A rend képviselőinek címzett üzenete fő témáinak Ferenc pápa a migránsok, a lelkipásztori szolgálat és a karitász kulcskifejezéseket jelölte meg.
A migránsok a „reménység tanítómesterei”. A migránsok abban a reményben kelnek útra, hogy „máshol megtalálják mindennapi kenyerüket” – ahogy az 1887-ben létesített rend alapítója, Szent Giovanni Battista Scalabrini tanította. Nem adják fel akkor sem, ha „árral szemben haladnak”, sőt akkor sem, ha elzárkózásra és elutasításra találnak. Kitartásukat táplálja a szülőföldjükön hátrahagyott családjuk iránti szeretet is. A velük való törődés sok mindenre megtanítja a scalabriniánusokat, akik missziós szerzetesként „migránsokká lesznek a migránsok között”. Így a találkozás, a párbeszéd az idegen személyében megjelenő Krisztus befogadásának dinamikáján keresztül egybenő velük a szolidaritásban, egyedül Istenre hagyatkozva. Ne feledjük: az üdvösség története a „migránsok”, az úton lévő népek története – emlékeztette őket a pápa.
Éppen ezért szükséges elvinni nekik a reménység lelkipásztori szolgálatát. A migráció ugyan egyfelől megfelelő segítséggel alkalmat adhat a növekedésre mindenki számára, ám a másik oldalon – ha azt magányban és elhagyatottságban élik meg – az egzisztenciális elgyökértelenedés drámája lehet, ami a hit elvesztéséig és a reménytelenségig juthat. Az igazságtalanság és erőszak, amin sokaknak keresztül kell mennie, néha olyan embertelen, hogy még a legerősebbet is sötét reménytelenségbe és beletörődésbe hajszolja. A közelség szilárd lelkipásztori beavatkozásaira van szükség anyagi, vallási és emberi szinten, hogy támogassák bennük a reményt, és ezzel együtt a belső utakat, amelyek Istenhez vezetnek, a hűséges útitárshoz, aki mindig jelen van a szenvedők mellett. Ne felejtsük el, hogy a migránsokat be kell fogadni és őket kísérni, segíteni és integrálni kell – kérte a pápa. – Ráadásul ma sok országnak szüksége is van a migránsokra – tette hozzá. – Olaszországnak nincs gyereke; az átlagéletkor 46 év. Olaszországnak szüksége van migránsokra, akiket be kell fogadnia, el kell kísérnie, támogatnia és integrálnia – ismételte meg. Ezt az igazságot el kell mondanunk – szögezte le a pápa.
A harmadik pont a karitász, a szeretetszolgálat. Az 1900-as jubileum küszöbén Szent Giovanni Battista Scalabrini mondta: „A világ nagy csapások súlya alatt szenved.” Ezek a súlyos szavak ma is időszerűek. Ma is sokan kelnek útra a tragikus és igazságtalan egyenlőtlenségek miatt, a földet sújtó pusztító háborúk következtében, amihez hozzájárul a gazdag országok bezárkózása és ellenségeskedése is, amelyek csak azt látják, hogy aki náluk kopogtat, az veszélyt jelent a jólétükre. Így a jólétüket védelmezők érdekei és a túlélésre törekvők küzdelme – az éhínség és az üldöztetés elől menekülők küzdelme – között sok emberélet veszett el. Itt is, Olaszországban is ezt látjuk – vetette közbe a Szentatya. – Például északon ott van az a botrány, hogy almaszüretre behoznak migránsokat Közép-Európából, de aztán elküldik őket. A segítségükkel szüretelnek, majd elmehetnek. Mindez ma történik! – mutatott rá.
A scalabriniánus karizma él az Egyházban – ennek a tanúja a sok fiatal, akik a világ különböző országaiból csatlakoznak. Legyünk hálásak az Úrnak a hivatásokért! Ha a rend tagjai azt szeretnék, hogy a nagykáptalan az életük és küldetésük elmélyítésének és megújításának lehetőségévé váljon, akkor mindenekelőtt az Eucharisztia előtt végezzenek alázatos és örömteli hálaadást a keresztre feszített Jézus és édesanyja, Mária jelenlétében, aki az elvándorlók anyja is, amire alapítójuk tanította őket.
A pápa végül megjegyezte, hogy nemrég közülük nevezett ki egy új bíborost – akit már korábban is ki akart nevezni, de az illető akkor nem vállalta, most azonban engedelmességből elfogadta a kinevezést. Rajta kívül van már két scalabriniánus bíboros itt, Rómában. Vegyétek ezt a mély megbecsülésem gesztusának – zárta a scalabriniánusokhoz intézett beszédét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria