Ferenc pápa vasárnap reggel: Imádkozzunk bátran, higgyünk az ima mindenhatóságában!

Az elmúlt napokban két kerek évforduló is megemlékezésre adott okot: a Schuman-nyilatkozat 70., valamint a II. világháború befejezésének 75. évfordulója. Kérjük az Urat Európáért, hogy növekedjen egységben, a testvériség egységében, mely az összes népet gyarapítja a különbözőségek egységében –  kérte bevezetőjében a Szentatya.

Homíliájában pedig a napi olvasmány és az evangélium alapján az imára összpontosította a figyelmét. – Jézus a búcsúbeszédében jelzi a tanítványainak, hogy visszatér az Atyához, Vele lesz, és aki bármit kér Tőle az ő, Jézus nevében, annak megígéri, hogy megkapja azt. A János-evangélium e szakasza az Atyához jutás nyilatkozata. Az Atya mindig jelen volt Jézus életében, mindig róla beszélt, a Miatyánkban is. Erős ez az evangéliumi szakasz – hangsúlyozta a pápa –, mert mintha kinyitná az imádság mindenhatóságának az ajtaját. Jézus egy az Atyával és bármit kérünk tőle, az Atya azt megteszi. Ez a bizalom az Atyában képes megtenni mindent. Ehhez az imádsághoz bátorság kell, éppolyan bátorság és őszinteség, mint a prédikáláshoz.

Ferenc pápa Ábrahám példáját említette, aki „kereskedett” az Istennel, hogy megmentse Szodomát, és tényleg tudott „tárgyalni”. Majd Mózesre utalt, aki hasonlóképpen járt el, amikor Isten kétszer is el akarta pusztítani a népet. Ő bátran azt mondta: Nem! Ellenben ha valaki félénken suttog az Isten előtt, az tiszteletlenség!

Imádkozni annyit jelent, hogy Jézussal az Atyához megyünk, aki mindent megad. Bátorság kell az imádságban, és őszinteség kell az imádságban. Ugyanez érvényes a prédikációra is. 

A Szentatya prédikációjában az olvasmányra is kitért, mely a görög származású keresztények zúgolódásáról szól. – Már abban az időben is létezett az Egyházban ez a „szokás”. Zúgolódtak özvegyeik és árváik elhanyagolása miatt, mert az apostoloknak nem volt ideje a róluk való gondoskodásra. Péter pedig a Szentlélektől megvilágosítva mintegy felfedezte ekkor a diakónusokat, ezt a hét kiváló férfit, a szolgálat végzésére az Egyházban. Péter és az apostolok az imádságnak és az igehirdetésnek szentelték magukat. Ez a feladata a püspöknek is, hogy imádkozzon és prédikáljon. Mégpedig azzal az erővel, amiről az evangélium szólt. A püspök az első, aki az Atyához megy, bizalommal, bátorsággal és merészen, hogy harcoljon a népéért. A püspök első dolga tehát, hogy imádkozzon és hirdesse az Igét – foglalta össze a pápa.

Majd kitért a püspököket érintő kihívásra, ezzel az elsődleges megbízatással kapcsolatosan. Felidézte egy ismerős szent pap alakját, aki nagy tisztelettel figyelmeztette a püspökét, hogy neki az első dolga az imádság, hogy a népért közbenjárjon az Atyánál.

A nép pedig, amikor látja, hogy a püspöke imádkozik, megtanul maga is imádkozni. Így tanítja meg nekünk a Szentlélek, hogy az Isten tesz mindent.

Mi csak kis dolgokat teszünk, a nagy dolgokat Ő teszi, hiszen az imádság az, ami előre viszi az Egyházat. Péter szava prófétai: a diakónusok őrizzék a népet, oldják meg a problémáikat, a szükségleteikről is gondoskodjanak; nekünk, püspököknek azonban marad az imádság és az igehirdetés.

Szomorú azt látni, hogy derék és nagyszerű püspökök belevesznek megannyi dolog intézésébe, gazdasági ügyekbe, ebbe és abba a dologba. Pedig az imádságnak kell az első helyen állnia! Ha helyét kitöltik az egyéb dolgok, akkor az imádság nem megy. Az imádság álljon az első helyen, ahogy ma azt Jézustól hallottuk az evangéliumban! – biztatott vasárnap reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír