Ferenc pápa levele a Billings-forradalom 70 évvel később című nemzetközi kongresszus résztvevőihez

Ferenc pápa levelét az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják:

Drága testvéreim!

Szeretettel köszöntöm A „Billings-forradalom” 70 évvel később: a termékenységi ismeretektől a személyre szabott orvoslásig című WOOMB Nemzetközi Kongresszus szervezőit és résztvevőit. Nagyra értékelem ezt a kezdeményezést, amely újra az emberi szexualitás szépségére és méltóságára emlékeztet bennünket.

A múlt század második felében, a termékenységszabályozásra irányuló farmakológiai kutatások és a fogamzásgátló kultúra gyors terjedésének időszakában, John és Evelyn Billings alapos tudományos kutatásokat végzett, majd ezek alapján egy egyszerű, a nők és párok számára hozzáférhető módszert dolgozott ki a termékenység természetes megismerésére, értékes eszközt kínálva a felelősségteljes döntések meghozatalához a gyermekvállalást illetően. Azokban az években ez a gondolkodás elavultnak és kevésbé megbízhatónak tűnhetett a gyógyszeres beavatkozások állítólagos közvetlenségéhez és biztonságához képest. Azonban a módszer kiállta az idők próbáját, és hosszú távú kihívásnak bizonyult, mivel számos lényeges területen elmélyült elmélkedésre késztetett bennünket. Ezen területek közé tartozik az emberi test értékét kihangsúlyozó nevelés szükségessége; az emberi szexualitás integrált és annak minden aspektusára kiterjedő szemlélete; a szerelem értékelése még akkor is, ha az nem vezethet fogamzáshoz; az életigenlő kultúra megteremtése és a demográfiai összeomlás problémájával való szembenézés módjai. Ebben a tekintetben a „Billings-forradalom” eredeti lendülete nem csökkent; ellenkezőleg, a mozgalom továbbra is hozzájárul az emberi szexualitás megértéséhez, valamint a párkapcsolat és a nemzőképesség dimenzióinak teljesebb megbecsüléséhez.

Egy olyan világban, amelyben az emberi szexualitást relativizáló és lekicsinylő szemlélet uralkodik, egyre inkább szükségesnek tűnik a komoly oktatás ezen a területen,

antropológiai és etikai megközelítéssel, a tanbeli kérdések indokolatlan leegyszerűsítések és merev következtetések nélküli megvizsgálásával. Különösen szükség van arra, hogy mindig szem előtt tartsuk a házastársi aktus egyesítő és nemzőképes aspektusai közötti megbonthatatlan kapcsolatot (vö. VI. Pál, Humanae vitae, 12). Az előbbi a házastársak azon vágyát fejezi ki, hogy eggyé, egyetlen életté váljanak, az utóbbi pedig az élet létrehozásának a terméketlen időszakokban és az öregkorban is megmaradó közös vágyának kifejezése. E két aspektus tudatos megélése által a házastársak szívében megszületik és megerősödik a szeretet nagylelkűsége, amely képessé teszi őket új élet befogadására. Ennek hiányában a szexualitás megtapasztalása elszegényedik, olyan érzésekre redukálódik, amelyek hamarosan csupán az önző igények teljesítésének eszközeivé válnak, és az emberiesség és a felelősség dimenziói elvesznek. Nagyrészt erre a torzulásra vezethető vissza a szexuális partnerek közötti erőszak tragédiája, amely nők meggyilkolásáig fajulhat.

Valóban hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a szexualitás és az önmagunk odaajándékozásának alapvető elhívása közötti kapcsolatot, amely különösen a házastársi és családi szeretetben teljesedik ki. Ez az igazság, bár minden ember szívében megtalálható, csak nevelés eredményeként bontakozhat ki teljes mértékben. Ennek megvalósítása sürgős szükségletünk, és kihívást jelent az Egyház és mindazok számára, akiknek szívügye a személy és a társadalom javának szolgálata. Amint arra az Amoris laetitiában rámutattam, a szexuális nevelés területén konkrét, kreatív és bátor válaszokra van szükség: „A test nyelvének elsajátítása csak türelmes tanítványként lehetséges, hiszen a hiteles önátadáshoz meg kell tanulnunk értelmezni és irányítani a vágyainkat. Amikor azt feltételezzük, hogy mindent egyszerre adunk, könnyen lehet, hogy igazából semmit nem adunk. Egy dolog megérteni, hogy a fiatalok néha mennyire törékenyek és zavartak, és teljesen más dolog arra bátorítani őket, hogy éretlenségüket a szeretetük kimutatásának módjában is kifejezzék. De ki beszél ma ezekről a dolgokról? Ki képes komolyan venni a fiatalokat? Ki segíti őket abban, hogy komolyan felkészüljenek a nagyszerű és nagylelkű szeretetre?” (284.). Az úgynevezett szexuális forradalom és a tabuk lerombolása után új forradalomra van szükség a gondolkodásmódunkban.

Újra a természet nagy könyvéhez fordulva kell felfedeznünk az emberi szexualitás szépségét, megtanulnunk tisztelni a test értékét és az élet nemzését, a házastársi szeretet hiteles megtapasztalásának keretében.

A szexualitás egy másik dimenziója, amely korunkban szintén kihívást jelent, pontosan annak a nemzéssel való kapcsolata. A termékenységgel kapcsolatos ismeretek, bár a nevelés szempontjából általános jelentőséggel bírnak, még fontosabbá válnak, amikor egy pár nyitottá válik a gyermekvállalásra. A Billings-módszer, a hozzá hasonló módszerekkel együtt, az egyik legmegfelelőbb eszköz a szülővé válás vágyának felelősségteljes megvalósítására. Napjainkban a szexuális kapcsolatnak a nemzőképességtől való ideológiai és gyakorlati elválasztása azt eredményezte, hogy népszerűvé váltak a gyermekvállalás alternatív, nem házastársi kapcsolaton keresztül megvalósuló formái, mesterséges eljárások alkalmazásával. Miközben azonban helyénvaló a legfejlettebb tudományos ismeretekkel és a termékenységet fokozó technológiákkal segíteni és támogatni a fogamzás jogos vágyát, helytelen a kémcsöves embriók létrehozása, majd elpusztítása, az ivarsejtekkel való kereskedelem és a bérszülő alkalmazásának gyakorlata.

A jelenlegi demográfiai válság a különböző társadalmi és kulturális tényezők mellett a szexualitásról alkotott nézetek kiegyensúlyozatlanságára vezethető vissza.

Ezért a Billings-módszer a meddőséget okozó problémák természetes kezelését és a házastársak szülővé válását is támogatja a legtermékenyebb időszakok azonosításával. Ezen a területen a nemzés folyamatának mélyebb megértése a modern tudományos eredmények felhasználásával sok házaspárnak segíthetne abban, hogy tájékozott és etikai szempontból megalapozott döntéseket hozzanak, amelyek jobban tiszteletben tartják az embert és az emberi méltóságot.

Ezt a feladatot a katolikus egyetemeknek, és különösen az orvosi karoknak, megújult elkötelezettséggel kell megoldaniuk. Rendkívül nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy John és Evelyn Billings a Melbourne-i Egyetem Orvosi Karán dolgozhattak. Hasonlóképpen fontos, hogy a Centro studi e ricerche per la regolazione naturale della fertilità (a Természetes Termékenységszabályozás Tanulmányi és Kutatóközpontja), amely 1976 óta működik a Szent Szív Katolikus Egyetemen, az egyik legtekintélyesebb olasz tudományos intézmény része maradjon, és így hozzáférhessen a legfejlettebb tudományos ismeretekhez, miközben kutatási és képzési küldetését teljesíti.

E nemzetközi kongresszus tudományos szemlélete párosul annak felismerésével, hogy

fontos előtérbe helyezni minden egyes pár és minden egyes ember, különösen a nők egyediségét. A „személyre szabott orvoslás” pontosan arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen,

és hogy a működési zavarok és betegségek kezelésének elkezdését megelőzően, segíteni kell a nőt abban, hogy a lehető legjobban ki tudja fejezni a benne rejlő lehetőségeket, hiszen ezek vezethetik el őt a jól-létre, amely mindenekelőtt a harmonikus élet gyümölcse.

Végezetül a termékenységgel és a természetes módszerekkel kapcsolatos ismeretek terjesztése jelentős lelkigondozási értékkel is bír, mivel segít a pároknak abban, hogy tudatosabban viszonyuljanak házastársi hivatásukhoz, és tanúságot tegyenek az emberi szexualitás evangéliumi értékeiről. Ennek fontosságát mutatja a kongresszus résztvevőinek nagy száma, akik számos országból, az összes kontinensről érkeztek Rómába, vagy videón keresztül követik az eseményeket. Az Önök különböző tapasztalataiból származó pozitív visszajelzések – amelyek gyakran nagyon nehéz társadalmi és kulturális körülmények között végzett munkájuk gyümölcsei – megerősítik az Önök erőfeszítéseinek, kitartóan és elkötelezetten végzett munkájuknak fontosságát ezen a területen, amellyel nagymértékben előmozdítják a nők méltóságának és az élet elfogadásának kultúráját. Ezek valójában olyan értékek, amelyekben más vallásokkal is osztozunk.

Az Önök munkája hozzájárult az Egyház családok iránti szolgálatának egyik elsődleges szempontjához is, amelyet az elődeim tanítottak, és amelyre én is utaltam az Amoris laetitiában: „Ebben az értelemben a Humanae vitae enciklika (vö. 10–14) és a Familiaris consortio apostoli buzdítás (vö. 14; 28–35) tanítását meg kell újítani” (222.). A termékenység természetes ritmusán alapuló módszerek alkalmazását kell ösztönözni, hangsúlyozva, hogy ezek „tiszteletben tartják a házastársak testét, ösztönzik egymás iránti gyengédségüket, és támogatják a hiteles szabadságra való nevelést” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 2370).

Drága barátaim, azt kívánom, hogy a munkájuk a lehető legeredményesebb legyen, és köszönöm mindazt, amit tesznek. Őrizzék meg a szenvedélyt és a nagylelkűséget szolgálatuk során, amely rendkívüli értékkel bír az egyházi közösség és mindazok számára, akik a szexualitás emberi értékeinek ápolására törekszenek. Tartsuk mindig szem előtt, hogy Isten eredeti áldása rendkívüli bőséggel árad az életnek erre a területére (vö. Ter 1,26–30), és hogy arra vagyunk hivatottak, hogy ezen a területen is tiszteletben tartsuk az Ő akaratát, ahogyan Szent Pál buzdít bennünket: „Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben” (1Kor 6,20). Szívemből áldom Önöket, és kérem, hogy imáikban emlékezzenek meg rólam.

Róma, Lateráni Szent János-főszékesegyház, 2023. április 24.

Ferenc

Fordította: Ercse Imola

Forrás és fotó: Magyarországi Billings Központ

Magyar Kurír