Húsvét negyedik csütörtökén Ferenc pápa a szentmise elején a művészekhez fordult gondolatban: „Tegnap levelet kaptam művészek egy csoportjától: megköszönték, hogy imádkoztam értük. Azt szeretném kérni az Úrtól, hogy áldja meg őket, mert a művészek megértetik velünk, mi a szépség. Szépség nélkül pedig nem érthetjük meg az evangéliumot. Imádkozzunk újra a művészekért!”
Homíliájában a pápa Az apostolok cselekedeteiből vett mai szakaszhoz (ApCsel 13,13–25) fűzte elmélkedését. E szakaszban Pál, Antiochiába érkezvén, a zsinagógában elbeszéli Izrael népének történetét, és hirdeti, hogy Jézus a várt Üdvözítő. Amikor Pál az új tanítást magyarázza, hogy Jézust hirdesse, az üdvtörténetről beszél. Jézus mögött egy történet volt, a kegyelem története, a kiválasztottság, az ígéret története. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot, és népével együtt zarándokolt. Ezért amikor Páltól azt kérik, hogy magyarázza el a Jézus Krisztusba vetett hit okát, ő nem Jézus Krisztustól indul el, hanem a történelemből.
A kereszténység egy tanítás, de nem pusztán az. Nemcsak azok a dolgok vannak, amiket hiszünk, hanem egy történelem, ami ehhez a tanításhoz vezet, mely Isten ígérete, Isten szövetsége, az Isten általi kiválasztottság. A kereszténység nem csupán etika, bár vannak erkölcsi elvei, de kizárólag az etikai szemlélet még nem tesz kereszténnyé – jelentette ki a pápa. – Többről van szó. A kereszténység nem egy elitcsoport, amely az igazságért kiválasztott emberekből áll. Ez az elitista értelmezés nyer teret az Egyházban, amikor így beszélnek: „Én az az intézmény vagyok... én ehhez a mozgalomhoz tartozom, amelyik jobb a tiédnél...” – ez elitista értelmezés.
Ám a kereszténység nem erről szól – figyelmeztetett a Szentatya. – A kereszténység egy néphez való tartozás, amelyet Isten ellenszolgáltatás nélkül választott ki. Ha nincs meg bennünk a néphez való tartozás tudata, akkor ideologizáló keresztények leszünk, egy aprócska tanítással, ami megállapításokat tartalmaz az igazságról, egyfajta etikával, erkölccsel.
Ha úgy érezzük, hogy az elitcsoporthoz tartozunk, akiket Isten választott ki, akkor azt gondoljuk, a többiek a pokolra jutnak, vagy ha meg is menekülnek, az Isten irgalmából van, de mindenképpen selejtesek. Ferenc pápa hangsúlyozta: ha nem tudatosul bennünk, hogy egy néphez tartozunk, akkor nem vagyunk valódi keresztények.
Ezért van tehát, hogy Pál, amikor Jézusról beszél, a néphez való tartozással kezdi. Sokszor beleesünk ebbe a részrehajlásba, legyen az dogmatikus, erkölcsi vagy elitista. Az elitista hozzáállás sokat árt nekünk, mert elveszítjük annak tudatát, hogy Isten szent, hűséges népéhez tartozunk, amelyet Ábrahámban kiválasztott és Jézus megígért, és amelyet reménnyel vezetett előre.
Legyen néptudatunk. Át kell adni üdvösségünk történetét, a nép emlékezetét. Isten népének történetében egészen Jézus Krisztusig nagyon sok szent, bűnös, átlagos és jó ember volt a maga erényeivel és bűneivel.
A magát kereszténynek nevező ember enélkül nem igazi keresztény, nem lehet, hogy a nép nélkül is megigazulva érezze magát. A keresztények mindenkori legveszélyesebb elhajlása a pápa szerint kétségkívül az, ha elveszítik a néphez való tartozás emlékezetét. Amikor ez hiányzik, akkor megjelenik a dogmatizmus, a moralizmus, az etikázás, az elitista mozgalmak. Hiányzik a nép. Egy bűnös nép, hiszen mind azok vagyunk, de amely választott népnek érzi magát. Egy ígéret után zarándokol, és egy olyan szövetséget kötött, amit talán nem tölt be, de ismer.
Ferenc pápa arra buzdított, hogy kérjük az Úrtól a néphez való tartozás tudatát, amit a Szűzanya a Magnificatban és Zakariás a Benedictusban megénekelt. Mi Isten szent, hűséges népe vagyunk, amelyik egészében véve érzi a hit szimatát, és tévedhetetlen ebben a fajta hitben.
A Szentatya lelki áldozásra buzdította a híveket. A vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisét ezúttal is szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta, majd elimádkozta a Regina caeli kezdetű Mária-antifónát.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria