„Beszéljetek az örömhírről, akár alkalmas, akár alkalmatlan” – Diakónusszentelés Kaposváron

Izgultok? Van miért! – kezdte prédikációját a főpásztor. – Elég hosszú út van mögöttetek, nem volt könnyű eljutni ehhez a naphoz. Kinek-kinek megvan a maga hivatástörténete. Amikor még kisgyermek volt, Keresztelő Szent Jánosról sem gondolták, hogy mi lesz belőle. Kérdezgették, de nem tudták, hogy mivé válik majd. Az ő születésnapját ünnepli az Egyház.

Egyetlen igét adnék ajándékba nektek: amikor Keresztelő Szent János tanúságot tesz Jézusról: „Íme, az Isten Báránya”, akkor hangzik el ez a számomra nagyon fontos mondat Keresztelő Szent János szájából, aki Jézusra mutatva ezt mondja: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Össze is foglaltam a diakónusi és aztán papi hivatás lényegét:

Jézusnak növekednie kell az életünkben.

Ahhoz pedig nekünk kisebbednünk kell. Nem a külső, hanem a belső növekedés és kisebbedés számít.

Tegyetek meg mindent azért, hogy Jézus, aki bennetek él, megnövekedjen az imáitok által – buzdította a szentelendőket a megyéspüspök. – Ne csak imákat mondjatok;

ne csak a zsolozsmát végezzétek, hanem legyen az egész életetek ima. Istennel való, személyes szeretetkapcsolat.

Akkor biztos, hogy Krisztus megnövekszik és átragyog az életeteken, a lelkületeteken, a szavaitokon, a tekinteteteken és cselekedeteiteken. Tegyetek meg mindent azért, hogy Krisztus növekedhessen a szolgáló szeretet által az életetekben.

Erre különleges lehetőséget kapott Lukács, aki börtönlelkész itt, Kaposváron – folytatta beszédét Varga László. – Jézus az utolsó ítéletről úgy beszél, hogy „amit a legkisebbek közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek”; s elhangzik a szájából az, ami hihetetlen, és amit nem merünk elfogadni: „börtönben voltam, és meglátogattatok; éhes voltam, és ennem adtatok; szomjas voltam, és innom adtatok; ruhátlan voltam, és ruhát adtatok; idegen voltam, és befogadtatok”. Lukács speciális helyzetben van, de Dávidnak és Tibornak is fel kell ismernie Krisztust a szegényben és a szenvedőben, s őt kell szolgálnia bennük. Ha ezt teszitek, akkor Krisztus megnövekszik az életetekben, és az egótok a helyére kerül.

Nem kell semmi különleges önmegtagadó gyakorlatot végezni, hogy az egónk kisebb legyen. Elég közösséget vállalni a szenvedőkkel, a szegényekkel, a peremre jutottakkal, és akkor Krisztus növekedni fog az életünkben.

Ehhez közösségben kell lenni egymással. Ő megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott van közöttük. Szervezzetek közösségeket. Építsetek befogadó közösségeket egymással és a rátok bízottakkal. Olyan Egyházat szeretnék, amelyik befogadja azokat, akik szükséget szenvednek. Olyan Egyházat, amely befogadja az embereket és megerősíti őket a jóban, a szeretetben és igazságban. Olyan Egyházat, amely gyógyítja a szenvedőket és a sebeiket. Ebben ti munkatársaim lesztek mint diakónusok.

Ahhoz, hogy megnövekedhessen Krisztus bennetek, meg kell tanulnotok tanúságot tenni, hirdetni Krisztust az embereknek. Minden tanúságtétel növeli a szívetekben Krisztus életét, jelenlétét, és másokat is hozzásegít ahhoz, hogy megismerhessék Krisztust. Legyetek tanúságtevő diakónusok.

Beszéljetek az örömhírről, hirdessétek, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Kérjétek, és én is kérem veletek együtt a Szentlelket, hogy mindezt lángoló szívvel, szenvedélyes, tüzes szeretettel tegyétek. Akarjatok nagyszerű diakónusok és keresztények lenni. Sose érjétek be a középszerűséggel. Ha erre igent mondotok, és erre kéritek a Szentlelket, akkor ő kiformálja bennetek a szentet – fogalmazott Varga László püspök prédikációjában.

A homíliát követően a szentelendők ígéretet tettek az imára, a zsolozsma végzésére, a szolgálatra, majd az Egyház hagyománya szerint arcra borulva készültek fel a szentelés pillanatára, miközben a hívek a Mindenszentek litániáját énekelték.

A főpásztor kézrátétele és felszentelő imája következett; majd az új diakónusok magukra öltötték a stólát és a dalmatikát, mely a szerpapok viselete.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Fülöp Ildikó

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír