Az audiencia elején egy gyermek sírni kezdett, amire válaszul a pápa úgy fogalmazott, hogy „még a gyerekek is zenét alkotnak, amikor sírnak”.
A művészekhez intézett beszédében a Szentatya megállapította: egy koncert „gyönyörű példabeszéd, a harmónia példázata”, amelyet az Egyház „igyekszik teljesebben megélni”. Egy zenekarban több hangszer és hang van, mindegyiknek megvan a maga szólama, de minden tagnak „harmóniában kell lennie a többiekkel”, hogy megteremtse a zene szépségét.
Ferenc pápa a világot egy zenekarhoz hasonlította, amelyben
minden ember arra hivatott, hogy kifejezze önmagát, hogy mindenki mellett eljátssza a saját szerepét”.
A csend és a disszonancia ugyanolyan fontos, mert „Isten nem teremt hulladékot” – hangsúlyozta a Szentatya.
A harmóniáról szóló példázat azonban csak akkor valósítható meg, ha mindenki úgy dönt, hogy jelen van. „Ez nem önmagától értetődő” – szögezte le a pápa. Hozzátette: az audiencián jelen levők mindannyian úgy döntöttek, hogy „részt vesznek ezen az eseményen a rászoruló emberekkel együtt, akik nap mint nap küzdenek az előrejutásért”. Ez a döntés „a remény egyik jele”.
Ez a közelgő szentév üzenete: hozzuk létre a szeretetből fakadó remény jeleit – emelte ki a Szentatya. – Egy igazi szimfónia csak mindenki összefogásával jöhet létre. Csak amikor különféle emberekből áll egy zenekar, akkor lehet olyan harmóniát elérni, amely „mindenkit épít és megvigasztal” – mutatott rá a pápa.
Beszéde végén a Szentatya kiemelte, hogy a szegényeknek szervezett hangverseny a szinódusi harmónia kiváló példája, mivel „szeretetközösséget alkot a legsebezhetőbb testvéreinkkel”. Ezek a „barátaink” a koncert főszereplői. Ferenc pápa szerint
a szépség „Isten ajándéka minden emberi lény számára, akiket ugyanaz a méltóság egyesít és hív a testvériségre”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria