Ferenc pápa katekézise: Az örökbefogadás a szeretet egyik legnemesebb formája!

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma Szent Józsefről mint Jézus apjáról fogunk elmélkedni. Máté és Lukács evangélista Jézus feltételezett apjaként, nem pedig biológiai apjaként mutatja be. Máté pontosítja ezt: elkerüli a „nemzette” formulát, melyet Jézus családfájában Jézus összes ősére használ; úgy határozza meg Józsefet, mint aki „férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született” (Mt 1,16). Lukács viszont úgy fogalmaz, hogy Jézus apja volt, „ahogyan köztudomású volt” (Lk 3,23), vagyis apának mutatkozott.

Ahhoz, hogy megértsük József feltételezett vagy törvényes apaságát, szem előtt kell tartanunk, hogy az ókori Keleten az örökbefogadás intézménye nagyon elterjedt volt, sokkal jobban, mint manapság. Az embernek eszébe jut az Izraelben általános „levirátus” esete, ahogyan azt a Második törvénykönyv megfogalmazza: „Ha az egyik testvér meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihoz. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben” (MTörv 25,5–6). Más szóval, ennek a gyermeknek a szülője a sógor, de a törvényes apa továbbra is az elhunyt, akinek teljes jogú örököse az újszülött. Két célja volt ennek a törvénynek: az elhunyt utódainak a biztosítása és az örökség megőrzése.

Jézus hivatalos apjaként József él azzal a joggal, hogy nevet adjon fiának, jogilag is elismerve őt. Jogilag ő az apa, de nemzés tekintetében nem, nem ő nemzette.

Az ókorban a név egy személy azonosságának az összefoglalása volt. A névváltoztatás azt jelentette, hogy maga az ember is megváltozik, mint Ábrám esetében, akinek nevét Isten „Ábrahám”-ra változtatta, mely azt jelenti, hogy „sokak atyja”, „mert – mondja a Teremtés könyve – „sok nemzet atyja lesz” (Ter 17,5). Ugyanez vonatkozik Jákobra is, akit „Izraelnek” neveznek el, mely azt jelenti: „aki küzd Istennel”; ő ugyanis küzdött Istennel azért, hogy megáldja őt (vö. Ter 32,29; 35,10).

De a névadás valakinek vagy valaminek mindenekelőtt az elnevezett fölötti hatalom érvényesítését jelentette, ahogyan Ádám tette, amikor nevet adott az összes állatnak (vö. Ter 2,19–20).

József már tudja, hogy Mária fiának Isten által előkészített neve van – Jézusnak nevet Jézus igazi atyja, Isten ad –, a „Jézus” név, mely azt jelenti: „az Úr megment”, ahogy az angyal elmagyarázza neki: „Ő menti meg ugyanis népét bűneitől” (Mt 1,21). József alakjának ez a sajátos aspektusa lehetővé teszi számunkra, hogy ma elgondolkodjunk az apaságról és az anyaságról. Azt hiszem, ez nagyon fontos: hogy elgondolkodjunk ma az apaságról. Mert nyilvánvalóan

az árvaság korát éljük.

Érdekes ez: társadalmunk egy kicsit árva, érezhető ez az árvaság. Szent József alakja segítsen megérteni, mit kezdjünk az árvaság érzésével, mely olyannyira fáj nekünk.

Nem elég egy gyermeket a világra hozni ahhoz, hogy elmondhassuk, apák vagy anyák vagyunk. „Apává nem születik, apává válik az ember. És nemcsak azért válik azzá, mert gyermeke születik, hanem azért, mert felelősséggel törődik vele. Valahányszor valaki felelősséget vállal valaki másnak az életéért, bizonyos értelemben apaságot gyakorol irányában” (Patris corde – Apai szívvel apostoli levél). Különösen azokra gondolok, akik az örökbefogadás által nyitottak az élet elfogadására, ami igen nagylelkű és gyönyörű magatartás! József megmutatja nekünk, hogy ez a fajta kötelék nem másodlagos, nem is szükségmegoldás. Ez a döntés a szeretet, az apaság és az anyaság egyik legnemesebb formája. Hány gyermek vár a világon arra, hogy valaki gondjába vegye őt! És hány házastárs szeretne apa és anya lenni, de biológiai okokból nem lehet; vagy, bár már van gyermekük, a házastársak meg akarják osztani a családi szeretetet azokkal is, akik azt nélkülözik.

Nem szabad félnünk attól, hogy az örökbefogadás útját válasszuk, hogy vállaljuk a befogadás „kockázatát”.

Ma, az árvasággal együtt, egyfajta önzés is tapasztalható. A minap a mostani demográfiai télről beszéltem: az emberek nem akarnak gyermeket vállalni; vagy csak egyet, de semmi többet.

Sok párnak nincs gyermeke, mert nem akarnak, vagy csak egy van, mert nem akarnak többet, de van két kutyájuk és két macskájuk… Bizony így van, kutyák, macskák veszik át a gyermekek helyét.

[A pápa szavait derültség fogadja.] Igen, ez vicces, értem én, de ez a valóság! Az apaságnak és az anyaságnak ez a megtagadása lealacsonyít bennünket, elveszi az emberségünket. Így a társadalom elöregszik és embertelenné válik, mert elvész az apaság és anyaság gazdagsága. És a haza szenved, mert nincsenek gyermekei, és – ahogy valaki kissé humorosan mondta – „most aztán, hogy nincsenek gyerekek, ki fogja fizetni az adót a nyugdíjamra? Ki törődik velem?”: nevetett, de igazat beszélt. Kérem Szent Józseftől azt a kegyelmet, hogy ébressze fel az emberek lelkiismeretét, hogy erre gondoljanak: legyen gyermekünk!

Az apaság és anyaság az ember életének teljessége. Gondoljatok erre!

Igaz, létezik lelki atyaság és lelki anyaság azok számára, akik Istennek szentelik magukat; de akik a világban élnek és megházasodnak, azoknak gondolniuk kell a gyermekvállalásra, arra, hogy életet adjanak, mert gyermekeik lesznek azok, akik lecsukják majd a szemüket, akik további életükről gondoskodnak. De ha nem lehet gyermeketek, akkor gondoljatok az örökbefogadásra! Igen, ez kockázatos: a gyermekvállalás mindig kockázatos, akár természetes, akár örökbefogadott gyermek vállalásáról legyen is szó. De még kockázatosabb, ha nincs gyermekünk. Még kockázatosabb az apaság megtagadása, az anyaság megtagadása, akár valós, akár lelki apaságról, anyaság legyen is szó.

Abból a férfiból vagy nőből, aki szándékosan nem fejleszti ki az apaság és anyaság iránti érzékét, valami fontos, valami alapvető dolog hiányzik. Kérlek, gondoljatok erre!

Kívánom, hogy az állami szervek mindig készségesen segítsék az örökbefogadást, komolyan felügyelve, de egyszerűsítve is a szükséges eljárást, hogy valóra válhasson megannyi gyermek álma, akinek családra van szüksége, és megannyi házastársé, aki szeretné odaadni önmagét szeretetben. Nemrégiben hallottam egy olyan embernek, egy orvosnak – fontos foglalkozású ember! – a tanúságtételét, akinek nem volt gyermeke, és feleségével úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egyet. És amikor eljött az idő, felajánlottak nekik egyet, és ezt mondták nekik: „Nem tudni, hogyan alakul majd az egészsége. Talán lehet valami betegsége.” És az orvos, amikor a gyermeket meglátta, azt mondta: „Ha Ön ezt akkor kérdezte volna, mielőtt bejöttem, vélhetőleg nemet mondtam volna. De most, hogy láttam őt, magammal viszem.” Ez a vágy az apaságra, az anyaságra, akár örökbefogadással is.

Ne féljetek tőle!

Imádkozom, hogy senki se nélkülözze az apai szeretet kötelékét. És azok, akik árvaságban szenvednek, ettől a szörnyű érzéstől megszabadulva haladjanak tovább. Szent József oltalmazza, segítse az árvákat, és járjon közben a gyermekre vágyó párokért! Ezért imádkozunk együtt:

Szent József,
te apai szeretettel szeretted Jézust,
légy közel ahhoz a sok-sok gyermekhez,
akiknek nincs családja,
akik apa és anya után vágyakoznak!
Támogasd a házastársakat,
akiknek nem lehet gyermekük,
segítsd őket,
hogy e szenvedésen keresztül
egy nagyobb tervet fedezzenek fel!
Segíts, hogy mindenkinek legyen otthona, kötődése,
olyan ember, aki gondoskodik róla;
és gyógyítsd ki az önzésből azokat,
akik elzárkóznak az élettől,
hogy megnyíljon szívük a szeretet előtt!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír