Szeretettel szóló pásztorunkért – Ferenc pápáért mutattak be szentmisét a püspöki konferencia tagjai

A Rómában és szerte a világegyházban indított közös imádságokhoz csatlakozott az MKPK a Szent István-bazilikában megtartott közös szentmisével, amelyen a Szentatya mielőbbi felépüléséért imádkoztak.

Az eseményen jelen volt Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa; Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, valamint a püspöki kar további tagjai.

Erdő Péter bíboros, prímás a szentmise elején Ferenc pápáról szólva kiemelte: „meghatottan emlékezünk 2023-ban hazánkban tett látogatására, amikor ugyanebben a bazilikában találkozott Egyházunk képviselőivel, és tiszteletét fejezte ki nemzetünk szent ereklyéje, a Szent Jobb iránt”.   

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

„Kedves Püspök- és Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

Amióta Ferenc pápa kórházba került, sokan imádkoztunk a gyógyulásáért, kértük számára Isten erősítő kegyelmét. Hálával gondoltunk vissza két magyarországi látogatására. Ezzel különösen is kifejezte népünk iránti szeretetét. Sokszor el-elgondolkoztunk azon a különleges hangsúlyon is, ami a szegények iránti szolidaritását és szeretetét jellemezte. Ezt a problémát társadalmi tanításában is mindig elevenen tartotta. A gazdag ifjúról szóló, most felolvasott evangéliumi szakasz fényében mindez különleges megvilágítást nyer.

A mai evangéliumban a gazdag ifjú képében a gyakorló vallásos ember lép elénk. Olyan ember, aki nem képmutató, hanem valóban megtartja az isteni parancsokat úgy, ahogyan azt a kor vallásos emberei hirdették és tanították. A farizeusok hittek az üdvösségben, az örök életben, hitték, hogy aki megtartja a Törvény parancsait – hiszen bennük Isten akarata olvasható –, az juthat be oda. És ez az ifjú ember tisztességgel és becsülettel megtartotta ezeket az előírásokat, és mégsem volt zártan gondolkodó, mégsem volt a szó rossz értelmében farizeus, aki azt hitte volna, hogy neki ez már elég is, nem szükséges kérdeznie senkitől semmit, csak pontosan ismernie kell a törvényeket, és ha megtartja azokat, automatikusan övé az üdvösség.        

Nem, őbenne megmozdult valami, odament Jézushoz, és megkérdezte tőle: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? És Jézus először az általános, becsületes emberi viselkedést kéri számon: tartsd meg a parancsokat. Majd egy magasabb mércét állít. Megkedvelte őt – olvassuk az evangéliumban. Olyan mércét, amely nem mindenkire, nem betű szerint kötelező, és biztosan nem úgy kötelező, mint ahogyan abban az időben sokan a törvény egyes pontjait akarták szóról szóra számonkérni magukon és másokon. De megkedvelte őt,

valami nagyobbra, valami többre hívja a kötelező minimumnál. Ossza el, amije van, adja az árát a szegényeknek, és szegődjön a nyomába, álljon be a tanítványok közé.

Lehorgasztott fejjel, az új követelmény súlya alatt összeroppanva, szomorúan távozik a gazdag ifjú, mert nagy vagyona van, és ezt a nagy lépést nem tudja megtenni.

Jézus tanítványai pedig ennek a jelenetnek a hatására megzavarodnak. Hát rongyos koldusokból akar magának népet toborozni Jézus? Hiszen másoktól nem kívánta ezt ilyen radikálisan! Péternek – mint tudjuk –, megmaradt például a háza, hiszen vendégeskedhetett is ott Jézus.  

Hogyan van hát akkor a tulajdon? És Jézus nem viszi tovább a gondolatsort, nem azt mondja, hogy aki üdvözülni akar, az mindenét ossza szét, mert hiszen oly kevés idő van már hátra a világ történetéből, hogy nem lesz szükségünk a javakra. Nem valamiféle szélsőséges álmodozó Jézus. Hanem egészen másra hívja fel a figyelmet. Azt mondja, hogy „embernek ez lehetetlen”.

Ki üdvözülhet? Embernek ez lehetetlen. Tehát a kérdés nem jól volt feltéve. A gazdag ifjú nem egészen jól tette fel a kérdést. Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Nem jó ez a kérdés! Mert nem úgy áll a dolog, hogy bármit, akár a leghősiesebb emberi tettet is, ha kitűzzük magunk elé és végrehajtjuk, akkor miénk az üdvösség. Embernek ez lehetetlen!

A gazdag ifjú az üdvösséget azzal sem vásárolhatta volna meg, ha mindenét elosztja, és az életben többet nincs tulajdona. Csak Istennek lehetséges, az üdvösség Istennek az ajándéka. Annak számára is, aki igaz ember, aki törekszik megtartani a parancsokat, aki Jézus követőjévé szegődik. Ott sem automatikus, hogy ilyen vagy olyan cselekedet fejében jár az üdvösség.

Ajándék ez, de olyan ajándék, amelynek vannak feltételei. Olyan ajándék, amely nem akárkinek juthat osztályrészül.

Másutt azt tanítja Jézus, hogy lakodalmas meghívás ez, amit az üdvösségre mindnyájan kapunk. És nem lehet ezt megvásárolni, nem pénzzel kifizetett belépőjegyek, hanem a házigazda szeretetteljes meghívása az, ami bevezet oda.

De hát persze kell azért a menyegzős ruha a mi részünkről is. Ezt mondja a gazdag ifjú története is, hogy embernek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges, viszont mi, emberek tegyük meg azt, ami tőlünk telik.

Imádkozzunk Ferenc pápáért ebben a szentmisében is, hogy tartsa meg őt a gondviselő Isten a figyelmünket felhívó, gondolkodásunkat a megszokás rutinjából gyakran kizökkentő, a mai korhoz szeretettel szóló pásztorunknak, 

és árassza el őt kegyelmével a betegség nehéz óráiban! Ámen.”

A szentmise végén Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa – megköszönve a püspökök, papok és a hívek imáját – arra emlékeztetett, hogy az Egyház számára a nagyböjt már február 14-én elkezdődött, amikor Ferenc pápának be kellett vonulnia a kórházba.

Mindannyian az imádság és a remény útját járjuk, a hitet pedig minden helyzetben meg kell élnünk. Ferenc pápa is imádkozik, és felajánlja szenvedését.

A Szentatya 2020. március 27-én egyedül imádkozott a Szent Péter téren, az esőben, a covid-járvány által veszélyeztetett világért. Most pedig az egész világ, beleértve Magyarországot is, érte imádkozik. Ferenc pápa ezért szíve mélyéből köszönetet mond

– zárta szavait Michael W. Banach apostoli nuncius.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír