Ferenc pápa: A megosztott keresztények „cserépdarabok”, akiknek vissza kell nyerniük az egységet

Ferenc pápa – 2025. február 7., péntek | 20:56

Keleti ortodox autokefál (független) egyházak fiatal papjait és szerzeteseit fogadta február 6-án délelőtt a pápa a vatikáni Szent Márta-házban. A római tanulmányúton levő vendégeknek papíron átnyújtott beszédében a Szentatya a keresztény igazságok harmóniájára hívta fel a figyelmet, amelynek egyik példája az idén 1700 éves niceai hitvallás.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 122,1) – a zsoltárosnak ezzel a szép köszöntésével fejezte ki örömét Ferenc pápa, amiért az örmény, kopt, etióp, eritreai, malankár és szír ortodox egyházak fiatal papjai és szerzetesei – püspökeik vezetésével – látogatást tettek nála a Vatikánban. Ez az ötödik tanulmányút, amelyet a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériuma szervezett e saját jogú ortodox egyházak fiatal lelkipásztorainak; katolikus papok hasonló látgatást tehetnek ortodox egyházakhoz az ecsmiadzini örmény katolikátus és a szír-malankár ortodox egyház szervezésében.

A pápa nagyon hálás ezért a kölcsönös ajándékozásért, amelyet a katolikus, illetve a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszédért létrehozott nemzetközi vegyesbizottság kezdeményezett. Ez „lehetővé teszi, hogy a szeretet párbeszéde kéz a kézben járjon az igazság párbeszédeivel”.

A niceai hitvallás közös kincs

Mostani látogatásuknak különös jelentőséget ad az, hogy idén ünnepeljük, hogy 1700 évvel ezelőtt, a Niceai Zsinaton fogadták el a kereszténység egyik legrégebbi közös hitvallását.

A niceai hitvallás a közös hit kifejezésének szimbóluma minden keresztény számára. 

A Szentatya beszédében a szimbólum szóról elmélkedett, melynek erős ökumenikus dimenziója van, a kifejezés hármas értelmezésében.

Teológiai értelemben szimbólumon a keresztény hit fő igazságainak együttesét értjük, amelyek egymást harmonikusan kiegészítik. Így nézve semmi máshoz nem fogható a niceai hitvallás, mely összefoglalóan beszél üdvösségünk misztériumáról.

Hitünk szimbóluma és az egység

A szimbólumnak egyháztani jelentése is van, ami az igazságokon túl egyesíti a hívőket. Az ókorban a görög symbolon szó egy kettétört dokumentum felét jelölte, amelyet azonosításként mutattak be. A szimbólum tehát a felismerés és a szeretetközösség jele a hívők között.

Az egyes hívők hite szimbólum, mely teljes egységét csak a többiekkel együtt éri el.

Szükségünk van tehát egymásra azért, hogy megvalljuk hitünket, ezért a niceai hitvallás az eredeti változatában többes számot használ: „hiszünk”.

Tovább gondolva ezt a képet, azt mondhatjuk, hogy a még megosztott keresztények olyanok, mint a cserépdarabok, akiknek vissza kell nyerniük az egységet az egy hit megvallásában. Hitünk szimbólumát úgy hordozzuk, mint cserépedénybe rejtett kincset (vö. 2Kor 4,7).

Keressük az egységet!

Így érkezünk el a szimbólum harmadik, spirituális jelentéséhez.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hitvallás elsősorban egy dicsérő ima, ami Istenhez köt minket.

Az Istennel való egyesülés szükségszerűen a köztünk, keresztények közötti egységen keresztül valósul meg, akik ugyanazt a hitet valljuk. Míg az ördög megoszt, a szimbólum egyesít. Milyen szép lenne, ha valahányszor elmondjuk a hitvallást, átéreznénk az egységet minden rítusú kereszténnyel! A közös hit megvallásához ugyanis az kell mindenekelőtt, hogy szeressük egymást – amire a keleti liturgia biztat a hitvallás elimádkozása előtt. „Kedves testvérek, azt kívánom, hogy jelenlétetek legyen a látható egységünk szimbóluma, míg kitartóan keressük a teljes egységet, amit Jézus Urunk oly hőn óhajtott” – buzdította végül a keleti ortodox papokat és szerzeteseket a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria