A jövő hivatásaiért imádkoztak a Könnyező Szűzanyával a győri székesegyházban

A főpásztorral koncelebrált továbbá Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa és Hencz Márton püspöki titkár.

Németh Antal nyugalmazott kópházi plébános sugárzó derűvel beszélt a papi hivatás legfontosabb jellemvonásáról, amelyet a pannonhalmi bencés gimnáziumban töltött évek alatt sajátított el a diákok életét figyelemmel és szeretettel kísérő lelkiatyától: „Ha pap akarsz lenni, akkor arra törekedj, hogy a sírókat megvigasztald” – ezzel a bátorítással indultak Antal atya gimnáziumi tanulmányai, és ez a mondat végigkísérte őt papi szolgálatának hatvan éve alatt.

A szigorú pannonhalmi napirend és a tudományokkal való ismerkedés mellett Németh Antalban megfogalmazódott az igazi életcél: hogy megtanul gyengéden szeretni. Sokan talán úgy tartják, hogy a gyengédséggel együtt jár egyfajta naivitás, és félreértik a buzgó, vallásos, az életszentség megélésére elkötelezett emberek viselkedését. Az évek azonban azt igazolják, hogy

a jámborság, az életszentségre való törekvés nem azonos a gyengeséggel

– folytatta gondolatmenetét a nyugalmazott kópházi plébános. – A mi Istenünk jóságos abba, atya, édesapa, aki nem büntető figyelemmel követ bennünket, hanem együttérez velünk, ismeri emberi vágyainkat, gyengeségeinket, nyomorúságunkat. Örök példaképünk, Jézus nem embernek való helyre született, a legnehezebb sorsúakat kívánta vigasztalni: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.” (Iz 61,1) Ebben a Jézus által a názáreti zsinagógában felolvasott mondatban benne van az egész papi sors. Hosszan lehetne sorolni, hogy a hívő emberek és a papok örök példaképe, az Úr Jézus milyen gyengéd, milyen megbocsátó, mekkora türelemmel viseltet nemcsak a bűnösök iránt, hanem saját választottjainak nehéz felfogásával és hitetlenségével szemben is. Jézus egy-egy kijelentésében vagy meghívásában tömören benne van az egész evangélium, amiért a földre jött:

az az örömhír, hogy Megváltóként rendezzen minden gyötrelmet, minden bajt és minden szenvedést.

„Minden papi összejövetel vagy a hívekkel való találkozás lelkiismeret-vizsgálatra késztet: törekszünk-e Jézust gyengéd szeretetben úgy képviselni, hogy fáradt és terhelt embertársaink Egyházunkban, egyházi közösségeinkben menedéket és igazi otthont találjanak? Kedves hívek! Segítsetek megköszönni a Mindenhatónak, hogy hatvan éve átadhatom az örömhírt az embereknek, és sok könnyet letörölhettem. Hálát adok, hogy sikerült helytállnom ebben a hivatásban, amit Isten kegyelmének és végtelen szeretetének tulajdonítok. Imádkozzunk együtt, hogy egyházmegyénknek olyan papjai legyenek, akik ötven-hatvan éven keresztül is vezetik a nyájat és hirdetik az örömhírt: hogy Jézus gyengéd szeretettel szeret mindnyájunkat” – kérte tanúságtételében az idős lelkipásztor.

A szentmise Mária-köszöntővel zárult a Nagyboldogasszony-székesegyház kegyoltáránál.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír