A ramadán a muszlimok által a böjtnek, az imának, az elmélkedésnek és a közösségnek szentelt hónap. A pápa megjegyezte üzenetében, hogy idén az iszlám szent hónapja nem sokkal a keresztények legnagyobb ünnepe, húsvét után ért véget. Mindkét ünnep arra ösztönzi a hívőket, hogy az ég felé emeljék tekintetüket, és „az irgalmas és mindenható Urat imádják”, éles ellentétben a földet pusztító rakétákkal.
„Isten a béke és békére vágyik. Azok, akik hisznek benne, nem tehetnek mást, mint hogy elutasítják a háborút, amely nem oldja meg, hanem csak fokozza az ellenségeskedést” – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ismételten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy
a háború mindig és csakis kudarc: egy olyan út, amely nem vezet sehova; nem nyit új távlatokat, hanem elfojt minden reményt”.
A palesztin–izraeli konfliktus miatti fájdalmát kifejezve megismételte felhívását, hogy azonnal legyen tűzszünet a Gázai övezetben, ahol humanitárius katasztrófa van kibontakozóban. „Engedjék eljutni a segélyeket a sokat szenvedő palesztin néphez, és engedjék szabadon az októberben ejtett túszokat!”
A Szentatya ezután megosztotta gondolatait a háború sújtotta Szíriáról, Libanonról és az egész Közel-Keletről. „Ne engedjük, hogy tovább terjedjen a neheztelés lángja, amelyet a fegyverkezési verseny baljós szele szít! Ne engedjük, hogy a háború kiterjedjen! Vessünk véget a gonoszság tehetetlenségének!” – kérte a pápa, és kijelentette, biztos abban, hogy a hétköznapi emberek szívében nagy a béke utáni vágy. „Az erőszak terjedése közepette könnyek szöknek a szemükbe, és egyetlen szó hagyja el ajkukat: elég. Jómagam is megismétlem: elég!” – írta Ferenc pápa, majd azokhoz is szólt, „akik a nemzetek kormányzásának súlyos felelősségét viselik: elég! Állítsátok meg! Kérlek, vessetek véget a fegyveres összecsapásoknak, és gondoljatok a gyerekekre, minden gyerekre, ahogy a saját gyermekeitekre gondoltok.” Kérte, hogy
a gyerekek szemével tekintsenek a jövőbe, akik „nem azt kérdezik, hogy ki a megsemmisítendő ellenség, hanem azt, hogy kik azok a barátok, akikkel játszhatnak. Otthonra, parkokra és iskolákra van szükségük, nem sírokra és tömegsírokra.”
A Szentatya a remény szavaival zárta levelét, kifejezve meggyőződését, hogy amint a sivatagok kivirágozhatnak, úgy virágozhat ki az emberek szíve és a nemzetek élete is. Óva intett a „gyűlölet sivatagjaitól”, megjegyezve, hogy „remény csak akkor fakad, ha megtanuljuk, hogyan fejlődjünk együtt, egymás mellett;
csak akkor fakad remény, ha megtanuljuk tisztelni mások hitét; csak akkor, ha elismerjük minden nép létjogosultságát és minden népnek a saját államhoz való jogát; csak akkor, ha megtanulunk békében élni anélkül, hogy bárkit is démonizálnánk”.
Végül Ferenc pápa kifejezte lelki közelségét a Közel-Keleten „nem kevés nehézség közepette” élő keresztények felé. Kérte, hogy „élvezhessék mindig és mindenhol jogukat és lehetőségüket hitük szabad megvallására, amely a békéről és a testvériségről szól”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria