Ferenc pápa: Jézus már ott van, ahová mi is rendeltettünk, ez örömünk oka!

Ferenc pápa vasárnap déli beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma Olaszországban és más országokban az Úr mennybemenetelének főünnepét üljük. Az evangéliumi szakasz (Mk 16,15–20) – Márk evangéliumának záró része – a feltámadt Úr utolsó találkozását mutatja be a tanítványokkal, mielőtt felmegy az Atya jobbjára. Mint tudjuk, a búcsúzások általában szomorúak, a veszteség, az elhagyatottság érzését keltik a helyben maradókban; a tanítványokkal azonban nem ez történik. Az Úrtól való elválás ellenére nem csüggedtek, sőt, vidámak, és készen állnak arra, hogy misszionáriusként elinduljanak a világba.

Miért nem szomorúak a tanítványok? Miért kell nekünk is örülnünk, amikor látjuk Jézust a mennybe menni?

A mennybemenetel teljessé teszi Jézus küldetését közöttünk.

Ha ugyanis Jézus értünk szállt le a mennyből, akkor értünk is száll fel oda. Miután leszállt emberségünkbe és megváltotta azt – Isten, az Isten Fia leszáll, emberré lesz, felveszi emberségünket, és megváltja azt –, most felmegy a mennybe, és magával viszi testünket is.

Ő az első ember, aki belép a mennybe, mert Jézus ember, valódi ember, ő Isten, valódi Isten; a testünk a mennyben van, és ez örömöt szerez nekünk. Most már az Atya jobbján található egy emberi test – ez az első alkalom! –, Jézus teste, és ebben a misztériumban mindannyian jövőbeli rendeltetési helyünket szemléljük.

Egyáltalán nem elhagyásról van szó, Jézus örökre a tanítványokkal, velünk marad! Imádságban marad, mert ő mint ember imádkozik az Atyához, és mint Isten, ember és Isten, megmutatja neki a sebeket, amelyekkel megváltott bennünket. Jézus imája ott van, együtt a testünkkel: ő egy közülünk, Istenember, és imádkozik értünk. És ez biztonságot kell, hogy adjon nekünk, sőt, örömet, nagy örömet!

A második ok az örömre pedig Jézus ígérete. Azt mondta nekünk: „Elküldöm nektek a Szentlelket.” És ott, a Szentlélekkel együtt születik meg a parancs, amelyet éppen a búcsúzáskor ad Jézus: „Menjetek el a világba, hirdessétek az evangéliumot!” És a Szentlélek ereje lesz az, ami elvisz bennünket oda, a világba, hogy elvigyük az evangéliumot. És a Szentlélek, akit azon a napon Jézus megígért, kilenc nap múlva, pünkösd ünnepén eljön majd.

Pontosan a Szentlélek az, aki lehetővé tette, hogy ma mindannyian ilyenek legyünk.

Nagy öröm! Jézus a mennybe ment: az első ember az Atya színe előtt. A sebekkel távozott, melyek megváltásunk árát jelentették, és imádkozik értünk. Aztán elküldi nekünk a Szentlelket, megígéri nekünk a Szentlelket, hogy menjünk evangelizálni. Ez a mai nap öröme, ez a mennybemenetel napjának öröme.

Testvéreim, a mennybemenetel mai ünnepén, miközben az eget szemléljük, ahová Krisztus felment és az Atya jobbján ül, kérjük Máriát, a Mennyek Királynőjét: segítsen nekünk, hogy a feltámadt Úr bátor tanúi legyünk a világban, az élet konkrét helyzeteiben!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Nagy aggodalommal követem, ami a Szentföldön történik. Ezekben a napokban a Gázai övezet és Izrael között heves fegyveres összecsapások alakultak ki, és félő, hogy ezek a halál és pusztítás spiráljává fajulnak. Számos ember megsérült, és sok ártatlan ember meghalt. Köztük vannak gyerekek is, s ez szörnyű és elfogadhatatlan. Haláluk annak a jele, hogy az emberek nem építeni, hanem elpusztítani akarják a jövőt. Továbbá a gyűlölet és az erőszak növekedése, mely Izrael több városát érinti, olyan súlyos sebet ejt a testvériségen és a polgárok békés együttélésén, amelyet nehéz lesz begyógyítani, ha nem nyitunk azonnal a párbeszéd felé. Felteszem a kérdést:

Hová vezet a gyűlölet és a bosszú? Tényleg azt hisszük, hogy a másik elpusztításával építhetjük a békét? „Isten nevében, aki minden embert egyenlőnek teremtett jogokban, kötelességekben és méltóságban, és arra hívta őket, hogy egymással testvérként éljenek” (vö. Dokumentum az emberi testvériségről), nyugalomra szólítok fel, és felszólítom a felelősöket a fegyverropogás beszüntetésére és a béke útjain való járásra, a nemzetközi közösség segítségével is.

Imádkozzunk szüntelenül, hogy az izraeliek és a palesztinok megtalálják a párbeszéd és a megbocsátás útját, hogy türelmes építői legyenek a békének és az igazságosságnak, és lépésről lépésre megnyíljanak a közös remény és a testvéri együttélés felé!

Imádkozzunk az áldozatokért, különösen a gyermekekért; imádkozzunk a békéért a Béke Királynőjéhez! Üdvöz légy, Mária…

Ma kezdődik a Laudato si’ hét, hogy egyre jobban ráneveljük magunkat arra, hogy meghalljuk a föld és a szegények kiáltását. Köszönetet mondok az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatáért felelős Dikasztériumnak, az Éghajlat Védelméért síkra szálló Katolikus Világmozgalomnak, a Caritas Internationalisnak és számos tagszervezetének, és mindenkit részvételre biztatok.

Üdvözlöm a különböző nemzetekből érkező zarándokokat, akik tegnap itt, Rómában, a Lateráni Szent János-bazilikában részt vettek a keresztről nevezett Franz Jordannak, a férfi és női szalvatoriánus rend alapítójának boldoggá avatásán. Ő fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot, és erre minden eszközt felhasznált, amelyet Krisztus szeretete inspirált számára. Apostoli buzgósága legyen példa és útmutató mindazok számára az Egyházban, akik arra kaptak meghívást, hogy Jézus szavát és szeretetét minden környezetbe elvigyék! Tapsoljuk meg az új boldogot! Itt, elöl van az őt ábrázoló ikon…

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból jöttetek, külön is köszöntöm a római Nagy Szent Gergely-plébánia AGESCI-Lupetti csoportját, valamint a firenzei egyházmegye Redemptoris Mater szemináriumát.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek, az Immacolata-plébániáról érkezett derék gyerekeknek is! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír