A tanácskozás megemlékezett Szent XXIII. János Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű, mérföldkőnek tekinthető enciklikája közzétételének 60. évfordulójáról.
Peter Turkson bíboroshoz, az Akadémia kancellárjához intézett üzenetében a pápa kijelentette, hogy a konferenciára egy olyan kontextusban kerül sor, amikor „világunk továbbra is egy harmadik világháború szorításában van, amelyet darabokban vívnak, és Ukrajnában a tragikus konfliktus esetében a nukleáris fegyverek igénybevételének veszélyével néz szembe”. Összehasonlította a jelen pillanatot azzal, amely a Pacem in terris enciklika megjelenését megelőzte: 1962 októberében a kubai rakétaválság a nukleáris pusztulás szélére sodorta a világot.
Ferenc pápa arra biztatta a konferencia résztvevőit, hogy szenteljék a tanácskozást a Pacem in terris azon részeinek, amelyek a leszerelést és a tartós békéhez vezető utakat tárgyalják. Arra ösztönözte a résztvevőket, hogy elemezzék a jelenleg a békét fenyegető katonai és technológiai alapú veszélyeket, valamint a rendszerezett etikai gondolkodást, amely „a nukleáris fegyverek folyamatos birtoklásával járó súlyos kockázatokról, a leszerelés újbóli előrehaladásának sürgős szükségességéről és a béke építését szolgáló kezdeményezések fejlődéséről szól”. A pápa megismételte a 2019-ben, a hirosimai békeemlékműnél tett kijelentését, amikor azt mondta, hogy „az atomenergia háborús célokra való felhasználása erkölcstelen, amint a nukleáris fegyverek birtoklása is erkölcstelen”, hozzátéve, hogy
egy nukleáris fegyverektől mentes világ lehetséges és szükséges”.
Peter Turkson bíboros, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia kancellárja a Vatikáni Rádiónak adott interjújában kifejtette, hogy a Pacem in terris enciklikában Szent XXIII. János pápa „végrendeletet hagy az emberiségnek. Ferenc pápa tanításában is jelen van egy meghívás, hogy
gondoljuk át: az emberek méltóságának, szabadságának, szeretetének és bizalmának tisztelete nélkül nem lehetséges a béke kultúrájának ápolása”.
A ghánai bíboros megnyitóbeszédében áttekintette a pápai diplomácia fejlődését IX. Piusztól Ferenc pápáig. Emlékeztetett arra, hogyha Roncalli pápa az atomfegyverek használatának betiltását kérte, Bergoglio pápa „még az atomfegyverek gyártását és birtoklását is erkölcstelennek tartja”. Tehát már
nem a „rakéták közötti egyensúlyról, hanem a szív megváltoztatásáról” van szó.
A pápa üzenetét kommentálva Turkson bíboros osztotta azt a gondolatot, hogy „az a helyzet, amely Szent XXIII. Jánost a Pacem in terris enciklika megírására ösztönözte, nagyon hasonlít a jelenlegihez”. Most, mint akkor, „a válság a rakéták kényelmetlen jelenlétével kapcsolatos. Oroszország attól tart, hogy a nyugatbarát Ukrajna megengedi a NATO-nak, hogy rakétákat helyezzen a határára. Ez ugyanaz a félelem, mint Kennedy elnöknél hatvan évvel ezelőtt Kubával kapcsolatban”. De a dolgok megváltoztak – hangsúlyozta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia kancellárja. „Továbbra is él a rakétákkal kapcsolatos probléma, de ma már létezik olyan technológia, ami korábban nem létezett: a mesterséges intelligencia és a drónok. Reméljük, ha emlékezünk erre a nagyszerű enciklikára és arra a környezetre, amelyben megszületett, és hangsúlyozzuk a rendelkezésre álló technológiák által még szörnyűbbé vált fenyegetés aktualitását, akkor felébreszthetjük az emberiség lelkiismeretét.”
A Pacem in terris – A háború és a béke egyéb akadályai című konferencia célja az volt, hogy „etikai gondolkodást kezdeményezzen a kortárs hadviselési technológiákról, az ezekre vonatkozó korlátozásokról, a szükséges tilalmakról és a biztosítékokról, amelyeket az emberiség védelme érdekében meg kellene teremteni”. A Pacem in terris enciklika értékes ütemtervet nyújt ezeknek a problémáknak a megoldásához.
A IV. Piusz palotába összehívott szakértők áttekintették a közelmúltbeli technológiai fejlesztéseket a fegyveres konfliktusokban, és etikai megközelítésben értékelték a stabil béke megteremtésének lehetőségét a gyorsan változó környezetben.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria