A 21. század embere azt gondolja: ha a római Katolikus egyház papsága nősülne, sokkal több férfi szentelné életét a papi hivatásnak. Ferenc pápa 2023 márciusában azonban úgy nyilatkozott: kételkedik abban, hogy a cölibátus – amely csupán jogi, és nem dogmatikus, visszavonhatatlan előírás – eltörlésének ilyen következményei lennének. Ugyanerre a megállapításra jutott egy tudományos kutatás is. Egy angol, walesi és indiai római katolikus papok körében végzett felmérés alapján
a papság jelentős többsége akkor is a cölibátus mellett döntene, ha a későbbiekben engedélyeznék is számukra a házasságkötést
– hangzott el Lengyel Zsolt egyházjogász, szentszéki bíró és ügyvéd, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola adjunktusának előadásában. Elmondta: a papi nőtlenség a legújabb kutatások szerint kétezer éves intézmény, vagyis az apostolok idejéből származik.
Nem a papi nőtlenség volt az egyetlen olyan téma a teológiai konferencián, amely megosztja a társadalmat. Míg tavaly a világjárvány hatásainak vallási-teológiai vetületét vizsgálták, idén „kínos teológiai kérdésekkel” – vagyis a cölibátus mellett többek között az apokrif evangéliumokkal, a tradicionalista rítusú mise ünneplésével, a búcsú teológiai megközelítésével és a mesterséges megtermékenyítésről szóló egyházi tanítással – foglalkoztak az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat BTK Filozófiai Kutatóintézet professzorai és tudományos munkatársai. A konferenciát Marton Zsolt váci megyéspüspök nyitotta meg.
„Az emberek fejében sokszor téves elképzelés él azzal kapcsolatban, hogy mit gondol a római katolikus egyház például a papi nőtlenségről vagy az asszisztált reprodukcióról, de az Egyház múltjáról is nagyon sok fals információ kering. Először ezeket kell helyre tenni ahhoz, hogy párbeszédet tudjunk folytatni” – hangsúlyozta Lovassy Attila teológus, főiskolai tanár.
A konferencia szakmai vezetője az előadásokhoz érkezett hozzászólások és kérdések alapján az egyik legérzékenyebb témának az asszisztált reprodukciót és az arról szóló egyházi tanítást tartja.
Kék Emerencia erkölcsteológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docense előadásában kiemelte: a katolikus egyház a házasság egységét és az embriók élethez való jogát, személyes emberi méltóságát tartja alapelvnek, ezek fényében értékeli a különböző – megtermékenyítést célzó – orvosi beavatkozásokat. Az erkölcsteológus kitért arra is, hogy
az Egyház célja, hogy tovább lásson a jelen „boldogságánál”, és arra figyelmeztessen, milyen negatív lelki és testi következményekkel járhat a „mindenáron gyereket akarunk” felfogás.
Lovassy Attila hozzátette: a meddőség problémája nagyon sok házaspárt érint, így továbbra is folyik a teológiai gondolkodás a kérdésről és arról, hogyan tudnak segítséget nyújtani a gyermekre vágyó házaspároknak. Példaként említette az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna-Joachim-programját, amely többek között mentálhigiénés tanácsadással, párkonzultációs lehetőséggel, közösségi programokkal segít a meddőséggel küzdő pároknak.
A konferencia témája volt a búcsú teológiai megítélése is. „A búcsú végighúzódik az Egyház történelmén. A középkor végi visszaélések és a protestánsok elutasítása után a Tridenti Zsinat a búcsú gyakorlatát rendbe tette, az Egyházban a búcsú józan gyakorlata él, amelyet mindig személyes megbánás, bűnbánat és megtérés előz meg” – magyarázta Lovassy Attila, majd hozzátette: az Egyház tanítása megkülönbözteti a bűnbocsánatot és az ideigtartó büntetés elengedését – akárcsak a profán világban, ahol a megbocsátás nem jelenti automatikusan a büntetés alóli felmentést. Ez a gondolat – mondta a teológus – már az ókori liturgiában jelen volt, erre utalnak a katakombák feliratai is.
A konferencián Juhász Pál Balázs teológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola adjunktusa az apokrif evangéliumokról; Káposztássy Béla liturgikus, plébános a tradicionalista rítusú mise ünnepléséről; Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára a középkor vallási türeleméről és „türelmetlenségéről”; Varga Péter András filozófus, a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa a marxista és a keresztény eszkatológia közötti különbségekről tartott előadást; Veress Ferenc művészettörténész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem adjunktusa pedig Michelangelo művészetében vizsgálta Szűz Mária sajátos szerepét.
A Váci Egyházmegye fenntartásában álló Apor Vilmos Katolikus Főiskola pedagógus- és szociálpedagógus képzéssel, valamint a hitéletben segítőként dolgozók (kántorok, katekéták, lelkipásztori munkatársak) képzésével foglalkozó felsőoktatási intézmény. A Zsámbékon 1929-ben alapított tanítóképző szellemi és jogutódja.
Alap- és mesterképzésein a hallgatók államilag elismert BA és MA diplomát szerezhetnek, de az intézmény számos szakirányú továbbképzéssel segíti a már diplomával rendelkezőket.
Székhelye Vác festői szépségű egyházi központjában, a székesegyház szomszédságában álló történelmi épület; emellett Budapesten egy modern, a mai elvárásoknak megfelelő campusszal is rendelkezik. A főiskola szakmai tevékenysége tudományos ismeretekre és nemzetközi kapcsolatokra épülő oktatási gyakorlat alapján, katolikus szellemben – így más vallású, gondolkodású jelentkezők felé is teljesen nyitottan – zajlik, és különös hangsúlyt fektetnek az atipikusan fejlődő gyermekekre fókuszáló és alternatív pedagógiai módszerekre.
Forrás és fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria