2009. január 25., évközi 3. vasárnap

A hirdetéseknek különös pszichológiájuk van. Úgy mutatják be a propagált terméket, pl. egy vibrátoros fogyasztógépet, vagy egy házi pezsgőfürdőt, az Audi 500-as autót, vagy önműködő garázsajtó mozgatót, mintha annak megszerzése az életben egyszer adódó lehetőség lenne. A reklámok azt sugalmazzák, hogy az emberiség régen várt erre a cikkre, végre most interneten is megrendelhető. A szállításkor ugyan a vételárat ki kell fizetni, meg az összeszerelési költséget, de erre az illető hitelt is felvehet.

Jézus is első nyilvános szereplése alkalmából nagy horderejű bejelentéseket tett. Meghirdette programját. Egyáltalán nem kecsegtetett olcsón megszerezhető bóvlival. Két szenzációs hírt jelentett be, de négy feltételt, követelményt állított megszerzésére.
Az évközi 3. vasárnap evangéliumában hangzanak el ezek. Föllépésével „Betelt az idő. Elérkezett Isten Országa.” Megszerezhető mindenki számára, de feltétele a megtérés, a hit, az „emberhalászatra” való vállalkozás és a Krisztus-követés.

I. Az örömhír 

1. „Az idő betelt!”
Az idő számunkra vagy csak múlik, vagy pedig telik.
Ha az idő csak „múlik”, akkor az azt jelenti, hogy minden évvel, nappal, órával rövidül életünk. Egyre kevesebb marad belőle és egyszer egészen elmúlik. Kész. Vége. Lezárul.
De ha „telik”, akkor minden nappal, órával közelebb jut a beteljesedéshez. Telik, azaz telítődik, mint ahogy telítődik egy pohár, aztán egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet.

A múló idő: viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örök életet is egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba.
Aki számára telik az idő, az előre néz, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. Az idő múlása szomorúvá teszi az embert, az idő telése viszont vigasztal, megbékít. A múló időben a halál kapuzárás, érthető hát előtte a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, érthető hát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életnek vége. A telő időben a halál csak a mulandóság vége és az örök élet kiteljesedése.
Az Úr Jézus a betelt időről beszél.

2. „Elérkezett az Isten Országa!”
Jézus közli, hogy az Õ személyében eljött az Isten Országa. Amire a választott nép fiai 1500 éve vártak, ami túlságosan távoli jövőnek tűnt eddig, az most karnyújtásnyi távolságban elérhető. Aki Õt hallgatja, az Isten közvetlen közelébe kerül. Amit a jövőtől vártak, az jelenné lett. Az Õ személyében Isten jelenléte konkrét formát öltött. Jézus rámutat arra is, hogyan lehet ezt az elképesztő értéket megszerezni. Ezek feltételeit is részletezi az Úr: megtérés, hit, emberhalászat és Krisztus-követés.

II. Követelmények

1. „Térjetek meg!”
A megtérést a görög „metanoia” szóval fejezi ki. Ez 180 fokos életfordulatot jelent.
Elfordulást a bűntől és odafordulást az Istenhez és az erények gyakorlásához. Ez magába foglalja a bűnbánatot, a megjavulást, a tiszta életet.

2. „ Higgyetek az evangéliumban!”
A hit Jézus ajkán nemcsak értelmi aktust jelent, hogy elfogadom igaznak Jézus tanítását, hanem egyúttal egy egzisztenciális döntést is, hogy bizalommal ráhagyatkozom a gondviselésre. Jövőmet behunyt szemmel odateszem Jézus kezébe.

3. „ Emberek halászává teszlek titeket!”
Jézus az ő szenzációs örömhírének továbbadására munkatársakat, üzleti szóval menedzsereket, ügynököket keres. A feladatot „emberhalászatnak” nevezi. A tanítványok részesei lesznek Jézus embermentő munkájának. Segítségére lesznek az Úrnak, hogy gyűjtse az embereket Isten számára a háló magához ölelő gyengéd vonzásával.
A felkészítést az apostoli életre maga a Mester végzi. Kijelenti: „Én teszlek titeket tavi halászokból emberek halászaivá.”

4. „ Jöjjetek velem!”
Jézus hívására a tanítványok „követték” Õt, utána mentek. Többé nem is távoztak el tőle. Éjjel és nappal szüntelenül vele voltak. Közelről látták életét, hallották szavait, tanúi voltak csodáinak és a legbensőségesebb életközösségben éltek vele. Jézus személye új tartalmat és irányt adott életüknek.
Nem az a lényeg, hogy elhagyták a hálóikat, a csónakjukat, a halászlegényeket, még
családjukat is, hanem hogy Jézus belépett az ő életükbe, és Õ lett annak irányítója mindenestül. Egészen Jézuséi lettek és Jézus egészen az övék lett.

Mi kell az emberhalászathoz?
a./ Jézus iránti elragadtatott szeretet. E nélkül az emberhalászat csak foglalkozás, propaganda hadjárat lenne.
b./ Emberek iránti lelki részvét. Iszonyatos sebességgel száguld egy autó a sztrádán. Az út végén felrobbantva a híd, alatta tátongó szakadék. Gyilkos, aki nem állítja meg a kocsit. Ugyanolyan a felelőssége annak, aki látja, hogy környezetéből valaki vesztébe rohan, és mégsem tesz lelkéért semmit. Nem mondhatjuk ki cinikusan a „káini szót: „Hát őrzője vagyok én testvéremnek?”

„Izrael őrállójának rendeltelek téged – mondja az Úr Ezekielnek. Hirdesd nekik az én üzenetemet. Ha te hirdeted, és ők mégsem hallgatnak rád, a gonoszok elvesznek ugyan, de te megmentetted lelkedet. Ámde ha azért vesznek el, mert te nem hirdetted, akkor vérüket a te kezeden követelem.” /Ezek, 33./

Hogyan tudunk „emberhalászok” lenni?
a./ a szavak erejével: „A munkások apostolai munkások legyenek, a diákok apostolai diákok.” /XII. Pius pápa /.
b./ imádsággal. Tapasztalni fogjuk: „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg
c./ áldozattal. Margit királylány engesztelő áldozata egy országot mentett meg.

A II. világháború éveiben Franciaországban a vallásosság mélypontra süllyedt. A templomok kiürültek, a hívek tömegével hagyták el az Egyházat. Főként a nagyvárosokban az ipari munkások.
Papok egy csoportja akkor összegyűlt és elhatározta, hogy gyárban munkát vállal. Nem prédikálni fognak, hanem együtt élnek a munkásokkal, vállalják az ő életüket. Így hitelesebb lesz tanúságtételük. Õket nevezték „munkáspapoknak”. Működésüket pedig „emberhalászatnak”. Van der Meersch, francia író róluk szóló regényének is ezt a címet adta: „Emberhalászok”. Belőle megismerhetjük hősi küzdelmüket, lélektől lélekig ható tevékenységüket.

Lehet, hogy nekünk más módszerrel kell dolgoznunk. De halljuk meg mi is Jézus hívó szavát lelkünkben: „Jöjjetek, én emberhalászokká teszlek titeket.” Izaiás próféta készségével vállalkozzunk: „Itt vagyok, Uram! Hívj engem!”

Hajnal Róbert/Magyar Kurír