Szabad vagyok, mint a madarak és föllegek, Isten igazítja utamat”
– ezt az gondolatot választották tisztelői Bálint Sándor életművéből, és vésették az emléktábla kövébe.
A hitvalló tudós, a „legszögedibb szögedi” 1942-től haláláig, 1980-ig élt ebben a Tömörkény utca 2/B szám alatti házban. E ház a tanúja a megpróbáltatásokkal teli évtizedeknek, amikor szülővárosa történetét bemutató, a vallási néprajzot megalapozó korszakos művei születtek.
Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora az október 15-i ünnepélyes eseményen hangsúlyozta: „Adósságot törlesztünk az emléktábla állításával, fontos ugyanis, hogy a városban való közismertsége mellett tárgyi, helyhez köthető emlékünk is legyen Bálint Sándorról, hirdetve életpéldáját a városba látogatóknak és a következő generációknak is.”
Dux László beszédében Bálint Sándort, az embert, a közéletért, közösségért aggódó, azért cselekvő, értékeit, nézeteit soha fel nem adó hitvallót állította a jelenlévők elé; Morus Szent Tamás, a politikusok, a közösségért, közügyekért dolgozó emberek védőszentje életpéldájával vonva párhuzamot: Morus Tamás a kivégzése előtt lehetőséget kapott visszavonni nézeteit. Azt válaszolta: Ha értékeinket megvalljuk, olyan, mintha vizet tartanánk tenyerünkben. Ha csak egy pillanatra elengedjük ujjainkat, már hiába. Így vállalta a vértanúhalált.
Bálint Sándor a maga csöndes és szelíd módján mondta el egy szolidáris, a keresztény értékeken nyugvó, egységesülő Európára vonatkozó elképzeléseit.
Következetesen vállalta nézeteit, szinte tollba mondta a besúgóknak vádiratát, nem törődve azzal, hogy adott esetben szavait felhasználják ellene. A dokumentumok alapján úgy tudjuk, huszonhatan jelentettek róla – hangzott el az emléktábla avatása alkalmából rendezett ünnepségen.
Bálint Sándor minden megaláztatást, hányattatást, kiközösítést emelt fővel, csöndes méltósággal elviselt, és végezte munkáját, melynek ma mindannyian haszonélvezői lehetünk – hangsúlyozta a rektor.
Dux László azt kérte: ha elhaladunk az emléktábla előtt, jusson eszünkbe Bálint Sándor életáldozata. Kérjük, hogy boldoggá avatása minél előbb eredményes legyen.
Az emléktáblát Kondé Lajos püspöki helynök áldotta meg, aki úgy fogalmazott: „Örömmel látom, hogy folytatódik Bálint Sándor életművének kibontakozása, erősödik a remény, hogy mindez elvezet a boldoggá avatásához.
Bálint Sándor életével, pedagógusi, tudósi munkásságával, életszentségével a szolgáló szeretetnek állított követendő példát.”
Végül Köllő Sándor, a szegedi dóm káplánja vezetésével az egybegyűltek elimádkozták Bálint Sándor boldoggá avatásáért Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyáron elhunyt püspöke által írt imát.
Az emléktáblánál koszorút helyeztek el a Szeged-Csanádi Egyházmegye, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja, valamint Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Bálint Sándor Művelődési Ház képviseletében.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Kispéter Gábor
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria