Megláttad bennem az embert – A Katolikus Szeretetszolgálat 40 éves otthonát ünnepelték Farkasréten

Előbb vagy utóbb sokunknak szembe kell néznünk azzal a dilemmával, hogy idős, magatehetetlen szüleinket, hozzátartozóinkat magunk ápoljuk, vagy jó kezekre bízzuk – de akárhogyan is döntünk, kétségek mindig élnek bennünk, hogy felelősen, önzetlenül a legjobbat adjuk-e meg nekik.

Az Okos Gizella Ház egy olyan intézmény, ahol egyértelmű, hogy az igényes környezetben nemcsak fizikai ellátást kapnak az idős emberek, hanem igazán otthon érezhetik magukat, és megkapnak minden segítséget ahhoz, hogy életük utolsó szakaszát méltóképpen, egymással közösséget alkotva élhessék meg.

Ez a ház a XXIII. János Otthon egyik tagintézménye a farkasréti Mindenszentek-templom közelében.

Az ünnepi szentmise előtt Andrásiné Kádár Enikő, a ház intézményvezetője elmondta, hogy a 115 férőhelyes idősotthonban jelenleg 112-en laknak. A törvényi szabályozásnak megfelelően 80 év fölöttieket fogadhatnak, vagy olyan idős embereket, akik demenciában szenvednek, illetve napi négy órát meghaladó gondozásra szorulnak. A Katolikus Szeretetszolgálat hetven évvel ezelőtt eredetileg az idős papok és szerzetesek ellátása céljából jött létre, de mára már ajánló sem kell ahhoz, hogy valaki az otthon tagja lehessen, elég, ha meg van keresztelve, és vállalja a katolikus hit napi gyakorlatainak elfogadását. Legidősebb lakójuk megérte a 105. évét.

A hálaadó szentmise főcelebránsa Lambert Zoltán atya volt, aki maga is egy éve itt él. Horváth Zoltán, a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom plébánosa és Burányi Roland, a Katolikus Szeretetszolgálat lelkipásztora koncelebráltak a Svédországi Szent Brigitta emléknapján tartott szentmisén, melyen részt vettek a Katolikus Szeretetszolgálat vezetői, a XXIII. János Otthon vezetői és tagintézményeinek munkatársai, Bakai-Nagy Zita XI. kerületi alpolgármester, valamint az Okos Gizella Ház lakói.

Lambert Zoltán prédikációjában kiemelte a negyvenes szám jelentőségét: a választott nép negyven évig vándorolt a pusztában, hogy az ígéret földjére eljusson, ez alatt Isten gondoskodásának és jelenlétének számtalan jelét kapta; Jézus negyven napot töltött a pusztában, hogy imádságos együttlétben legyen az Atyával, és felkészüljön küldetésének betöltésére.

Mind az ószövetségi negyven év, mind Jézus negyvennapos böjtje az Istennel való bensőséges együttlét ideje volt. Ez a bizalom és Istennel való együttműködés az alapja minden szeretetszolgálatnak – hangsúlyozta a szónok. –

A szeretetszolgálat csak Istennel együtt működőképes, tőle kaphatunk erőt az időskor gondjaihoz és az idősek ellátásához is.

Az evangéliumi részben a szőlőtő-szőlővessző példázatát hallhattuk, amire utalva a szónok elmondta: Jézus, a szőlőtő szolgálatában addig ment, hogy életét adta értünk. Ebbe a Jézusba kapaszkodva lehetünk kitartók a küldetésünkben – szólt a munkatársakhoz. – Aki csak egy pohár vizet ad a rászorulónak, mennyei jutalomban részesül. Itt, az otthonban Isten gondviselő szeretetéből és a gondozók jóvoltából bőséges ellátást kapunk – osztotta meg tapasztalatait Lambert Zoltán. Az étkezés utáni imát ezért ő maga kiegészítette azzal, hogy annak neve is legyen áldott, aki továbbadja, amit Isten nekünk ajándékozott.

A szentmise után a templomban hangzottak el a köszöntők – elsőként Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója beszédében kiemelte, hogy Lékai László bíboros még az államszocializmus idején adományokból kezdte építtetni az intézményt, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia XXIII. János pápáról nevezett el. A korszerű idősotthonban a magánszféra kialakítása mellett fontosnak tartották a hit továbbadását és az emberi méltóság megőrzését is. Vajda Norbert beszédében idézett a Katolikus Krónika 2021. július 4-i adásából, melyben a ház egyik lakója számol be arról, hogy az első perctől kezdve otthon érezhette magát ebben a környezetben. Külön megköszönte Lambert Zoltán atyának, hogy a naponta bemutatott szentmisékkel a Covid-járvány idején is lehetővé tette, hogy a lakók erőt meríthessenek az Istennel való találkozásból. Kiemelte, hogy az intézmény vezetői és dolgozói nem egyszerű munkavállalók, hanem a jóság, az irgalmas szeretet és a gondoskodás továbbadói is.

Balog Józsefné, a XXIII. János Otthon vezetője is hangsúlyozta, hogy egyházi intézményben dolgozni küldetést jelent. Maga is Henri Boulad jezsuita atya szemléletét követi a szociális cselekvés terén, vele együtt vallja, hogy

a legszebb az, amikor egy embernek önmagát adjuk. Lehetővé tesszük, hogy azzá legyen, ami a mélyebb dimenziójában mindig is megvolt. Ez a felebaráti szeretet legmagasabb formája.”

A szociális munka egyfajta misztikus élet, hiszen az istenképiséget tiszteljük minden ellátottban, amit megindító személyes történetével is alátámasztott.

Éhes voltam, és ennem adtál; koszos voltam, és te megfürdettél; senki nem vett emberszámba, és te megláttad bennem az embert”

– egészítette ki tapasztalatai alapján a Máté evangéliumából ismert mondatot.

Az intézményvezető beszéde után átadta Borosné Tegze Emíliának a XXIII. János Otthon emlékplakettjét, megköszönve, hogy hét évig vezette az Okos Gizella Házat ebben a lelkületben.

A templomi ünnepségen Molnár Balázs fuvolaművész többek között Telemann és Bach műveit játszotta.

Az Okos Gizella Házba átvonulva Burányi Roland atya megáldotta a fogadóhelyiségben az intézmény lakói által készíttetett emléktáblát, mellyel hálájukat fejezték ki, hogy megmenekültek a járványtól, és köszönetüket fejezték ki az otthon dolgozóinak. 

A kertben Vajda Norbert és Balog Józsefné meglocsolták azt a kis fenyőfacsemetét, melyet ez alkalomra ültettek az itt lakók, és amelyet ezt követően Horváth Zoltán atya megáldott.

A plébános felhívta a figyelmet arra, hogy minden növekedést Isten ad; a zöld pedig a reménység színeként kifejezi, hogy

aki ebben a házban él, nem lehet reményvesztett, hiszen az emberi élet kiteljesedése Istennél történik.

Az otthon lakói műsorukban Móra Ferenc gondolatait idézték az időskorról: „Az öreg ember olyan, mint az öreg fa: szép, nagy, méltóságos és égig érő.” 

Az idős gondozottak versei között elhangzott Lambert Zoltán atya csupa e-vel írt, többperces költeménye is a „meglett gyerekekhez e telephelyen”, melyet szenvedve, de lelkesen szerkesztett meg.

„E helyen csendre leltek, fedelet, meleget, eledelt nyertek. De kegyetlen gengszterek, szemmel nem sejtett egyedek e hetekben ketrecbe rekesztenek, mert beteget teremtenek, ezreket” – emlékezett vissza eszperente versében az elmúlt év nehézségeire is.

Birinyi Péter és asszisztense, akik a Mikszáth Gyógyszertár részéről tíz éve látják el az otthont gyógyszerekkel, meglepetéssel készültek: Kutas Ágnes Prágában élő magyar festőművész XXIII. János pápáról készített festményét nyújtották át az otthon vezetőjének.

A szentmisén és a templomi, majd a kerti ünnepségen közreműködött a kispesti Jézus Szíve-plébánia énekkara, Hollós Ágnes vezetésével.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír