Ferenc pápa homíliája: Isten igéje mindig ámulatba ejt, és mindig megújít bennünket!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Az evangélium, melyet hallottunk, egy a Szentlélekkel túláradó jövendölés beteljesedését hirdeti számunkra. És aki beteljesíti, az az, aki „a Lélek erejével” jön (Lk 4,14): Jézus, a Megváltó.

Isten igéje élő: az évszázadokon keresztül velünk jár, és működik a történelemben a Szentlélek ereje által. Az Úr ugyanis mindig hűséges ígéretéhez, melyet az emberek iránti szeretetből megtart.

Jézus pontosan ezt mondja a názáreti zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok” (Lk 4,21).

Testvéreim, milyen szerencsés egybeesés! Isten igéjének vasárnapján, még a jubileum kezdetén, Lukács evangéliumának ezt a részletét halljuk, melyben Jézus úgy tárja fel magát, mint a „felkent” Messiás (Lk 4,18), aki arra kapott küldetést, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,19)! Jézus az élő Ige, akiben az egész Írás teljesen beteljesedik. És mi ma, a Szent Liturgiában az ő kortársai vagyunk: mi is, ámulattal telve, megnyitjuk szívünket és elménket, hogy hallgassuk őt, mert „ő maga az, aki beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák” (II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium konstitúció, 7). Mondtam egy szót: ámulat.

Amikor az evangéliumot, Isten szavait halljuk, nem elég meghallgatni, megérteni, nem. Isten szavainak el kell jutniuk a szívünkig, és ki kell váltaniuk azt, amit mondtam: az ámulatot.

Isten igéje mindig ámulatba ejt, mindig megújít bennünket, behatol a szívünkbe, és mindig megújít bennünket.

Ebben az örvendező hitben meghívást kapunk arra, hogy úgy fogadjuk az ősi jövendölést, ahogyan az Krisztus szívéből származik, elidőzve annál az öt cselekedetnél, amely a Messiás küldetését jellemzi: ez egy egyedülálló és egyetemes küldetés; egyedülálló, mert ő, egyedül ő képes azt beteljesíteni; egyetemes, mert mindenkit be akar vonni.

Először is azt mondja, hogy az Úr lelke „elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk 4,18). Itt van az „evangélium”, az az örömhír, amelyet Jézus hirdet: Isten országa közel van! Amikor Isten uralkodik, az ember megmenekül. Az Úr eljön, hogy meglátogassa népét, gondjaiba veszi az egyszerűeket és a nyomorultakat. Ez az evangélium együttérzésről szóló ige, mely szeretetre szólít, felebarátunk adósságainak elengedésére és nagylelkű társadalmi elkötelezettségre hív bennünket. Ne feledjük, hogy az Úr közeli, irgalmas és együttérző! Közelség, irgalmasság és együttérzés jellemzi Isten stílusát. Ő ilyen: irgalmas, közeli és együttérző.

Krisztus második cselekedete az, hogy „a foglyoknak szabadulást” hirdet (Lk 4,18). Testvéreim, a gonosznak a napjai meg vannak számlálva, mert a jövő Istené. A Lélek ereje által Jézus megvált bennünket minden bűntől, és megszabadítja szívünket, megszabadítja minden belső lánctól, elhozva a világba az Atya megbocsátását. Ez az evangélium irgalmasságról szóló ige, mely arra hív bennünket, hogy a béke, a szolidaritás és a kiengesztelődés szenvedélyes tanúságtevői legyünk.

A harmadik cselekedet, amellyel Jézus beteljesíti a próféciát, az, hogy megadja a „látást a vakoknak” (Lk 4,18). A Messiás megnyitja szívünk szemét, melyet gyakran elkápráztat a hatalom és a hiúság csábítása: ezek a lélek betegségei, melyek megakadályozzák, hogy felismerjük Isten jelenlétét, és láthatatlanná teszik a gyengéket és a szenvedőket. Ez az evangélium világosságról szóló ige, mely igazságra, hívő tanúságtételre és koherens életvitelre hív bennünket.

Jézus negyedik cselekedete az, hogy „szabaddá teszi az elnyomottakat” (vö. Lk 4,18). A rabság semmilyen formája nem áll ellen a Messiás cselekvésének, aki önnön nevében testvérekké tesz bennünket. Az üldöztetés és a halál börtöneit Isten szerető hatalma kitárja. Ez az evangélium szabadságról szóló ige, mely szívbeli megtérésre, becsületes gondolkodásra és a megpróbáltatásban való kitartásra hív bennünket.

Végül az ötödik cselekedet: Jézust arra kap küldetést, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,19). Ez új időszak, mely nem felemészti az életet, hanem újjáteremti azt. Ez egy jubileumi esztendő, mint amilyet mi is elkezdtünk, reménnyel készülve a Megváltóval való végleges találkozásra. Ez az evangélium örömről szóló ige, mely befogadásra, közösségvállalásra és zarándokként Isten országa felé való haladásra hív bennünket.

Ezzel az öt cselekedettel Jézus már beteljesítette Izajás jövendölését. Megszabadításunkat megvalósítva azt hirdeti nekünk, hogy Isten közel jön szegénységünkhöz, megvált a gonosztól, megvilágosítja szemünket, széttöri az elnyomás igáját, és egy olyan időszaknak és történelemnek az ujjongásába vezet bennünket, amelyben ő jelenvalóvá teszi magát, hogy velünk járjon és az örök életre vezessen. A megszabadulás, melyet ő ad nekünk, tudjuk, még nem valósult meg teljesen; de mégsem a háború, a jogtalanság, a fájdalom, a halál fogja kimondani az utolsó szót: mert az evangélium élő és biztos ige, mely sosem csal meg. Az evangélium sosem csal meg!

Testvéreim, ezen a vasárnapon, amelyet különleges módon Isten igéjének szentelünk, adjunk hálát az Atyának, amiért hozzánk intézte a világ üdvösségére emberré lett Igéjét. Ez az az esemény, amelyről az egész Szentírás beszél, melynek valódi szerzői az emberek és a Szentlélek (vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikai konstitúció, 11). Az egész Biblia Krisztusra és az ő művére emlékeztet, a Lélek pedig jelenvalóvá teszi az ő művét életünkben és a történelemben. Amikor a Szentírást olvassuk, amikor imádkozzuk és tanulmányozzuk, nem pusztán információkat kapunk Istenről, hanem a Lelket fogadjuk, aki emlékeztet bennünket mindarra, amit Jézus mondott és cselekedett (vö. Jn 14,26). Így a hit által lángra gyújtott szívünk reménykedve várja Isten eljövetelét.

Testvéreim, jobban szokásunkká kell tennünk a Szentírás olvasását. Szeretném tanácsolni, hogy mindnyájatoknak legyen egy kis méretű evangéliuma, egy zsebben hordható Újszövetség,

és legyen ott a táskátokban, mindig vigyétek magatokkal, hogy napközben elővegyétek és olvassátok. Egy kis részt, két rövid szakaszt… És így a nap során kapcsolatban vagytok az Úrral. Egy kisméretű evangélium elég.

Lelkesen válaszoljunk Krisztus örömhírére! Az Úr ugyanis nem úgy szólt hozzánk mint néma hallgatókhoz, hanem mint tanúságtevőkhöz, és arra hívott bennünket, hogy mindenkor és mindenütt hirdessük az evangéliumot. A világ számos tájáról negyven testvérünk érkezett ma ide, hogy a felolvasói szolgálatban részesüljenek. Köszönjük! Legyünk hálásak nekik, és imádkozzunk értük! Mindannyian imádkozunk értetek! Mindannyian azon legyünk, hogy örömhírt vigyünk a szegényeknek, hogy szabadulást hirdessünk a foglyoknak, hogy látást adjunk a vakoknak, hogy szabaddá tegyük az elnyomottakat, és hogy hirdessük az Úr kegyelmének esztendejét! Így, testvéreim, átalakítjuk a világot Isten akarata szerint, aki azt szeretetből teremtette és váltotta meg.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír