„Jól fel vagyunk tarisznyálva” – A Kossuth téri pápai szentmisén részt vevők élményeiből válogattunk

Egy cseperedő fa alatt húzódik meg egy fiatal család két kicsi gyerekkel: a kisebbik kilenc hónapos, az édesanyjára van kötve kendőben, a kétéves az édesapja karján ül. Budapesten élnek, Kelenföldön. A picik jól bírták a szentmisét, de még a sorbanállást is, hogy bejuthassanak a kapukon. A fiatal házaspár szeretett volna találkozni a pápával, és átélni az élményt, hogy ilyen sokan vannak együtt – ezért megérte együtt kijönni.

Nem először látják Ferenc pápát, a ifjúsági világtalálkozón, 2016-ban Krakkóban már találkoztak vele. És egymással is… Ott ismerkedtek meg. „A NEK-en is kint voltunk a pápai misén, a nagyobbik akkor volt 10 hónapos” – mondja Lilla. Kristófnak felemelő élmény volt Kodály Magyar miséje. „Szerintem grandiózus mű, csodálatos volt a kórus és a zenekar hangzása. A szentbeszédre a babák miatt nehezebben tudtunk már figyelni.”

Cserkészruhás lányok várakoznak a Kossuth tér egyik sarkán. „A Kájoni János Cserkészcsapathoz tartozunk, tizenkilencen jöttünk a vezetőnkkel együtt Csíkszeredából. Péntek este kilenckor indult a vonatunk, 12 órás volt az út. Részt vettünk az Arénában is a fiataloknak tartott Forrásponton. Amikor legutóbb Csíksomlyón járt a pápa, nem mindenkinek volt lehetősége, hogy lássa. „Mi sem láttuk őt akkor” – magyarázza Teri, miért volt ilyen fontos erre a hosszú útra vállalkozni.

„Nagyon tetszett, amikor Ferenc pápa megszólalt magyarul. Más volt számomra a szentbeszéde, mintha egy pap bácsi prédikált volna. Talán nagyobb embertől hallva jobban megfognak a szavak, jobban hallgatunk rá” – mondja Timi. „Engem az ragadott meg, hogy Krisztus földi helytartója beszélt hozzánk, nem lehet elmondani, ez milyen különleges érzés” – fűzi hozzá Teri.

Egy sokgyerekes családdal is összefutok, régi ismerőseim. Ráadásul az édesanya, Noémi mondta a szentmise előtt a rózsafüzér egyik tizedét a színpadon. Rózsa, az egyik már felnőtt lány a családi gyermekfüzérből elmondja, hogy a sarokban álltak, messze a színpadtól, ahol nagyon meleg volt. A Szentatyát nem látták, csak a kivetítőn. Gyöngyi, egy kisebbik lány nagyon szépnek tartja az énekeket, amik elhangzottak. Rózsa már ismerte ezeket, többet közülük énekelt már a kórusban is, ahova jár. „A Rachmaninov-mű gyönyörű volt, de a Tu es Petrus is nagy kedvencem.” „Az eszembe jutott a Tu es Petrus éneklésének egy 1988-as római emléke, amikor találkoztunk II. János Pál pápával – veszi át a szót Lackó, az édesapa. – Akkor egy kórustársam beleénekelt egy nagy szünetbe, és ez még most is az eszembe jutott.”

„Az egyik nagy élményem, amit mostanában olvastam Szent Pál Korintusiaknak írt első levelében, hogy »egyeseket pásztorokul rendelt« – folytatja Lackó. –

Amikor az emberek önkéntelen tapsviharban törnek ki csak azért, mert látják a kivetítőn, hogy a helikopter kamerája veszi, hogy a pápa a közelben halad el, valamit mutat abból, hogy ráéreztünk: a vezető, a pásztor alá való rendeltség az Úristentől való.

A másik nagy élményem az volt, hogy úgy biztatott minket a Szentatya, hogy menjünk kifelé, a perifériákig, hogy közben felmutatta ennek a forrásait. Akkor tudunk kimenni a perifériára, ha kapcsolatban vagyunk a pásztorral – ezen kezdjünk el először is építkezni.”

Azzal kapcsolatban, hogy a felesége, Noémi mondta a rózsafüzér egy tizedét, és az öt elmélkedést és az öt tizedet különböző személyek és házaspárok mondták, az édesapa elmondja: „Az Egyház felmutatta a maga gazdagságát, hiszen a sokszínűségét leképező embereket szólították erre a feladatra. Noémi hittanár, de szerepeltek megszentelt életűek, karitászban dolgozók, így láthatóvá vált az Egyház sokféle arca.”

A metróbejárattal szemben, füves részen, közvetlenül a kordonnál egy széles lepedőn az ötgyermekes Greskovits család táborozott le, reggel hét órától vannak itt. Három fiuk és két lányuk van, a legidősebb fiú tizenkilenc éves, cserkészként önkénteskedik a pápai szentmisén. A legkisebb gyermekük is fiú, nem egészen tíz hónapos. A családfő Márk, felesége Ildikó. Márk végzettsége tanító, jelenleg kertépítésben és kertfenntartásban dolgozik, Ildikó egy gyógyszeripari cégnél dolgozik informatikai asszisztensként, de jelenleg otthon van gyesen. Dunakesziről jöttek, az ottani Jézus Szíve templomban vasárnap esténként ők adják a zenei szolgálatot. A gyerekekkel együtt érkeztek, természetesen a legkisebb kivételével. Az egész család mélyen hívő, ezért is érezték úgy, hogy el kell jönniük a pápai szentmisére.

Márknak a Szentatya háromnapos apostoli látogatásából az maradt meg a legjobban, amikor a fiataloknak azt mondta: az offline világban éljék az életet, és ne az online világban. Ők is küzdenek a négy nagyobb gyerekükkel azzal, hogy az életet meg kell élni, nem csak játszani. A másik, hogy nem szabad bedőlni a világ divatos, újhullámos eszmei áramlatainak, az embernek két lábon állva a hitében kell élnie.

Ildikónak nagyon tetszik, hogy mennyire közvetlen a Szentatya. Mindegy, hogy éppen fiatalokkal, szegényekkel vagy sérültekkel van, mindenkire egyformán odafigyel, érezni rajta, hogy őszintén érdekli őt a másik ember. Felejthetetlen volt számára, ahogyan Ferenc pápa a Kossuth téri szentmise végén megállt a Szűzanya képe előtt, és imádkozott. Márk közbevetette: nagyon nagy „mázlija” van a biztonsági szolgálatoknak, hogy Ferenc pápa már ennyi idős, és nehezen mozog, különben állandóan az emberek között járkálna, és nem hagyná magát terelni.

Magyarországi látogatásán a Szentatya többször beszélt arról, hogy a világban rengeteg a nehézség, de keresztényként nem csüggedhetünk, hiszen Jézus Krisztus biztos pont az életünkben. A Greskovits házaspárt is megragadta ez a figyelmeztetés. Nagycsaládosként természetesen vannak problémáik, de hisznek az ismert közmondás igazságában: ahová az Úr bárányokat adott, oda legelőt is fog adni, és ezt nagyon sokszor megtapasztalták az életükben. A Szentatya sem ígér diadalittas jövőt, de azt igen, hogy Krisztus mindig velünk van, irgalmas szeretete kiterjed mindenkire.

A szentmise végén váltunk néhány mondatot Thaler Tamásné Heim Mercedesszel is, aki a pápai szentmisén a Don Bosco Ének- és Zenekar tagjaként volt jelen. Felidézte: annak idején a férjével egy pápai szentmisén ismerkedtek meg Varsóban, akkor is a kórussal volt odakint. Elmondta: tömény élményáradat volt ez a három nap, és nagyon megható. A Szentatya mindvégig derűs volt, jókedvű, sugárzott belőle a szeretet. Sok útmutatót adott neki, ahogyan az egész országnak, minden korosztálynak, rétegnek. Minden beszédében voltak olyan elemek, amelyek továbbgondolásra késztetik az embert.

Mercedest rengeteg élmény érte a három nap során, a legjobban az ragadta meg, hogy az ifjúsággal való szombati találkozóján a Szentatya milyen nagyapai volt a fiatalokkal. Mindenkihez odafordult, képben volt, elolvasta, amiket a tanúságtevők mondtak, reagált is rájuk. Mindezt nem a „vendégségbe jöttem” erőltetett udvariasságával tette, hanem őszinte érdeklődésből. Biztos, hogy nyolcvanhat évesen nem sokan tudnák ezt utána csinálni. Ferenc pápa személyiségének szerves része, hogy mindig odafigyel arra az emberre vagy közösségre, akihez vagy akivel éppen beszél.

Simon Péterné Mária Fótról érkezett a pápai szentmisére. A Mária Rádió önkénteseként Imádkozunk szándékáért című levelezőlapokat osztogat. Ha elküldjük a rádió címére az imaszándékunkat, ők minden hétfőn reggel 9-kor szentmisét ajánlanak fel. Kérdésünkre elmondta: Ferenc pápa a Jóisten különleges ajándéka. Már amikor megérkezett pénteken, Mária úgy érezte: a Jóisten kegyelméből a Szentlelket árasztotta ki ránk. Nagyon sok kegyelmet kaptunk tőle, nemcsak mi magyarok, hanem az egész Kárpát-medence, sőt az egész világ is. Ferenc pápa szavaira mindenkinek oda kellene figyelnie, és tanulnia kellene belőle. „Hiszem, hogy meglesz ennek a gyümölcse, a Szentlélek ott fúj, ahol akar – mondta Simon Péterné, aki bízik benne: a Szentatya nagyon sok hitetlent megszólított, őket is Isten közelségébe vonzotta.

Szalkszentmárton feliratú táblát tart a kezében egy fiatal, szakállas férfi. Többen gyűlnek köré, már szerveződik a csapat, hogy lassan elhagyják a teret, és induljanak hazafelé. Mellettük két másik város neve is olvasható a táblákon: Tass, Dunavecse. Harmincvalahányan jöttek a Dunaújváros környéki településekről. Plébániákról érkeztek, idősebbek, fiatalok, köztük Bálint diákjai is. „Jó volt találkozni a Szentatyával, bár elég hideg szél fújt, mert árnyékban álltunk végig. Reménykedtem, hogy ide is ér a napsütés. Tegnap láttam az Arénában őt személyesen, az volt az első találkozásom vele. A szentmisében nagyon megragadott a felajánlási ének, Marco Frisinának a műve, amit otthon már többször hallgattam, mert nagyon szeretem. Kimondottan jó volt Sillye Jenőt, Borka Zsoltot és Varga Attilát hallgatni, mert nekem ők gyerekkori kedvenceim.

Egy négygyermekes családból először az egyik nagyfiú, Kristóf szólal meg a kérdésemre, aki szereti a zenét, maga is csellózik, és Énekes Iskolába jár, nyolcadikos tanuló. „Az énekek nagyon tetszettek, a Kodály-mise különösen.” Domonkos elmondja, hogy őt tegnap az Arénában jobban megérintette Ferenc pápa beszéde, de tetszett neki a mise és a kapus hasonlatok is.

Gyöngyit, az édesanyát az egész hétvége megérintette. A többi programot a tévén keresztül kísérték figyelemmel. „Sok olyan pillanat volt most, ami szívem talált és megkönnyeztem. Főleg a pápa beszéde, mert közvetlen volt, időszerű és hozzánk szólt. Az, hogy lehajoljunk, odaforduljunk, és ne lenézzünk másokat, fontos gondolat volt a tegnapi beszédében is.” Gábor, az édesapa számára

a legfontosabb a mai pápai szentmisében az a megerősítés volt, hogy amit Magyarországon ezer éve képviselünk, annak van ma is létjogosultsága. A vallások és kultúrák közti párbeszéd terén is nyitott kapuk állnak.

A legkisebbik gyermek nemsokára hat éves lesz, nagyon kis eleven. Elmondja, hogy megy iskolába. Jól bírta a szentmisét, énekelt, imádkozott. „Apa felemelt, lengettem a pápai zászlót. Köszöntem a pápának.” Megkérdezem tőle, milyennek látta a pápát, azt feleli: „jónak”.

Böjte Csaba testvér több gyerekotthonból hozott fiatalokat vonattal, autóval. „Több mint százan érkeztünk. Nagy élmény volt nekem is a pápai szentmise, mint bármelyikünknek. A befogadás témájában sokszor hiányolom, hogy Ferenc pápa nem említi meg, hogy vannak báránybőrbe bújt farkasok is. Óvatosnak kell lennünk. A befogadás nagyon összetett dolog: egyfelől végtelen bizalom és szeretet kell hozzá; ugyanakkor Jézus azt is mondja, hogy legyetek óvatosak, mert az ördög mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, kit nyeljen el. Kell, hogy legyen bennünk óvatosság is. 

Úgy éreztem, Ferenc pápa aggódik, szeret, véd, óv, bízik bennünk, mint egy igazi nagytata. Tényleg rengeteg gondolatot fogalmazott meg, amit érdemes magunkkal vinnünk.

Ha már csak az utolsó mondatait visszük, amikor arról beszélt, hogy ránk, Kárpát-medencei magyarokra bízza Európa hitét, békéjét, már akkor jól fel vagyunk tarisznyálva. Alig várom, hogy elolvassam azt az imát. Minden mondata, szava üzenet értékű.”

Szerzők: Vámossy Erzsébet – Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila, Zuggó Zsolt, Pozsgay Benedek, Thaler Tamás

Magyar Kurír