Ferenc pápa a kórházalapító Guy de Montpellier tisztelőinek: Egészen ajándékozzuk oda magunkat!

Guy a 12. század második felében, a franciaországi Montpellier városában született gazdag családban. 1190 előtt kezdte el a szegények és a rászorulók szolgálatát, és kórházat alapított számukra Montpellier külvárosában. Kezdettől fogva a Szentlélekre bízta az irgalmasságnak ezt a művét. Rövid időn belül sok követőre talált, akik példájától ösztönözve a szegényeket és rászorulókat akarták szolgálni. Így született meg egy közösség, amelynek tagjai férfiak és nők, világiak és egyháziak voltak. 1198. április 23-án a montpellier-i kórház a Szentszék és a pápa közvetlen fennhatósága alá került, és megerősítette a Guy által a közösségének készített szerzetesi regulát.

1198-ban a közösségnek a montpellier-i kórházon kívül már tíz másik hasonló intézménye volt Dél-Franciaországban és kettő Rómában. Az 1201. december 1-jén Anagniban kiadott Cupientes pro plurimis kezdetű bulla a római Sancta Maria in Saxia templomot – mai nevén Santo Spririto in Sassia, vagyis a Szászok Szentlélek-temploma – a domus hospitalisszal, vagyis a kórházzal együtt, amelyet maga III. Ince alapított 1198 és 1201 között, Guy de Montpellier és társai gondjaira bízta.

A december 5-i pápai audiencián jelen volt a római Santo Spirito (Szentlélek) kórház igazgatója és vezetőségi tagjai is. A Szentatya spanyol nyelvű beszédében emlékeztetett Guy de Montpellier regulájának három fő vonására, amellyel a szerzetesi életet szabályozta, ezek: szeretetközösség, a magántulajdon nélkülözése és szolgálat. Mindez szigorúan józan és nem e világi életstílust jelent, amely megmutatja, hogy vendégek vagyunk Isten házában, a Szentháromság házában, mely befogad minket, és amelyet megosztunk a szegényekkel, akiket szolgálnunk kell.

A szerzetesi élet így jóval túlmutat azon, hogy osztozunk a helyen, a feladatokban és a szolgálatban. Azt jelenti, hogy teljesen átadjuk magunkat Istennek a testvérünkben, fenntartás nélkül

 – mutatott rá az egybegyűlteknek a pápa. Nem hagyunk meg semmit a világi bizonyosságokból a zsebünkben, a cellánkban vagy a szívünkben, mert csak ezzel a szabadsággal kezdhetünk egy olyan tervbe, amely szerint együtt haladunk és amelynek eszkatologikus jelévé válunk, az utazásba az Úr hívására az ég felé. Ezen az úton a Szentlélek támogat minket, hogy kövessük Jézust, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon másokat. Ő a mi példaképünk, vagyis életszentségünk annyiban valósul meg, amennyire képesek leszünk kicsik lenni és mindenkit szolgálni – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír