A közösség világszerte arra hívta az embereket, hogy látványos, de szerény demonstrációval, fáklyás felvonulással és imádsággal emlékezzenek a háború sújtotta országokra és azokra az emberekre, akiket bárhol elraboltak a világon. Sajnos idén még a tavalyinál is aktuálisabbá vált a felhívás, hiszen a közel két éve zajló ukrajnai háború mellett tavaly a Szentföldön is újabb konfliktus éleződött ki, miután a Hamász októberi terrortámadása után Izrael háborúval kívánja felszámolni a palesztin terrorszervezetet.
Budapesten évről évre a Salkaházi Sára-emléktáblától indul a felvonulás, a vértanú szerzetes nővérről elnevezett dunai alsó rakpartról. A menet végállomása az Egyetemi templom volt, ahol ökumenikus imádságot tartottak Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora vezetésével. Az eseményen részt vett és imádsággal szolgált Dmitro Szidorenko ukrán ortodox pap, Misziv Volodimir ukrán görögkatolikus pap, Eötvös Joszif görög ortodox parókus a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarkátus képviseletében, Aaron Stevens skót presbiteriánus lelkész és Bolba Márta evangélikus lelkész.
A fáklyás menet elindulása előtt Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse visszaemlékezett, hogy pár nappal korábban, december 27-én ugyanitt állt a rakparton, akkor a szociális testvérek, Boldog Salkaházi Sára rendje szervezett megemlékezést annak alkalmából, hogy 1944-ben e napon lőtték a Dunába a nyilasok Sára testvért, Bernovits Vilmát és néhány általuk bújtatott zsidó honfitársukat. „Nézzünk végig a rakparton, a fényárban úszó hídjainkon, a Citadellán és a budai Váron, a csendben tovaúszó, külföldi turistákkal zsúfolt és svédasztalokkal megrakott sétahajókon. Összehasonlítottam azzal a látvánnyal, amelyet Sára testvér szemei rögzíthettek és vihettek magukkal az örökkévalóságba: sötétség, félelem, légiriadó, bujkálás, bombázás, a közeledő front és ostromgyűrű, árulás és terror, kétségbeesés és remény, hogy egyszer véget ér, és talán lesz, aki túléli… Egyszóval úgy hívják ezt, hogy háború.”
Szőke Péter felhívta a figyelmet, hogy a háború most sincs messze: a napokban is bombáztak pár száz kilométerre tőlünk, keletre, nagy múltú ukrán városokat, Lemberget, Kijevet és Harkivet.
Szólt arról is, hogy idén emlékezünk a holokauszt nyolcvanadik évfordulójára. „Már alig vannak velünk azok, akik a háború valóságára figyelmeztetni tudnak. 2023-ban veszítettük el Fahidi Évát, Auschwitz egyik utolsó magyar túlélőjét és Dávid Katalint, aki a bátor embermentők közül még életben volt.”
A közösségvezető felidézte, hogy tavaly október 7-én a Hamasz példátlan terrortámadást hajtott végre Izrael ellen, zömében polgári létesítményeket megtámadva, a támadássorozat több mint ezerkétszáz áldozatot követelt. Becslések szerint kétszázötven túszt hurcoltak magukkal Gázába, jórészt ugyancsak ártatlan civileket. (Épp tegnap találták meg holtan egyiküket, egy magyar-izraeli kettős állampolgárt.) Izrael háborúval válaszolt, amely azóta is tart. A cél a terrorszervezet felszámolása. De a terrorizmust fel lehet számolni háborúval? – tette fel a nehezen megválaszolható kérdést Szőke Péter, aki további jelenleg is zajló konfliktusokról is beszélt, például a hegyi-karabahi örmények hirtelen exodusáról Azerbajdzsánban.
Elhangzott II. János Pál pápa azon gondolata is, mely szerint „a háború olyan kaland, amelyből nincs visszatérés; amelyet könnyű elkezdeni, de amelyről senki nem tudja, hogyan lehet befejezni”. Szőke Péter hozzátette: az árat nem a vezetők, hanem a leginkább védtelenek fizetik: a gyerekek.
A fegyverkezés 2022-ben új rekordot döntött, a Stockholmi Békekutató Intézet adatai szerint a világ országai több mint 2200 milliárd eurót fordítottak fegyverkezési kiadásokra. A békésnek mondott Európa az elmúlt harminc évben, a hidegháború vége óta harminc százalékkal növelte védelmi kiadásait – hangzottak el a szikár és reményre kevés okot adó adatok.
A remény még a betlehemi karácsonyt csaknem tönkretevő fegyveres konfliktus idején is a betlehemi gyermek képében csillanhat fel, aki „fegyvertelennek születik éppen azért, mert Isten le akar fegyverezni minket”. „A betlehemi gyermek tudja terelgetni és békében együtt gyarapítani az ukránokat és oroszokat, izraelieket és palesztinokat, örményeket és azerieket…” – hangsúlyozta Szőke Péter.
A rakparton a Sant’Egidio közösség fiatal tagja, Saxon Hunor részletet olvasott fel a közösség tavaly szeptemberi berlini béketalálkozója végén közzétett felhívásból, amelyet zsidó, keresztény, muszlim és más vallási vezetők írtak alá. „A háború elvakít és elveszi az emlékezetünket arról, hogy kik vagyunk. A háborúk, a világjárványok és az éghajlatváltozás, a népesség elvándorlása és az egyenlőtlenségek mindenkire nézve következményekkel járnak. Egyetlen nép, egyetlen kontinens sem áltathatja magát azzal, hogy immunis. Dolgozzunk a lelki egység szolgálatában, hogy újra felfedezzük sorsközösségünket. Humanizáljuk ezt a globális világot: a másik a testvérünk! A II. világháború romjain született meg a közös Európa, a népek testvérisége, az egyenlőség világának álma. Ez az a jövő, amit mi építeni akarunk” – hangzott el többek között.
A turisták által is sűrűn látogatott belvárosi helyszíneken végighaladva az Egyetemi templomba tartott a menet, ahol az imádságon Martos Levente Balázs püspök, az Egyetemi templom templomigazgatója elmélkedésében arra mutatott rá, hogy míg az emberi béke sajátos, pillanatnyi egyensúly, igazi békét – amely tartós, az igazságosság gyümölcse, és nem csak ezen a földön érvényes – csak Isten adhat. „Több, jelenleg zajló konfliktus esetében sem tudunk kristálytiszta igazságot tenni, csak azt tudjuk kikiáltani, hogy »így ne tovább!« Ha azt szeretnénk, hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem lehessen jó, szépség, béke mindenkinek, akkor egy ilyen békéért ma csak imádkozni tudunk. Ám ez az imádság összeköt és reményt ad.”
A püspök felolvasott egy részt Ferenc pápa béke világnapi üzenetéből, amely a mesterséges intelligencia és a béke kapcsolatával foglalkozik. A Szentatya azért imádkozik, hogy a technikai lehetőségek ne mélyítsék tovább a világban már így is megtapasztalható egyenlőtlenséget és igazságtalanságot, és hogy a keresztények más jóakaratú emberekkel összefogva harmonikusabb világot tudjanak teremteni.
A háború nemcsak félreértések eredménye, hanem igazságtalanságé, rosszakaraté, gyűlöletté változott félelemé, olyannyira, hogy sokszor a megszólításig sem jutunk el – mutatott rá Martos Levente Balázs. Majd arra hívott, hogy a közös imádság révén keressük az egymáshoz vezető utat, találjuk meg az együttműködés formáit.
„2024 a imádság éve a szentévre való készület során;
lehetünk az imádság mesterei, kiáltozhatunk Istenhez, amikor minden emberi remény elfogyott. Imádságunk lehet jel, békelátomás magunk és a környezetünk számára”
– buzdított a házigazda szónok.
Ezután a jelen lévő különböző felekezetű lelkipásztorok könyörgései hangzottak el magyar, ukrán és angol nyelven, majd a résztvevők név szerint imádkoztak minden országért, ahol ma háború dúl vagy jelentős konfliktusok vannak; közben fiatalok gyújtottak gyertyát ezeknek a sokat szenvedett területeknek a békéjéért.
Egyperces néma csendet tartottak a háborúk és a terrorizmus áldozataira emlékezve, majd a Miatyánk imádság a magyar mellett ukránul is elhangzott.
A békéért tartott imádság végén a Sant’Egidio közösségben világszerte gyűjtést rendeznek valamely háborúban szenvedő ország javára. Tavalyhoz hasonlóan idén is az ukrajnai Sant’Egidio közösségnek ajánlották fel az összegyűlt pénzt, mivel nagyon sok, nehéz körülmények közepette élő belső menekültet támogatnak továbbra is.
Szőke Péter a rakparton idézte Martin Buber mondását: „A világot megérteni nem lehet, de átölelni igen.”
A Sant’Egidio közösség négy földrész sok száz városában tette ugyanazt január elsején a béke útján járva és azért imádkozva.
Fotó: Merényi Zita
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria