A Balatonon zárult a nemesvámosiak fatimai emlékéve

Ezzel a rendhagyó ünneppel zárult az az emlékév, melyet a nemesvámosi egyházközség és tizenkét társegyházközsége hirdetett meg a fatimai jelenés 100. évfordulója alkalmából.

A kihajózást követően a kapitány elmondta a Szent Miklós hajó különleges történetét: miként került Izmirből Magyarországra, majd a Dunáról a Balatonra. A vízijármű az emberi összefogás szimbóluma is, hiszen a Balatoni Hajózási Részvénytársaság szinte minden munkatársának összefogására szükség volt ahhoz, hogy a hajót átépítsék, és ismét munkába állhasson a Balaton vizén.

Miközben megkerülték a Tihanyi-félszigetet, a csoportok a rózsafüzért imádkozták: az első tizedet az idősebb zarándokok képviselője, a másodikat cserkészek, a harmadikat Fatimában járt fiatalok, a negyediket az édesanyák imádkozták, az ötödiket pedig a nemesvámosi rózsafüzér-társulat képviselője.

Ezt követően szentmisét mutatott be a hajón Gere Dávid Márk SMC plébános. Szentbeszédében szót ejtett a különleges helyszínről: míg a szentmise normál helyszíne a templom mint szent hely, a különleges természeti helyszíneken mondott szentmise különleges hálaadás Istennek a teremtett világért. Ezzel mintegy kifejezhetjük az egész teremtett világ hódolatát a Teremtő Isten előtt – hangzott el a homília kezdetén.

Fő tanításában a szónok kiemelte, hogy Jézus a kereszten Jánoson keresztül az egész Egyház anyjává tette Máriát. Mária komolyan vette és veszi ezt az anyai szerepét, ezért látta szükségesnek és sürgetőnek, hogy 1917-ben – az első világégés és a kommunizmus terjedésének idején – megjelenjen Fatimában, és elhozza az Ég üzenetét, mely ma is időszerű: imádsággal, engeszteléssel és áldozatokkal lehet jobbá és szebbé tenni ezt a világot. Ne mások korszakalkotó döntéseire várjunk; kezdjünk el mi más, jobb életet élni, imádkozni, engesztelni, áldozatokat hozni.

Forrás és fotó: Nemesvámosi Plébánia

Magyar Kurír