Ferenc pápa hétfő reggel a családok békéjéért és az Egyház egységéért imádkozott

„A családokért imádkozzunk ma, a karantén idején, amikor otthon vannak, bezárva, és sok jó dolgot próbálnak csinálni, leleményesen a gyerekekkel, mindenkivel, hogy előbbre jussanak. Van, ahol azonban előfordul családon belüli erőszak. Imádkozzunk a családokért, hogy békében éljenek, leleményesen és türelemmel” – fohászkodott a szentmise elején Ferenc pápa. 

A napi szentlecke Az apostolok cselekedeteiből Péter joppéi látomása alapján azt tanítja, hogy Isten minden népet meghív a keresztény életre (ApCsel 11,1–18). A pogányok közt is Krisztust hirdető Péter apostolt zsidó keresztények egy csoportja megvádolja, hogy nem tartja meg a mózesi törvény előírásait. Péter a látomás alapján a Szentlélek vezetésére utal, ám az Egyházban – állapította meg a pápa – mindig létezett a jelenség, hogy egyesek magukat igaznak, másokat bűnösnek tartottak.

Az Egyháznak ez a betegsége az ideológiákból vagy a vallási pártokból születik. Elég csak Jézus idejére gondolni, amikor legalább négy vallási párt létezett: a farizeusok, a szadduceusok, a zélóták és az esszénusok pártja. Mindegyik a törvényből magyarázta saját ideológiáját. Ez azonban törvényen kívüli eszmévé lesz, amikor világi módon magyarázza a törvényt. Jézust magát is megvádolták, mert együtt étkezett a vámosokkal, akik szerintük bűnösök voltak, hiszen azt a mózesi tisztaság törvénye nem engedte meg. Ez a szemrehányás mindig megosztottságot eredményez.

Vannak tehát eszmék, álláspontok, melyek megosztottságot teremtenek, sőt az ideológia fontosabb lehet számukra a minket vezető Szentléleknél – mondta a pápa, és utalt egy nyugalmazott vatikáni bíborosra, aki szerint

„az Egyház egy folyó, melybe egyik és mások oldalról is jönnek, ám az a fontos, hogy mindnyájan a folyóban legyünk”. Ez az Egyház egysége, nincs senki kívül, mindenki bent van a maga sajátosságaival, melyek azonban nem osztanak meg.

És hogy miért is ilyen széles folyó az Egyház? – kérdezte a pápa. Mert az Úr így akarta! – adta meg a választ.

Beszéde második felében János evangéliumát magyarázta a Szentatya: „Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,11–18). Mindenfelé vannak juhaim, és én mindenkinek a pásztora vagyok. Ez a mindenki nagyon fontos Jézusnál. Gondoljunk csak a menyegzői lakoma példabeszédére, ahol a gazda mindenkit betereltet az útkereszteződésekről. Mindenkit. Kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, jókat és rosszakat. Ez a mindenki az Úr látomása, aki mindenkiért jött, és meghalt mindenkiért – hangsúlyozta a pápa. Meghalt a rablóért és azokért, akik nem is hisznek benne, és a más vallásúakért. Ám ez nem jelenti azt, hogy prozelitizmust kell folytatnunk. Nem! Ő meghalt mindenkiért, és megigazulást szerzett mindenkinek.

Ferenc pápa utalt egy professzor asszonyra, aki egy nehézség idején azt mondta:

Krisztus meghalt mindenkiért, haladjunk tovább!”

Ez konstruktív magatartás! Egy a Megváltó, egy az egység! Krisztus meghalt mindenkiért. Ezzel szemben kísértés, ha azt mondjuk: „én Pállal vagy Apollóval vagy mással tartok”. Gondoljunk csak a zsinat utáni időkre, az ötven évvel ezelőtti megosztottságra, amitől annyira szenvedett az Egyház! „Én ezen a véleményen vagyok...”, igen lehet így gondolkodni, de az Egyház egységében, a Pásztor Jézus alatt. „Az Úr szabadítson meg minket a megosztottság pszichológiájától! Jézus segítsen minket, hogy a többieket testvérnek tekintsük, őt pedig mindenki Pásztorának! Ez a szó: »mindenki«, kísérjen bennünket az egész nap során!” – ezzel a fohásszal zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír