Ferenc pápa levele a Ferences Család részére: Példamutatással állítsátok helyre az Egyházat!

A Ferences Család tagjainak

Kedves Testvérek és Nővérek!

Örömmel a szívemben szeretném jókívánságaimat kifejezni egy olyan alkalomból, amely igen fontos az egész Ferences Család számára, melynek imádságos jelenlétét és gyermeki közelségét péteri szolgálatom kezdete óta érzem.

A kisebb testvérek reguláját nyolcszáz évvel ezelőtt, 1223. november 29-én hagyta jóvá III. Honorius pápa a Lateránban. Ez az évforduló nemcsak arra kedvező alkalom, hogy felidézzünk egy történelmi eseményt, hanem mindenekelőtt arra, hogy felélesszük bennetek ugyanazt a szellemet, mely Assisi Ferencet arra indította, hogy mindentől megváljon, s egy olyan új életformába kezdjen, mely azért egyedülálló és elbűvölő, mert az evangéliumban gyökerezik és sine glossa élik meg.

Legyen ez a jubileum mindnyájatok számára a belső újjászületés ideje, a misszionáriusi megbízás újbóli elfogadásának ideje az Egyháztól, mely arra hív, hogy menjünk ki a világba, ahol sok testvérünk és nővérünk várja, hogy megvigasztalják, szeressék és gondoskodjanak róla.

Ilyen érzésekkel szeretnék néhány buzdítást megfogalmazni nektek, melyeket teljesen Assisi Szegénykéjének szavaiból vettem, aki azt javasolja testvéreinek, hogy „tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát” (Megerősített regula, XII,4).

A Megerősített regula az evangéliumra való kifejezett utalással kezdődik és végződik. A bevezető szavak az egész regula megvilágító összefoglalását adják: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban” (Megerősített regula, I,1).

A pápa Assisi Szent Ferenc sírja előtt

Szent Ferenc létének középpontjában az evangélium állt; és az Egyház jóváhagyta elhatározását, olyan szövegként adta vissza a regulát neki és mindnyájatoknak, ferenceseknek, amely már nem csupán az alapító lelki felismerését tartalmazza, hanem egy életformát fejez ki. Ez örömüzenet, melyre gyakran szerettem volna rámutatni, mert „betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal” (Evangelii gaudium, 1). Ezért sürgősen vissza kell térni annak a keresztény és keresztségi elkötelezettségnek az alapjához, amely minden döntésében képes az Úr szavából ihletet meríteni:

lelkiségetek középpontja Krisztus! Olyan férfiak és nők legyetek, akik valóban „regulát és életet” tanulnak az ő iskolájában!

Szeretteim, a Mester tanításainak megéléséhez az Egyházban kell maradnotok. Ferenc ezt határozottan kinyilvánítja, mert a bevezető mondathoz, mely az evangéliumi tanácsok követésének szándékát tartalmazza, rögvest szuggesztív, tartalmukban és stílusukban egyedülálló szavakat fűz hozzá: „Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honorius pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel” (Megerősített regula, I,2–3).

Ezt a pápa és a római Egyház iránti „engedelmes és hódoló” kapcsolatot lényegi fontosságúnak tartotta ahhoz, hogy hűek maradjanak hivatásukhoz és magukhoz vehessék Krisztust az eucharisztiában; ezért jelenti ki habozás nélkül, az Egyházhoz való tartozás nélkülözhetetlen. A regula szellemét tehát meghallgatással és a párbeszédben éljétek meg, ahogyan azt a szinodális út is javasolja! Kitartóan támogassátok az Egyházat,

példamutatással és tanúságtétellel állítsátok helyre, még ha ez több áldozatot kíván is tőletek!

Végezetül szeretném megemlíteni a Megerősített regulában mindig is benne lévő felismerést a világban való járásról. A szeráfi atya egyes szám első személyben fogalmazva a következőképpen nyilatkozik: „Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; hanem legyenek szelídek, békességszerzők és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. […] Ha valamilyen házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak” (Megerősített regula, III,10–13).

A világban járás számotokra, ferences testvérek és nővérek, konkrétan azt jelenti, hogy megvalósítjátok a vándorló hivatást a testvériesség és a békés élet stílusában, veszekedés és vita nélkül – sem magatok közt, sem másokkal –, a „kisebbség” bizonyítékát adva, szelíden és jóságosan, az Úr békéjét hirdetve és a gondviselésre bízva magatokat:

ez az evangelizáció mindenki számára lehetséges különleges programja.

Ebből a szempontból jó újra felfedezni a kifejezetten ferences evangelizáció szépségét, mely testvériséget előmozdító testvériségből fakad; az élet ugyanis az, ami beszél, a szolgálatban tanúsított szeretet az evangélium legkiválóbb hirdetési módja. Ezért találjatok erőt ehhez a sajátos hivatáshoz, mely a „kicsinyek” és a „szegények” sajátja, amilyenek vágyatok és hozzájuk tartozásotok szerint vagytok. Ezt Ferenc adja nektek regulájában, és meggyőződésem, hogy összhangban van azzal a meghívással, amelyet a keresztény közösséghez intézek, hogy legyen „kifelé haladó Egyház”: „Hűen a Mester példájához, létfontosságú, hogy az Egyház ma kilépjen hirdetni az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, halogatás, ellenkezés és félelem nélkül. Az evangélium öröme az egész népnek szól, senki nem zárható ki belőle” (Evangelii gaudium, 23).

Ezért azt mondom nektek: ne habozzatok „testvériesen” és „kisebbként” a világban járni, osztozzatok a szegénység boldogságában, váljatok ékesszóló evangéliumi jellé, és mutassátok meg korunknak – mely sajnos háborúktól és konfliktusoktól, mindenféle önzéstől, a környezet és a szegények kizsákmányolásától szenved –, hogy az evangélium valóban jó hír az emberiségnek ahhoz, hogy megtalálja a legjobb irányt egy új emberiség építéséhez, és a bátorságot ahhoz, hogy elinduljon Jézus felé, aki „bár gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk” (vö. 2Kor 8,9).

Kedves Testvérek és Nővérek, azt a küldetést adom nektek, hogy találjátok meg a helyes utakat ahhoz, hogy merészen és hűségesen meg tudjatok felelni kapott karizmátoknak. Miközben e nagyszámú Ferences Család történetének mérföldköveit készültök felidézni, Szűz Mária, valamint Assisi Szent Ferenc és Szent Klára közbenjárásáért imádkozom értetek, és örömmel adom rátok áldásomat, titeket pedig arra kérlek, hogy továbbra is imádkozzatok értem.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2023. november 9-én, a római lateráni székesegyház felszentelésének évfordulóján.

Ferenc

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: ferencesek.hu

Fotó: Vatican News (kiemelt kép: Honorius pápa által 1223. november 29-én aláírt Regula Bullata)

Magyar Kurír