, ahogyan a tőzsdén teszik, az Egyház intézményeinek meg kell mutatniuk, hogy más a természetük és másfajta gondolkodásmóddal állnak összhangban – emelte ki beszédében Ferenc pápa. – Az oktatási tevékenység nem csak tökéletes programokon, hatékony berendezéseken vagy jó üzleti gyakorlatokon alapul.

„Őrizzétek meg az első szerelem intenzitását. Ne hagyjátok, hogy a katolikus egyetemek a vágyat funkcionalizmussal vagy bürokráciával helyettesítsék. Nem elég a tudományos fokozatok odaítélése, (...) nem elég felkészíteni a diákokat a versenyképes pályára: segíteni kell őket a gyümölcsöző hivatások felfedezésében, ösztönözni az autentikus létezés útjain, és egyesíteni minden egyes személy hozzájárulását a nagyobb közösség alkotó dinamikájába. Természetesen el kell gondolkodnunk a mesterséges intelligencián, de a spirituális intelligencián is, amely nélkül az emberek idegenek maradnak önmaguk számára is. Az egyetem túl fontos erőforrás ahhoz, hogy pusztán »haladjunk a korral«, félretéve a mélyebb emberi szükségleteket és a fiatalok álmaiból és törekvéseiből következő felelősséget.

Nem engedhetjük meg, hogy a félelem irányítsa egyetemeink vezetését; sajnos ez gyakrabban történik meg, mint gondolnánk. A kísértés, hogy falak mögé, egy biztonságos társadalmi buborékba bújjunk, elkerüljük a kockázatokat vagy a kulturális kihívásokat, hátat fordítsunk a valóság összetettségének, a legbiztonságosabb útnak tűnhet. De ez puszta illúzió. A félelem felemészti a lelket. Soha ne kerítsétek be a félelem falaival az egyetemet. Ne hagyjátok, hogy egy katolikus egyetem pusztán másolja az azokra a társadalmakra jellemző falakat, amelyekben élünk: az egyenlőtlenséget, az elembertelenedést, az intoleranciát és a közömbösséget, vagy olyan modelleket, amelyek célja az individualizmus előmozdítása a testvériségbe való befektetés helyett. (...) Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi a célja annak a tanulásnak, amit nyújthatunk? Milyen átalakító alkotóerővel rendelkezik az általunk előállított tudás? Mit és kit szolgálunk? A semlegesség délibáb.

Egy katolikus egyetemnek döntéseket kell hoznia, olyan döntéseket, amelyek tükrözik az evangéliumot

– hangsúlyozta a pápa. – Arra kérlek benneteket, hogy történelmének ebben az idejében segítsétek az Egyházat, hogy rávilágítson a legmélyebb emberi törekvésekre azáltal, hogy betekintést és megértést kínál, valamint a hitből fakadó „remény értelmét” (vö. 1Pét 3,15). Ezzel segítve az Egyházat abban, hogy magabiztosan kezdjen párbeszédet korunk nagy kérdéseiről. Segítsetek lefordítani egy kulturálisan, valamint új generációk és új idők felé nyitott nyelvre a keresztény hagyomány gazdagságát; azonosítani a gondolkodás, a tudomány és a technológia új határait, és kiegyensúlyozottan és bölcsen közelíteni hozzájuk. Segítsetek nekünk, hogy generációk közötti és interkulturális szövetségeket építsünk közös otthonunk védelmére és gondozására, az egységes ökológia látásmódjával, és ily módon hatékonyan válaszoljunk a föld kiáltására és a szegények könyörgésére” – hangzott el a Szentatya beszédében.

Ferenc pápa beszédének magyar fordítása teljes terjedelmében elolvasható az Apor Vilmos Katolikus Főiskola honlapján.

Forrás: Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Fotó: IFCU; Vatican News

Magyar Kurír