Ferenc pápa katekézise: Szent Józsefhez hasonlóan legyünk nyitottak Isten terveire!

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytatjuk elmélkedéseinket Szent József alakjáról. Ma arról szeretnék mélyebben elgondolkodni, hogy ő „igaz” és „Mária jegyese” volt, és ezzel üzenetet szeretnék küldeni minden jegyespárnak, valamint az ifjú házasoknak is. Számos Józsefhez kötődő eseményt találunk az apokrif, vagyis a nem kanonikus evangéliumokban, melyek a művészetre és a különböző kultuszhelyekre is hatással voltak. Ezeknek az írásoknak, melyek nem szerepelnek a Bibliában – olyan elbeszélések, amelyeket a keresztény jámborság talált ki akkoriban –, az a célja, hogy betöltsék a kanonikus evangéliumok elbeszéléseinek hézagjait. A Bibliában szereplő evangéliumok azonban mindent közölnek velünk, ami a hit és a keresztény élet szempontjából lényeges.

Máté evangélista… Ez fontos: mit mond az evangélium Józsefről? Nem az számít, amit ezek az apokrif evangéliumok mondanak, amelyek bár nem hangzanak rosszul, sőt szépek, mégsem Isten igéjét találjuk bennük! Ezzel szemben az evangéliumokat, melyek a Bibliában vannak, Isten szavának tartjuk. Köztük van Máté evangélista is, aki Józsefet „igaz” embernek nevezi. Hallgassuk meg az ő beszámolóját: „Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el” (Mt 1,18–19). Ha ugyanis a jegyes hűtlen volt vagy teherbe esett, fel kellett jelenteniük! És a nőket abban az időben halálra kövezték. De József igaz volt. Azt mondja: „Nem, ezt nem teszem. Csendben maradok.”

Ahhoz, hogy megértsük József viselkedését Máriával szemben, érdemes felidéznünk a házassági szokásokat az ókori Izraelben. A házasságkötés két jól körülhatárolható részből állt. Az első olyan volt, mint egy hivatalos eljegyzés, és ez már új helyzetet eredményezett: a nő, bár még egy évig a szülői házban élt, valójában a vőlegény „feleségének” számított. Még nem éltek együtt, de olyan volt, mintha a felesége lett volna. A második rész a menyasszony átvitele volt a szülői házból a vőlegény házába. Erre egy ünnepi menetben került sor, mely teljessé tette a házasságkötést. A menyasszony barátnői pedig elkísérték. E szokások szerint az a tény, hogy „még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant”, házasságtörés vádjának tette ki a szüzet. És ezt a bűnt az ősi törvény szerint megkövezéssel kellett büntetni (vö. MTörv 22,20–21). A későbbi zsidó gyakorlatban azonban egy mérsékeltebb értelmezés érvényesült, mely csak a kitagadás aktusát írta elő, polgári és büntetőjogi következményekkel a nőre nézve, de nem megkövezést.

Az evangélium azt mondja, József éppen azért volt „igaz”, mert alávetette magát a törvénynek, mint minden jámbor izraelita. De bensejében a Mária iránti szeretete és bizalma olyan utat javasolt, amely egyszerre menti meg a törvény betartását és menyasszonya becsületét: elhatározza, hogy titokban, minden felhajtás nélkül tagadja ki, anélkül, hogy nyilvános megaláztatásnak tenné ki. A visszafogottság, a tartózkodás útját választja, jogi eljárás és bosszú nélkül.

 

Micsoda szentséget látunk Józsefben! Mi viszont, alighogy egy kissé furcsának tűnő vagy kedvezőtlen hírt kapunk valakiről, azonnal pletykálni kezdünk! József inkább hallgat.

Máté evangélista azonban rögtön hozzáteszi: „Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!«” (Mt 1,20–21). Isten hangja beleszól József töprengésébe, és egy álom által olyan értelmet tár fel előtte, amely nagyobb, mint az ő igaz volta. Milyen fontos mindannyiunknak, hogy ápoljuk az igaz életet, ugyanakkor mindig éreznünk kell, hogy szükségünk van Isten segítségére, hogy tágítani tudjuk látókörünket, és egy másik, szélesebb látószögből tudjuk szemlélni életünk körülményeit.

Sokszor úgy érezzük, hogy a velünk történtek foglyai vagyunk: „Nézd, mi történt velem!”, és annak a velünk történt rossz dolognak a foglyai maradunk; de épp az élet bizonyos, kezdetben drámainak tűnő körülményei között rejtőzik a Gondviselés, mely idővel alakot ölt, és a minket ért fájdalomnak is értelmet ad.

Arra van kísértésünk, hogy bezárkózzunk ebbe a fájdalomba, a velünk történt kellemetlen dolgok gondolatába. Ez nincs jó hatással ránk. Szomorúsághoz és keserűséghez vezet. A keserű szív pedig igen elszomorító.

Szeretném, ha megállnánk, és elgondolkodnánk ennek az evangéliumi történetnek az egyik részletén, melyet igen gyakran figyelmen kívül hagyunk. Mária és József két jegyes, akiknek valószínűleg voltak álmaik és várakozásaik az életükkel és jövőjükkel kapcsolatban. Úgy tűnik, Isten váratlanul belép az életükbe, és – bár kezdetben nehezen – mindketten szélesre tárják szívüket az eléjük táruló valóság előtt.

Kedves testvéreim, életünk nagyon gyakran nem olyan, amilyennek elképzeljük. Különösen a szerelmi, érzelmi kapcsolatban nehéz átlépni a szerelem logikájából az érett szeretet logikájába. A szerelembe eséstől el kell jutnunk az érett szeretetig. Ti, ifjú házasok, gondoljátok ezt jól át! Az első szakaszt mindig egyfajta varázslat jellemzi, egy képzeletbeli világba merülünk, mely gyakran nem felel meg a valóságnak. De épp akkor, amikor a másikba való beleszeretés a hozzá fűzött várakozásokkal véget érni látszik, akkor kezdődhet el az igazi szeretet.

Szeretni ugyanis nem annak elvárását jelenti, hogy a másik vagy az élet megfeleljen a mi elképzelésünknek, hanem azt, hogy teljes szabadsággal vállaljuk a felelősséget az életért úgy, ahogy az nekünk felkínálkozik.

Ezért ad József fontos tanítást nekünk: „nyitott szemmel” választja Máriát. Azt mondhatjuk, hogy minden kockázattal együtt. Gondoljatok csak arra, hogy János evangéliumában a törvénytudók a következő szemrehányást teszik Jézusnak: „Mi nem vagyunk fiak, akik onnan jönnek”, a prostitúcióra utalva. Mivel tudták, hogy Mária teherbe esett, és be akarták mocskolni Jézus anyját. Számomra ez a legdurvább, legdémonikusabb szakasz az evangéliumban. József kockázata ezt a tanítást adja nekünk: fogadjuk az életet úgy, ahogy jön. Isten közbelépett? Akkor úgy fogadom el. József pedig úgy cselekedett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki. Az evangélium ugyanis azt mondja: „József erre fölébredt álmából, és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta” (Mt 1,24–25). A keresztény jegyeseknek egy ilyen szeretetről kell tanúságot tenniük, melynek van bátorsága átlépni a szerelembe esés logikájából az érett szeretet logikájába. És ez nehéz választás, amely az élet bebörtönzése helyett megerősítheti a szeretetet, hogy az az idő próbáival szemben tartós legyen. Egy pár szerelme halad előre és napról napra érik az életben. A szerelem az eljegyzéskor egy kicsit – hadd mondjam így –, egy kicsit romantikus. Mindnyájan átéltétek ezt, de aztán jön az érett, mindennapi szeretet, a munka, az érkező gyerekek. És néha az a romantika egy kicsit eltűnik. Nincs szerelem? Dehogynem, de az már egy érett szerelem és érett szeretet. [Mondhatnátok:] „Tudja, atyám, néha veszekszünk…”

Ez Ádám és Éva óta napjainkig így van: a házaspárok veszekedése a mi mindennapi kenyerünk.

„Nem szabad veszekednünk?” De igen, lehet. „És, atyám, néha felemeljük a hangunkat.” – „Előfordul.” „És néha a tányérok is repkednek.” – „Előfordul.” „De mit tegyünk, hogy ez ne károsítsa a házasságunkat?” – Jól figyeljetek: sose fejezzétek be a napot kibékülés nélkül! „Veszekedtünk, szitkokat szórtam rád, Istenem, csúnya dolgokat mondtam neked, de most véget ér a nap: békét kell kötnöm.” Tudjátok, miért? Mert a másnapi hidegháború nagyon veszélyes.

Ne engedd, hogy a másnap háborúval kezdődjön. Ezért kössetek békét lefekvés előtt.

Mindig emlékezzetek erre: sose fejezzük be a napot kibékülés nélkül! Ez segíteni fog a házaséletben. Ez az út a szerelembe eséstől az érett szeretetig igen megterhelő, mégis ezen az úton kell járnunk.

Ezúttal is egy Szent Józsefhez intézett imával zárjuk:

Szent József, te, aki szabadon szeretted Máriát, és úgy döntöttél, hogy lemondasz az elképzeléseidről, hogy teret adj a valóságnak, segíts mindnyájunkat, hogy engedjük magunkat meglepni Istentől, és hogy az életet ne váratlan eseményként fogadjuk, mely ellen védekeznünk kell, hanem misztériumként, mely az igazi öröm titkát rejti. Kérünk, nyerd el minden keresztény jegyespár számára az örömet és radikalitást, és hogy mindig tudatában legyenek annak, hogy csak az irgalom és a megbocsátás teszi lehetővé a szeretetet. Ámen.

A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:

Ma van az AIDS világnapja. Ez fontos alkalom arra, hogy megemlékezzünk arról a sok emberről, akiket megfertőzött ez a vírus, és akik közül sokan, a világ egyes részein, nem jutnak hozzá az alapvető kezeléshez. Kívánom, hogy megújult szolidaritással dolgozzunk az egyenlő és hatékony egészségügyi ellátás biztosítása érdekében.

Holnap Ciprusra, majd Görögországba utazom, hogy meglátogassam eme történelemben, spiritualitásban és civilizációban gazdag országok szeretett népeit. Ez az apostoli hitnek és a különböző felekezetű keresztények közötti testvériségnek a forrásaihoz tett utazás lesz. Lehetőségem lesz arra is, hogy közel lépjek sok, reményt kereső migráns testben megsebzett emberségéhez: elmegyek Leszboszra. Kérlek benneteket, kísérjetek imáitokkal. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír