A gyermekéért életét adó Szent Janka és Pietro Molla házasságáról tartottak előadást Nyíregyházán

Hollósy Tibor, a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium tanára, a Szent Janka-imakör vezetője és Lukács Krisztina, a Magyarországi Billings Központ vezetője tartottak előadást Szent Gianna Beretta Molla (Szent Janka) (1922–1962) életpéldája a házasságban és a családtervezésben címmel.

A Szent Janka-imakör küldetésének tartja Szent Janka tiszteletének magyarországi terjesztését. Hollósy Tibor, az imakör vezetője Szent Gianna Beretta Molla és Pietro Molla egyszerű, hétköznapi, példamutató házasságát mutatta be. Az olasz házaspár az életszentség útján járt, amelynek kulcsát egymásnak írt leveleikben is megfogalmazták:„mindent Jézusban” és: „minden rólad szól”.

Az előadó mindenekelőtt Szent II. János Pál A test teológiája című beszédgyűjteményére utalt, amelyben

a pápa a házasságot a szentségek prototípusának nevezi, mivel minden szentség egyre inkább bevon minket Krisztus és az Egyház jegyesi szövetségébe. Sőt a szentségben megélt házasság valós részvételt jelent ebben a szövetségben.

Ez a szövetség a Szentháromság mintájára egy mély szeretetkapcsolat, mély közösség. A házasok pedig, ha valóban szentségi módon kívánnak élni, akkor kinyilvánítják ezt a mély szeretetkapcsolatot a világ számára, miként Gianna Beretta Molla és Pietro Molla is. Tanúskodik erről Giannának, vagy ahogy az imakör használja magyarosan, Jankának halála után a Milánói Egyházmegyében kialakult „kultusza”, amely a kanonizációnak is egyik előfeltétele.

Hollósy Tibor még egy aspektusra felhívta a figyelmet az említett beszédgyűjteményből. A teremtő Istent végtelen szakadék választja el teremtményeitől. A szentségek mintegy áthidalják ezt a szakadékot azáltal, hogy a Szentháromságból mutatnak meg valami fontosat, a közösséget. A házasság például a Szentháromság közösségét mutatja meg.

Janka és Pietro házassága láthatóvá teszi a mennyet azok számára, akik szemlélik ezt a kapcsolatot

– fogalmazott Hollósy Tibor, majd hozzátette: a szentség útja a papi és szerzetesi hivatás mellett a világban is kibontakozhat.

Érdekes ez, mivel az általunk ismert szentek többnyire mártírok, hitvallók, kevés házas szentről tudunk. Az előadó megemlítette Flüei Szent Miklós példáját, aki bár házas volt, de őt nem a házassága emelte a szentek sorába. Lisieux-i Kis Szent Teréz szüleit már a házasságban megélt kereszténységükért emelte oltárra az Egyház.

Janka és Pietro egymás iránt érzett mély szerelme megmutatja, hogy a Krisztus iránti szeretet semmit nem vesz el a szerelem szépségéből, a szeretett személy iránti vonzalomból és szenvedélyből; a gyermekáldásra nyitott odaadásból; a gyerekneveléssel és a családdal járó áldozatvállalásból.

A szerelmesek megismerkedésük után felfedezték egymás szépségét, vonzó voltát. Rájöttek, hogy a más-más hivatásuk mellett hasonló az érdeklődési körük: ez a család, a gyerekek és a felebarát iránti szeretet. Ezenkívül mindketten mély hitükről tettek tanúságot – mondta el Hollósy Tibor.

Pietro, az elfoglalt mérnök, gyárigazgató rájött, hogy az érzelmek is fontosak az életében. Nem csupán büszke volt a szép és okos feleségére, hanem ki is fejezte felé ezt a vonzalmat.

„Újra nézni téged, ó, drága Gianna, az édes szépséged és tekintetedből kiolvasni nagy szereteted, számomra a derű és élet balzsama…”

Jellemző volt rájuk a mindig a másikra figyelés, a másik örömének a keresése, ez tudja kiteljesíteni a szerelmi kapcsolatukat. Ez ma is követendő példa ebben az individualizált világban – fogalmazott az előadó, majd hangsúlyozta, hogy mindezek mellett Pietro Jézust is bevonta a kapcsolatukba, Istennek köszönte meg, hogy rátalált a tökéletes társra.

„Először hallgattunk együtt szentmisét és vettük magunkhoz Jézust a szentáldozásban. Köszönöm, hogy nekem ajándékoztad Giannát, mint életem legédesebb társát. Uram, add, hogy mindig a legerősebb, legédesebb és legtisztább szeretettel szeressük egymást!” Pietro érzéseiről sok mindent elárulnak a levelei. Kapcsolatuk kulcsmondata, amit Pietro le is írt: „Számomra minden rólad szól!”

A szentségben megélt házasságukban elfért, hogy a szerelmesek munkás napokat töltsenek el egymás nélkül.

Pietro a munkája révén nagyon sokat utazott, gyakran töltött időt külföldön. Az egymás jelenlétét pótló mély és gyakori levélváltások átsegítették őket a másik hiányából fakadó szomorú hangulaton is. Kibeszélték az elválás nehézségeit, és a fájdalmat odaadták Jézusnak.

Janka mindig derűs, felhőtlen, őszinte és élénk természetű volt, a 30-as éveiben pedig felfedezte magában a szenvedélyt: „Arany Pietro”-nak hívta hitvesét. „Te vagy az én Pietróm, már csakis veled érzem magam egy léleknek és egy szívnek.”

Látható, hogy ez nem egy sekélyes, érzelmileg túlfűtött lángolás, mely egy idő után kihűl, mint sok mai kapcsolat. Érzelmeiket a mély istenkapcsolatuk táplálta. Házasságuk előtt Isten áldását akarták kérni a házasságukra, közösen lelkigyakorlaton vettek részt, hogy közös életük életre szóló legyen. Ezzel is válik érthetővé, hogy a négy gyermeket nevelő, egyaránt aktív életet élő gyárigazgató-orvos házaspár soha nem égett ki, mert stabil alapokon nyugszik a házasságuk.

Alkalmazták a jó házasság alapszabályát: időnként kettesben elutaztak, és nagybácsik, nagynénik vigyáztak ilyenkor a gyermekekre.

Jankának hét, Pietrónak négy testvére volt, és jó kapcsolatot ápoltak a nagycsaláddal.

A házaspár négy gyermeke a gyakran távol lévő édesapjukért is lelkesedett. Pietro gyakori külföldi tanulmányútjai során úgy szólt a gyermekeihez, hogy naponta-kétnaponta hangfelvételeket küldött nekik. E szoros kapcsolat gyümölcsének tudható be, hogy egyik leánya apja mellett maradt, ápolta őt egészen a haláláig.

Egy jó házasság az önfeláldozásról szól. Janka tudta, hogy Isten mire hívta őt: hitvesnek, édesanyának és orvosnak. Márpedig ha Jézus erre hívta, itt kellett meghoznia az életáldozatát. Mindketten így gondolták, és ezt megalapozva továbbra is napi áldozók voltak, és a rózsafüzért is imádkozták.

Negyedik gyermeküket várva Janka méhében daganatot diagnosztizáltak, ő pedig orvos lévén tisztában volt az esélyeivel, lehetőségeivel. Az édesanya mindenekelőtt a gyermek életét mentve vállalta a küzdelmes hónapokat.

1962. április 20-án, nagypénteken, Pietro elkísérte feleségét a monzai kórház szülészeti osztályára. Gianna derűs volt, nem mutatott semmi aggodalmat, de tudta, hogy elérkezett egy szenvedéssel teli út végére.

Rábízta saját és gyermeke életét az isteni Gondviselésre – ebben az odaadásban védettnek érezte magát. „Kész vagyok mindenre, amit Isten akar.”

Nagyszombaton 11 órakor császármetszéssel segítették világra a Molla házaspár negyedik gyermekét, egy egészséges kislányt, akinek az apa a Gianna Emanuela nevet adta. Az édesanya nagyon megviselt volt, hosszan, szótlanul nézte a kisbabát, kimondhatatlan szeretettel ölelte magához.

Gianna Beretta Molla április 28-án, húsvét szombatján reggel távozott az örök életbe.

Pietro pedig itt maradt egy csecsemővel és a másik három gyermekükkel egyedül. Pietro, a felelős beosztásban lévő édesapa, meghozva a maga önfeláldozó döntését, felesége halála után egyedül vállalta gyermekei nevelését.

Szent Gianna Beretta Mollát 2004. május 16-án avatták szentté Rómában. Az édesanyák, az orvosok és a meg nem született magzatok védőszentjeként is tisztelik.

Liturgikus ünnepe: április 28.

Santa Gianna Beretta Molla életútja ITT olvasható.

Lukács Krisztina előadását később külön közli az egyházmegye.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: szentjanka.hu, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír