Ferenc pápa katekézise: Mindnyájan elmondhatjuk: „Jézus imádkozott értem a keresztfán”

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ebben a katekézissorozatban többször utaltunk arra, hogy az imádság Jézus életének egyik legnyilvánvalóbb jellemzője: Jézus imádkozott, sokat imádkozott. Küldetése során

egészen átadta magát az imának, mert az Atyával való párbeszéd volt egész létének izzó magja.

Az evangéliumok tanúsága szerint kínszenvedésének és halálának órájában még intenzívebbé és sűrűbbé vált Jézus imája. Ezek az életének csúcspontját jelentő események képezik a keresztény igehirdetés központi témáját: Jézus utolsó, Jeruzsálemben töltött órái állnak az evangélium középpontjában, nemcsak azért, mert az evangélisták aránylag több helyet szánnak ennek az elbeszélésnek, hanem azért is, mert halálának és feltámadásának eseménye – egyfajta villanófényként – megvilágítja Jézus egész életét. Nem filantróp volt, aki törődött a szenvedő és beteg emberekkel: az volt, de annál sokkal több is volt. Benne nemcsak jóság van: valami több van, üdvösség van, de nem epizodikus üdvösség – nemcsak kigyógyulás egy betegségtől vagy kilábalás egy pillanatnyi bajból –, hanem teljes üdvösség, messiási üdvösség, mely reményt ad az élet halál feletti végleges győzelmében.

Utolsó húsvétjának napjaiban tehát Jézust teljesen imádságba merülve találjuk.

Drámai módon imádkozik a Getszemáni-kertben – hallottuk [vö. Mk 14,32–36] –, halálos szorongás kínozza. Mégis éppen akkor fordul Istenhez úgy, hogy „Abbának”, „papának” szólítja (vö. Mk 14,36). Ez az arámi szó – Jézusnak arám volt az anyanyelve – meghittséget, bizalmat fejez ki.

Éppen amikor úgy érzi, hogy sűrűsödik a sötétség körülötte, Jézus áthatol rajta ezzel a kis szóval: Abba, papa.

Jézus a kereszten is imádkozik, amikor Isten sötét csendje veszi körül. Újra az „Atyám” szó hagyja el ajkát. Ez a legmerészebb ima, mert a kereszten Jézus az abszolút közbenjáró: másokért imádkozik, mindenkiért imádkozik – azokért is, akik halálra elítélték –, anélkül, hogy bárki is mellé állna, egy szegény gonosztevőt kivéve. Mindenki ellene volt, vagy közömbös volt iránta, csak az a gonosztevő ismeri el hatalmát. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). A dráma kellős közepén, a lélek és a test gyötrelmes fájdalmában, Jézus a zsoltárok szavaival imádkozik; a világ szegényeivel, különösen a mindenki által elfeledettekkel együtt mondja a 22. zsoltár tragikus szavait: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (2. vers). Elhagyottnak érezte magát, és imádkozott. A kereszten beteljesedik az Atya ajándéka, aki felkínálja a szeretetet, vagyis beteljesedik üdvösségünk. És még egyszer „Istenem”-nek hívja. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” Azt látjuk hát, hogy a kereszt három órájában minden, de minden imádság.

Jézus tehát imádkozik szenvedésének és halálának döntő óráiban. És Jézus feltámasztásával az Atya meghallgatja imáját. Jézus imája intenzív, Jézus imája egyedülálló, és a mi imánk modelljévé is válik. Jézus mindenkiért imádkozott, értem is imádkozott, mindannyitokért. Mindannyian elmondhatjuk: „Jézus a kereszten imádkozott értem.” Imádkozott. Jézus mindannyiunknak azt mondhatja: „Imádkoztam érted az utolsó vacsorán és a keresztfán.”

Legnagyobb szenvedésünkben sem vagyunk egyedül! Jézus imája velünk van.

„De, Atyám, most is, itt is, Jézus imádkozik értünk, akik ezt hallgatjuk?” Igen, továbbra is imádkozik, hogy igéje segítsen minket előrehaladni. Imádkozzatok, és ne felejtsétek, hogy ő imádkozik értünk!

És ez tűnik számomra a legszebb dolognak, amire emlékeznünk kell. Ez az utolsó alkalom az imádságról szóló katekézisek sorában:

emlékezzünk arra a kegyelemre, hogy mi nemcsak imádkozunk, hanem „megimádkoztattunk”, már be vagyunk fogadva Jézusnak az Atyával folytatott párbeszédébe a Szentlélek közösségében.

Jézus imádkozik értem: ezt mindannyian a szívünkbe zárhatjuk: nem szabad elfelejtenünk! A legnehezebb időszakokban sem. Már be vagyunk fogadva Jézusnak az Atyával folytatott párbeszédébe a Szentlélek közösségében. Krisztus Jézusban már szerettek minket, és a szenvedés, a halál és a feltámadás órájában minden értünk lett felajánlva. És így – az imával és az élettel kapcsolatban –

nincs más dolgunk, mint bátornak lenni, reménykedni, és ezzel a bátorsággal és reménységgel erősen átérezni Jézus imáját, és haladni előre: hogy életünkkel megdicsőítsük Istent annak tudatában, hogy ő imádkozik értünk az Atyánál! Jézus imádkozik értem!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír