Ferenc pápa imája a Szent Szűzhöz: A szentév a remény üzenete a válságban lévő emberiség számára

(Hazánkban idén december 9-én ünnepeljük Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepét, mivel december 8-a vasárnapra esik – a szerk.)

Ezt követően felkereste a Via del Corsón lévő Palazzo Cipollát, ahol megnézte a számára különösen kedves Chagall-festményt, a Fehér keresztre feszítést.

Az alábbiakban közzétesszük magyar fordításban azt az imát, amelyet Ferenc pápa a Piazza di Spagnán mondott.

Szeplőtlen Szűz,
Anyánk, szeplőtlen Szűzanyánk,
ma a te ünnepedet üljük,
mi pedig köréd gyűlünk.
A virágokkal, melyeket eléd hoztunk,
szeretetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni;
de te főleg a rejtett virágokat látod meg és értékeled:
az imákat, a sóhajokat és a könnyeket,
különösen a kicsinyek és a szegények könnyeit.
Tekints le rájuk, Anyánk, tekints le rájuk!

Anyánk, Róma újabb jubileumra készül,
mely a remény üzenete lesz
a válságoktól és háborúktól megpróbált emberiség számára.
Ezért vannak építkezések mindenütt a városban:
ez – jól tudod – elég sok kellemetlenséget okoz,
ugyanakkor annak a jele, hogy Róma él, Róma megújul,
Róma próbál alkalmazkodni a követelményekhez,
hogy befogadóbb és jobban működő legyen.
De anyai tekinteted ennél messzebbre lát.

Mintha hallanám,
hogy hangod bölcsen azt mondja nekünk:

„Gyermekeim, dicséretesek ezek a munkálatok,
de vigyázzatok:
ne feledkezzetek el a lélek építkezési területeiről!
Az igazi jubileum belül van,
belül, a szívetekben – mondod –,
a családi és társadalmi kapcsolatokban.

Belül kell dolgoznotok,
hogy előkészítsétek az utat az érkező Úrnak.”
Ez jó alkalom egy jó gyónásra,
és hogy kérjük minden bűnünk bocsánatát.
Isten mindent megbocsát,
Isten mindig megbocsát, mindig!

Szeplőtlen Anyánk, köszönetet mondunk neked!
Tanácsod jót tesz nekünk, nagy szükségünk van rá,
mert akaratlanul is fennáll a veszélye annak,
hogy teljesen belemerülünk a szervezésbe,
elborítanak a tennivalók,
s így elfojtjuk a szentév kegyelmét,
a lelki újjászületés, a megbocsátás
és a társadalmi felszabadulás idejének kegyelmét,
ennek a jubileumnak a kegyelmét.
De itt a polgármester készül,
hogy ezen a megemlékezésen, ebben a szentévben
minden jó legyen.
Imádkozzunk a polgármesterért, akinek sok munkája van!

Mária, te bizonyára ott voltál a názáreti zsinagógában
azon a napon, amikor Jézus először prédikált faluja lakosainak.
Izajás próféta tekercséből olvasott fel:
„Az Úr Lelke van rajtam,
azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.
Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást,
a vakoknak a látást,
hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,
és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,18–19).
Aztán leült, és azt mondta:
„Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok” (Lk 4,21).
Te, Anyánk, ott voltál, a csodálkozó emberek között.

Büszke voltál rá, a Fiadra,
ugyanakkor előre sejtetted a bezárkózás és az irigység
erőszakot szülő drámáját.
Te végigélted ezt a drámát, és mindig újra végigéled,
Krisztus szívének szeretetével teli, szeplőtlen szíveddel.
Anyánk, szabadíts meg bennünket az irigységtől,
hogy mindannyian testvérek legyünk,
hogy szeressük egymást, irigység nélkül,
e nélkül a belülről romboló sápatag, ronda bűn nélkül.

Anyánk, te ma is megismétled nekünk:
„Jézusra hallgassatok, őrá hallgassatok!
Hallgassatok rá, és tegyétek meg, amit mond nektek” (vö. Jn 2,5).
Köszönjük, szent Anyánk!
Köszönjük, hogy ebben a reménységben szegény korban is
nekünk adod Jézust, a mi reménységünket!
Köszönjük, Anyánk!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír