A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházat megtöltő mintegy ötszáz világi és papi-szerzetesi egyházmegyei küldött az Egyenlőségek és egyenlőtlenségek címmel folytatott egyházmegyei kurzus zárásaként találkozott Ferenc pápával.
Délután meghallgatták Baldassare Reina bíboros, a pápa római helynöke átfogó értékelését a római egyházmegye helyzetéről, karitatív és szociális tevékenységéről.
Baldassare Reina bíboros, akit a Szentatya ez alkalommal nevezett ki a Lateráni Szent János-székesegyház főpapjának, beszédében felidézte az ötven évvel ezelőtti találkozót, amelyet VI. Pál pápa idején Ugo Poletti bíboros, a pápa akkori római helynöke hívott össze.
Az 1974-es római egyházmegyei találkozót a nép a „Róma bajairól” szóló tanácskozásnak nevezte, mely a maga nemében mérföldkő volt, és kilenc évvel a II. Vatikáni Zsinat után az ott született eredmények első megvalósulását jelentette az Egyház mindennapi életében.
A főpásztor felidézte, hogy
1974-ben Róma peremkerületein mintegy százezer barakk állt még, a városban a csecsemőhalandóság a marokkóival megegyező szinten volt.
Ugo Poletti bíboros egykori kérdése – „Van-e még mondanivalója az Egyháznak a mai társadalomhoz?” – ma is aktuális, amelyet Baldassare Reina bíboros így fogalmazott meg két hónappal a jubileumi szentév megkezdése előtt: „Szeretnénk stabil lehetőségeket teremteni az intézményekkel való megbeszélésre és együttműködésre”, mert „igaz, hogy ma is sok probléma van a városban, de létezik sok olyan jó kezdeményezés, amelyeket megoszthatunk másokkal, és elterjeszthetünk”.
A Szentatya beszédében a kérdésfelvetések és a felolvasott szentírási szakasz alapján három szempontra reflektált: elvinni az örömhírt a szegényeknek, a szakadások orvoslása és a remény magjainak vetése.
Az első feladat, hogy elvigyük az örömhírt a szegényeknek, mert szegények mindig lesznek velünk. Ők Krisztus teste – mint egy szentség –, őt teszik láthatóvá számunkra, ezért is kell a velük való találkozáskor a szemükbe nézni. Jézus nem adott mágikus megoldást a problémájukra, de kérte, hogy vigyük el nekik az örömhírt, hogy Isten szereti őket, értékesek számára, és méltóságuk, amelyet a világ sokszor sárba tipor, szent az Isten szemében. Ezért a szegény nem egy szám, nem egy probléma, még kevésbé selejt – hangsúlyozta a pápa.
A Szentatya kifejezte: elégedett „sok személy munkájával a római egyházmegyében, hiszen számos önkéntes, karitászmunkatárs és egyéb szervezet elkötelezettje szenteli magát a szegények szolgálatának”. „Sokan közülük csendben dolgoznak”, mégis látni kell, hogy a „szegénység kérdése sürgető egyházi feladat”. Az Egyház arra hivatott, hogy olyan stílust öltsön magára, amely a középpontba helyezi a szegénység minden formáját: akik élelemben és reményben szegények, akik igazságra éhesek, akik a jövőt szomjazzák, akik igazi kapcsolatokra szorulnak.
„Össze kell varrni a szakadást” – említette második feladatként Ferenc pápa. – Vagyis orvosolni kell a bajokat. A „nagy társadalmi szövet elszakadt mára, az egyenlőtlenségek következtében”. Ennek jele, hogy miközben „ebben a városban is tonnaszámra dobnak ki élelmet a szemétbe, számtalan családnak nincs mit ennie, és sokszor éttermek hulladékai között keresnek ennivalót”. „Míg lakások ezrei állnak üresen, ezrével alszanak emberek a járdákon”. Míg a gazdagoknak mindenféle orvosi ellátás a rendelkezésükre áll, addig a szegények nem jutnak hozzá a méltó ellátáshoz.
A 2023-as Pápai Évkönyv (Annuario Pontificio) adatai szerint a 3 millió 160 ezer lakosú Róma 2 millió 592 ezer katolikus hívője (a lakosság 80 százaléka) 331 plébánia és 245 missziós állomás területén él, akiknek lelkipásztori ellátásáról 860 római lakos és 1820 rezidens pap gondoskodik, 3567 szerzetes és 22 730 szerzetesnővér segítségével.
A szakadás megszüntetéséhez kötelezzük el magunkat olyan szövetségek kiépítése mellett, amelyek az emberi személyt és méltóságát helyezik a középpontba. Ehhez együtt kell működnünk, össze kell hangolni a különbségeket, és mindenkinek meg kell osztania a kapott ajándékot és küldetést. Ez segíti a párbeszédet az intézményekkel és egyesületekkel, az iskolával és a családdal, a generációk között. Vagyis párbeszédet kell folytatni mindenkivel, még a másként gondolkodókkal is – sürgette a pápa. – A párbeszéd türelmet igényel, főként az előítéletekkel és a közömbösséggel szemben.
Ferenc pápa nyomatékkal kérte, hogy jobban becsüljék meg az Egyház társadalmi tanítását a lelkipásztori gondozásban és a katekézisben. Az Egyház társadalmi tanításával formálják a tudatot, hogy az evangélium gyökeret verjen a mindennapok különböző helyzeteiben, és hogy az igazságosság, a béke és a testvériség tanúivá tegye az embereket. Szőjék újjá a város társadalmi és szolidaritási hálózatát – buzdította a római egyházmegye képviselőit a Szentatya.
A harmadik lépés a remény magjainak vetése, amire a közelgő jubileum is kötelezi az Egyházat. A jubileumot meghirdető bullájában Ferenc pápa mindenkit arra kért, hogy gondoljon a remény jegyében a béke, az emberi élet, a betegek, a rabok, a migránsok, az idősek és a szegények javára. Ehhez a remény konkrét műveire van szükség. A sok nehézség láttán azonban ne bátortalanodjunk el, mert a keresztény remény mindig aktív, hisz az a bizonyosság élteti, hogy az Úr vezeti a történelmet, és hogy vele és benne fel tudjuk építeni azt, ami emberileg lehetetlennek tűnik. A remény soha nem csal meg – szögezte le a pápa.
Beszéde végén a Szentatya e szavakkal emlékeztetett: Ebben a városban voltak férfiak és nők, akik nemcsak nézték a problémákat, hanem cselekedtek is. Köztük sokan papok, a remény igazi emberei, mint például Don Luigi Di Liegro; sok világi hívő, akik elkezdték vetni a reménység magjait, bízva abban, hogy valaki majd gondoskodik a kis magról, míg nagy fa nem lesz belőle.
Merjünk cselekedni! Merjünk új folyamatokat elindítani! – mondta a római egyházmegye papi és világi képviselőihez intézett beszéde végén Ferenc pápa a lateráni bazilikában.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria