Ferenc pápa az előszó elején ismételten rámutatott, hogy egy válságból soha nem lehet úgy kijönni, hogy ugyanolyanok maradunk, mint korábban; vagy jobbá, vagy rosszabbá válunk. A világjárvány miatti nehéz időszak nemcsak azt tette világossá, hogy a válságból csak együtt tudunk kilábalni, hanem azt is megértette velünk, hogy milyen hasznosak lehetnek a technológiai eszközök és a közösségi hálózatok. A Szentatya utalt a korlátozások és a bezártság időszakára, amikor nem lehetett találkozni, de a technika révén mégis együtt lehetett ünnepelni az eucharisztiát; közel maradhattunk beteg szeretteinkhez, együtt imádkozhattunk eltávozott rokonunkért vagy barátunkért. Úgy tűnt, mintha mindent elvettek volna tőlünk, amit korábban természetesnek tartottunk, így szembesültünk alapvető emberi törékenységünkkel. Ebben a helyzetben sokan igyekeztek életben tartani az emberi kapcsolatokat és a közösségeket. A pápa azokra a papokra gondolt elsősorban, akik ügyesen tudták használni a technikai lehetőségeket és a közösségi hálózatokat, hogy a hívek ne érezzék egyedül magukat, és számos jótékonysági kezdeményezést indítottak, hogy továbbra is „lássák” egymást, várva, hogy majd újból átölelhetik egymást.
Szakértők szerint az, hogy gyakrabban tartanak online értekezleteket, a világjárvány miatti korlátozások megszűnése után is fennmarad. Ez sok pap számára lehetővé tette, hogy termékeny munkát folytasson a hívekkel. Persze voltak ebben hibák, és akadtak túlzások is, ám amikor ezek a kísérletek magát az örömhírt helyezték a középpontba, hasznosak voltak.
Az olasz katolikus webmesterek szövetsége az utóbbi két évben azt tapasztalta, hogy a papság minden korosztálya elkötelezte magát az új technológiák révén is a közösségek egyben tartása mellett. A válság időszaka mindenképpen kivételes volt, különös tekintettel az egyházi szertartások online közvetítésére. Ferenc pápa azonban leszögezte, hogy a virtuális találkozó nem helyettesíti és soha nem is fogja helyettesíteni a személyes jelenlétet.
Az eucharisztikus kenyér és a szeretet kenyerének megtörése során fizikailag jelen lenni, egymás szemébe nézni, átölelni egymást, egymás mellett lenni Jézus szolgálatában, a szegények mellett állni, megszorítani a betegek kezét – ezt semmiféle technológia vagy közösségi hálózat nem tudja helyettesíteni.
Továbbra is szükség van azonban arra, hogy növekedjünk kreativitásban és találékonyságban. Éppen ezért a könyvben több tucat videós oktatóanyagot ajánlanak a digitális kommunikációról, főként papok számára. Sok a tennivaló, de tudatosítani kell azt is, hogy a fejlődés során milyen kockázatokkal kell számolni. És sok a teendő a meghallgatás elsajátítása, továbbá a digitális világban jártas fiatalok bevonása terén is.
Az internettel és a közösségi hálózattal főként azok élnek jól, akik a keresztény hit szépségéről tesznek tanúságot, akik valódi történeteket kínálnak fel a megélt hitről és szeretetről, akik az evangélium rendkívüli újszerűségét a mai kor nyelvén tudják közölni, és akik úgy tudnak meghallgatni, ahogy azt az apostolok tanulták Jézustól. A pápa hangsúlyozta: csak a Jézussal való személyes találkozás képes megváltoztatni az ember életét. Ez a mindennapok tapasztalata: a szeretetet látogatással, meghallgatással és odafordulással kell ápolni. Mindezt annak tudatában, hogy az Egyházban a digitális jelenlét soha nem helyettesítheti a személyes találkozások szépségét.
Ugyanakkor a keresztények is „belakhatják” a digitális világot, és be is kell lakniuk.
Ennek remélhetőleg azok a fiatalok lesznek a főszereplői, akik hittel és a közösségi média új formáinak használatával képesek a meghallgatásra és az igazi megosztásra. A „hálózaton” akkor nem érezzük magunkat egyedül, ha valóban képesek vagyunk „kivetni a hálót”, mert a virtuális tér bár nem helyettesítheti, mégis segíti az igazi, hús-vér kapcsolatokat. Ehhez ajánlja szeretettel Ferenc pápa az olasz katolikus webmesterek szövetségének könyvét.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria