Ferenc pápa vasárnap délben: Jézus nem kímél meg a nehézségektől, hanem segít szembenézni velük

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

A mai evangéliumban Jézus egy csónakban van a tanítványokkal Tiberiás taván. Hirtelen nagy vihar támad, s a csónakot az elsüllyedés veszélye fenyegeti. Az alvó Jézus felébred, megfenyegeti a szelet, és minden lecsillapodik (vö. Mk 4,35–41).

De valójában nem egyszerűen felébred, hanem felébresztik! Mivel nagyon félnek, a tanítványok ébresztik fel Jézust. Az előző éjszaka maga Jézus mondta a tanítványoknak, hogy szálljanak csónakba, és keljenek át a tavon. Tapasztaltak voltak, halászok voltak, saját életközegükben voltak, de a vihar bajba sodorhatta őket. Úgy tűnik, Jézus próbára akarja tenni őket. De azért nem hagyja magukra őket, velük van a csónakban, nyugodtan, sőt egyenesen alszik. És

amikor kitör a vihar, megnyugtatja őket jelenlétével, bátorítja őket, nagyobb hitre buzdítja őket, és kíséri őket, míg a veszély el nem múlik.

De feltehetjük a kérdést: miért viselkedik így Jézus?

Hogy megerősítse a tanítványok hitét, és hogy bátrabbá tegye őket. Ők ugyanis ennek megtapasztalása után jobban tudatában lesznek Jézus hatalmának és köztük való jelenlétének, s így erősebben és felkészültebben tudnak szembenézni az akadályokkal, a nehézségekkel, beleértve az evangéliumhirdetéssel járó félelmet is. Miután Jézussal kiállták ezt a próbatételt, képesek lesznek szembenézni sok más próbatétellel, a kereszttel és a vértanúsággal is, hogy az evangéliumot minden néphez elvigyék.

Jézus ugyanezt teszi velünk is, különösen az eucharisztiában: maga köré gyűjt bennünket, nekünk adja igéjét, testével és vérével táplál bennünket, majd meghív, hogy evezzünk ki a mélyre, adjuk tovább mindenkinek, amit hallottunk, és osszuk meg mindenkivel, amit kaptunk, a mindennapi életben, akkor is, ha az nehéz.

Jézus nem kímél meg bennünket a nehézségektől, de anélkül, hogy valaha is magunkra hagyna bennünket, segít szembenézni velük. Bátorrá tesz bennünket.

Így mi is, az ő segítségével legyőzzük a nehézségeket, és egyre jobban megtanuljuk, hogy Jézusba kapaszkodjunk, hogy bízzunk az ő erejében, mely messze meghaladja képességeinket, hogy legyőzzük a bizonytalanságokat és a tétovázásokat, a bezárkózásokat és az előítéleteket, hogy bátran és nagy szívvel elmondjuk mindenkinek, hogy a mennyek országa jelen van, itt van, és hogy Jézussal az oldalunkon – minden akadályon túl – növelni tudjuk ezt az országot.

Tegyük hát fel magunknak a kérdést: a megpróbáltatás idején fel tudom-e idézni azokat az alkalmakat az életemben, amikor megtapasztaltam az Úr jelenlétét és segítségét? Gondolkodjunk el: amikor vihar érkezik, engedem-e, hogy eluralkodjon rajtam a nyugtalanság, vagy az Úrba kapaszkodom – annyi belső vihar van –, hogy nyugalomra és békére leljek az imádságban, az elcsöndesedésben, az ige hallgatásában, az imádásban és a hit testvéri megosztásában?

Szűz Mária, aki alázatosan és bátran elfogadta Isten akaratát, adja meg nekünk a nehéz pillanatokban az Istenre hagyatkozás nyugalmát!

A Szentatya az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!

Külön is köszöntöm a Barcelona melletti Sant Boi de Llobregat-i és a bari híveket. Köszöntöm a „Válasszuk az életet” rendezvény résztvevőit, Bassano del Grappa alpesi körzetének „Edelweiss” kórusát és a bollatei kerékpárosokat, akik kerékpáron érkeztek.

Továbbra is imádkozunk a békéért, különösen Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben. Látom Izrael zászlaját. Ma láttam már, amikor a Negyven Szent Vértanú-templomból [Chiesa dei Santi Quaranta Martiri] jöttem, ez felhívás a békére! Imádkozzunk a békéért! Palesztina, Gáza, Észak-Kongó… Imádkozzunk a békéért! És imádkozzunk a békéért Ukrajnában, mely nagyon sokat szenved…, hogy legyen béke! A Szentlélek világosítsa meg a népek vezetőinek elméjét, öntsön beléjük bölcsességet és felelősségtudatot, hogy kerüljenek minden olyan cselekedetet és beszédet, amely táplálja az összetűzést, s helyette határozottan a konfliktusok békés megoldására törekedjenek. Tárgyalásra van szükség.

Tegnapelőtt elhunyt Manuel Blanco ferences atya, aki negyvennégy éven át a római Santi Quaranta Martiri- és a San Pasquale Baylon-templomban élt. Elöljáró, gyóntató, tanácsadó ember volt. Őrá emlékezve, szeretnék megemlékezni arról a sok ferences testvérről, gyóntatóról, prédikátorról, akik díszére váltak és válnak a római egyháznak. Köszönet mindannyiuknak!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír